1986. április 26-án történt a világ eddigi legsúlyosabb ipari balesete a mai Ukrajna területén lévő csernobili atomerőműben: a négyes reaktor tesztelése és éves karbantartása során előbb gőzrobbanás következtében kigyulladt, később nukleáris olvadás következett be. Képeinkkel a harminckét évvel ezelőtti katasztrófára emlékezünk.
1986. április 25. éjjel 1 órakor a szovjetunióbeli Csernobil atomerőműjében elkezdték csökkenteni a 4-es reaktor teljesítményét arra készülve, hogy egy ellenőrzött teszt során felmérjék a reaktor biztonságát.
Délután 1 órára már felére csökkentették a csernobili 4-es reaktor működését, de egy órával később az ukrajnai rendszerirányító úgy döntött, az energiaigények miatt nem engedélyezi a további teljesítménycsökkentést. A vészhűtőrendszert ellenben kikapcsolták, hogy a biztonsági teszt során ne lépjen működésbe.
Este 11 óra után indult csak újra a betervezett teszt, a kísérletet negyed 12-kor újraindították. Tovább csökkentették a reaktor teljesítményét, kikapcsolták az automata szabályozó rendszert. Mivel a reaktor már majdnem leállt, ezért szabályozórudakat húztak ki a reaktorból, a minimálisan előírtnál kevesebbet hagyva benne.
Április 26. éjjel 1-ig újabb védelmi rendszereket kapcsoltak ki, illetve újabb szabályozórudakat húztak ki a reaktorból. A teljesítményt a 700 MW-os minimum teljesítmény alatt, 200 MW-ot stabilizálták, holott ezen a szinten a reaktor instabillá, nehezen szabályozhatóvá válik.
Hajnali 1:22-kor a csernobili atomerőmű számítógépe jelezte, hogy az alacsony reaktivitási szint miatt le kellene állítani a reaktort. Ennek ellenére folytatták a betervezett kísérletet: kikapcsolták a vészleállító automatikát, és elzárták az üzemelő turbinához vezető szelepet is. A reaktorban konstrukciós hiba miatt öngerjesztő folyamatok indultak be, és a teljesítménye nőni kezdett.
Hajnali 1:23-kor az operátor megnyomta a vészleállító gombot, de a szabályozórudak nem megfelelő kialakítása miatt csak tovább nőtt a reaktor teljesítménye. A gyors hőnövekedés miatt a rudak eldeformálódtak, a reaktor teljesítménye másodpercek alatt a névleges százszorosára nőtt.
Hajnali 1:24-kor a hirtelen fejlődött gőz szétvetette a reaktort, ami ennek következtében felrobbant. Ezután a fejlődött hidrogén- és szén-monoxid-gáz is berobbant, ami szétrombolta a reaktor épületét is. Az atomerőműben lévő több ezer tonna grafit kigyulladt, a füst a kisméretű radioaktív darabkákat is magába szívta.
Az atomerőmű tűzoltói hajnali 1:28-kor kapták az értesítést, hogy baj van, nem sokkal később meg is kezdték a tűz oltását.
Az atomerőmű vezérigazgatóját csak hajnali 2 körül értesítették, aki a helyszínről szólt a kijevi pártvezetésnek és az atomerőmű melletti Pripjaty város tanácselnökének is. A szovjet Hadügyminisztérium hajnali fél 3 körül, az Energiaipari Minisztérium 3-kor értesült a tragédiáról. Bár fél 4-kor összehívták a minisztérium vezetését, a miniszterelnök, Nyikolaj Rizskov csak reggel 6-kor értesült a történtekről.
A szovjet miniszterelnök kormánybizottságot hozott létre a csernobili katasztrófa kezelésére, de a bizottság csak április 26-án este 8-ra érkezett a helyszínre.
A reaktorban keletkezett grafittűz oltása csak április 27-én délelőtt kezdődött meg. Helikopterekről homokkal, dolomittal, bórral és ólommal teli zsákokat dobtak a tűzre, a következő két hét alatt mintegy ötezer tonnányit.
