A szereplőkön, a kormányon és az ellenzéken áll, hogy a múlónak tűnő, epizódszerű eseményekből össze tudnak-e rakni, fel tudnak-e építeni egy olyan konstrukciót, amelyben egyszer majd minden elem ugyanarról szól, egymást erősíti - véli Török Gábor politológus.
A rendelet kiadása ebből a szempontból olyan magas labda, amelyet még a választás utáni bénultságban leledző ellenzék is képes lehet lecsapni, később pedig szimbolikus jelentőségű hivatkozási pont lehet. Már most látszik, hogy ez a tartalmi értelemben lényegtelen eset számos szereplőt ébresztett fel, s nem is csupán a pártpolitikai erőtérben. Természetesen semmibe nem kerül, ezért aztán könnyedén lehet politikailag motiváltnak nevezni azt a véleményt, hogy ez egy önsorsrontó, ki nem kényszerített politikai hiba. Mint ahogy azokat is laza kézlegyintéssel lehet a "gyurcsányizmus" támogatói közé sorolni, akik így vélekednek. Török Gábor biztos benne, hogy a Fideszben is sokan értik az eset súlyát és jelentőségét - különösen azok után, hogy 2002-ben egyszer már hasonló "kicsinységek" miatt kellett átadnia a pártnak a kormányrudat egy tartalmi értelemben alapvetően sikeresnek nevezhető ciklus után - olvasható a blogon. A politológus véleményét elolvashatja a blogján.
Török Gábor: Mi jön az elnökválasztás után?
Török Gábor: Miért lett ennyire puha a Jobbik?
Török Gábor: mire érdemes figyelni az államfő megválasztásakor?
Török Gábor: mik az érvek Schmitt jelölése ellen?
