A két testvérpár pályafutása egy 50 főt alkalmazó cipőgyárban kezdődött, amely kezdetben csak manuálisan gyártotta a cipőket, ám később a termelékenységet gőzüzemű géppel kívánták fokozni az üzemben. A német gyártósoroknak köszönhetően a családi vállalkozás ekkortól már több mint 300 pár vászonból készült lábbelit készíthetett el naponta. A termékek országos értékesítésén sokat dobott, hogy 1898-ban átadták az Otrokovice-Zlín-Vizovice vasútvonalat, így a városka bekerülhetett az Osztrák-Magyar Monarchia kereskedelmi vérkeringésébe. A közlekedési fejlesztésnek köszönhetően a Baťa cég az ezredfordulóra már a nyolcadik legnagyobb cipőgyártó céggé nőtte ki magát a Duna-menti monarchia csehországi tartományában.

A paraszti sorból nagytőkésé haladó út 1915-ben ért végett. Baťa ugyanis ekkor érte el a bécsi Hadügyminisztériumnál, hogy cége gyárthassa le a hadsereg által kért 50 ezer pár hegymászásra is alkalmas csizmát. A folyamatos termelés fenntartása érdekében a mágnás nemcsak orosz, szerb, olasz és francia hadifoglyokkal dolgoztathatott, hanem azt is elérte, hogy potenciális helybeli munkavállalói mentesüljenek a katonai szolgálat alól - olvasható a blogon. A teljes bejegyzést elolvashatja a Falanszter blogon.