Április 27-én délelőtt elrendelték a közeli Pripjaty 50 ezer főnyi lakosságának teljes evakuálását.
Április 28-án reggel Svédországban radioaktív sugárzást mérnek és rájönnek, hogy a Szovjetunióban történhetett baleset. Bár diplomáciai úton kérnek felvilágosítást Moszkvától, a Szovjetunió tagad.
Április 28.-án, a katasztrófa után két nappal este 9-kor a szovjet hírügynökség, a TASZSZ kiadja az első jelentést a balesetről, amelyben csak annyit közöltek, hogy szerencsétlenség történt a csernobili atomerőműben, intézkedéseket tesznek a következmények elhárítására, a sérülteket orvosi ellátásban részesítik, illetve kormánybizottságot hoztak létre. A szovjet közleményt a Magyar Távirati Iroda április 29-én adja tovább a magyar sajtónak. Itthon április 30-án már részletesebben foglalkoztak a történtekkel, és azt is közölték, hogy ''radioaktív anyag szivárgott ki'' a megsérült reaktorból. Ennek ellenére tagadták, hogy Magyarországon növekedett volna a radioaktív sugárzás. A szovjet lapok továbbra is tagadták, hogy néhány embernél többen haltak volna meg a tragédiában. Magyarországon az embereket arra buzdítják, hogy menjenek ki a május elsejei ünnepségekre.
Május 2-án a szovjet miniszterelnök meglátogatja az atomerőművet. Arró döntenek, hogy 30 kilométeres körzetéből mindenkit kitelepítenek. Két nap alatt 90 ezer embert evakuálnak.
A megsérült csernobili reaktor alá alagutat fúrtak, hogy új hőcserélőt építhessenek oda. Alóla kiszivattyúzzák a vizet, hogy megakadályozzák az újabb robbanást. Az utolsó homokzsákokat május 10-én dobták le a kigyulladt épületre, ezzel eloltva az égő grafitot.
Mihail Gorbacsov, a Szovjet Kommunista Párt főtitkára május 14-én szólalt meg először a balesetről. A televízióban azt mondta: ''hihetetlen csapás'' következett be.
1986 június végére felépült a reaktort körülvevő védőfal, majd megkezdődött az első szarkofág építése. Ezt novemberre fejezik be. A még ép csernobili reaktorokat októbertől viszont újraindították.
1986. augusztus 25-27-én a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség bécsi konferenciáján a szovjet tudósok beszámoltak a balesetről. A baleset okozásával vádolt 6 embert, az erőmű igazgatóját, a főmérnököt, a helyettesét, az ügyeletes főmérnököt, a műhelyvezetőt és a biztonsági felügyelőt 1987. július 27-én ítélték el. Mindannyian börtönbüntetést kaptak, de annak letöltése előtt szabadultak. Az éjszakai művezetőt és a katasztrófa idején dolgozó operátort nem tudták perbe fogni, mert olyan sugárdózist kaptak, hogy a katasztrófa után néhány héten belül meghaltak.
1989-ben újabb 100 ezer embert telepítettek ki a súlyosan szennyezett környező területekről.
1991-ben tűz ütött ki a még működő kettes blokkban, amelyet ezután lezártak. Az egyes blokkot 1996-ban állították le végleg, míg az utolsó, még működő csernobili reaktort, a hármast 2000-ben.
Miután a felrobbant reaktort elfedő vasbeton szarkofág állapota romlani kezdett, repedések jelentek meg rajta, 2012-ben nemzetközi összefogásból és mintegy egymilliárd euróból egy új, acélból készült fedőréteget kezdtek építeni a reaktor fölé, hogy még jobban elszigeteljék a sugárzást. A tervek szerint a radioaktív anyagok tökéletesebb elszigeteléséhez épített, 105 méter magas, 150 méter hosszú és 260 méter széles acélboltozattal fedik be a 4-es reaktorblokkot. Ennek építését hivatalosan az idén fejezik be.
Kövessenek minket a Facebookon is!