A fővárosi Szabadság teret a magyar városépítészet egyik legegységesebb arculatú terének mondják – tévesen. A park déli térfalát ugyanis sem 1905-ben, sem 1938-ban, sem 1996-ban, sem a 2010-es Budapest Szíve program keretén belül nem tudták a tér félköríves záródású északi részéhez építészetileg hozzáigazítani. De hogyan nézett ki a Szabadság tér az 1930-as tervek alapján? A Falanszter blog ennek járt utána.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1930-ban a területre nagyszabású városrendezési és „homlokzategyesítési” pályázatot írt ki, amire 13 pályamű érkezett be. A bizottság nagyra értékelte, hogy a győztesnek kikiáltott Hübner Tibor nem akarta szolgai módon követni az Alpár Ignác-féle századfordulós ízlés szerint megépített épületek stílusát, hanem a kor új építészeti formanyelvét, a bauhaus olaszos funkcionalizmusát helyezte előtérbe. A leendő irodaház és bankszékház 5+9+9+3+9+9+5 tagolású épület lett volna. A zsűri szerint Hübner Tibor „a Sas utcát és a Bálvány utcát áthidalta, miáltal a tér teljes hosszában nyugodt hatású, monumentális épületet emelt, melynek részletkiképzése semleges hatású. Az épület középrészét kiugrasztja s e középrészbe aszimmetrikusan betorkoló Bálvány utcának hatalmas nyílását egyszerű módon ellensúlyozza azáltal, hogy az épület középrészén toronyszerű építményt tervez, mely által a hatalmas, nagyvonalúsággal megtervezett építészeti lezárását is centralizálja. A tervezőnek sikerült egyszerű eszközökkel kiküszöbölni az aszimmetrikusan betorkoló utcákat és a Szabadság tér lezárására komoly, nyugodt hatású, jó tömegelosztású architektúrát nyújt” - olvasható a blogon. Kíváncsi a tervekre és a részletekre? Kattintson a blogra!
