Hollóházi Porcelángyár
Az ország legrégibb, folyamatosan működő porcelángyára található a Borsod-Abaúj-Zemplén-megyei Hollóházán. A Károlyi grófok birtokán 1777-től működő elavult üveghuta 1831-ben korszerűsítés helyett áttért az úgynevezett kőedénygyártásra: asztali készleteket, korsókat, tálakat, dísztányérokat, kulacsokat állítottak elő.
A század végéig Hollóháza látta el a magyar falu lakosságát használati tárgyakkal, a falusi élet kellékeivel. A fényes fehér mázzal bevont edényeket mélytüzű rózsák, mezei virágok, tarka csokrok díszítették, formavilágát a paraszt fazekasok munkái ihlették.
A gyár történetének legjelentősebb szakasza Istványi Ferenc idejére tehető. 1860-1902 között az üzem bérlőjeként és keramikusaként az ő nevéhez fűződött a művészi színvonal emelése és számos technikai újítás bevezetése. Munkásságának köszönhető, hogy Hollóháza mindvégig állta a versenyt az olcsó cseh és német gyárak konkurenciájával szemben.
A gyár termékeit először Istványi idejében jelölték védjeggyel: e korai gyártmányokon a hely fenyveseire utaló fenyő rajza és a ?Hollóháza 1831" felirat szerepel. A századforduló tájékán a pécsi Zsolnay-gyár nemzetközi hatása Hollóházán is érezhető volt: ekkor lett általános étkészleteinken az aranyozás.
Az első világháború utáni évtizedek gyakori tulajdonosváltása nem kedvezett a gyárnak, még kevésbé a termékek műszaki és művészi kivitelezésének. A korábbi színvonalat csak 1939-ben érték el, az új vezető, Szakmáry Károly idején. Irányítása alatt a gyár visszatért a századvégi sikereket hozó magyaros ornamentika alkalmazásához.
A második világháborúban súlyos károkat szenvedett gyárat 1948-ban államosították, majd helyreállították. Az új korszak azonban új profillal köszöntött be. Az első 5 éves tervidőszakban dísztárgyak helyett Hollóháza is porcelánszigetelőket gyártott. A 60-as években a Finomkerámia Művek 8 gyárat összefogó trösztjének legkisebb láncszeme lett. A gyár teljes 1967-1971 közötti felújítására végül is azért került sor, mert a környék egyetlen ipari jellegű létesítményeként 600 munkást foglalkoztatott.
A rekonstrukciót követően Hollóháza lett "a porcelándesign magyarországi gyakorlati megvalósítója". A gyárnak a 70-es években sikerült olyan híres művészeket megnyernie dekorációk készítésére, mint Victor Vasarely vagy Szász Endre . Az utóbbi által tervezett készletek a hollóházi porcelánok új stílusát teremtette meg.
A gyár privatizációjára 1992-ben került sor, ekkor lettek a Hollóházi Porcelángyár Rt. legnagyobb tulajdonosai a Corvinbank (50 százalék) és az IBUSZ Bank (29 százalék), míg a fennmaradó részen az alkalmazottak és önkormányzatok osztoztak. A két bank tulajdoni része később állami kézbe került, s máig a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) portfoliójában van. A hollóházi porcelán ma már a világ minden táján megtalálható, id. George Bush ebédlőjében éppúgy, mint a Vatikán gyűjteményében. Védjegyük 1992 óta a babérkoszorúval övezett koronás holló, alatta a felirat: Hollóháza Hungary.
A gyár történetének legjelentősebb szakasza Istványi Ferenc idejére tehető. 1860-1902 között az üzem bérlőjeként és keramikusaként az ő nevéhez fűződött a művészi színvonal emelése és számos technikai újítás bevezetése. Munkásságának köszönhető, hogy Hollóháza mindvégig állta a versenyt az olcsó cseh és német gyárak konkurenciájával szemben.
A gyár termékeit először Istványi idejében jelölték védjeggyel: e korai gyártmányokon a hely fenyveseire utaló fenyő rajza és a ?Hollóháza 1831" felirat szerepel. A századforduló tájékán a pécsi Zsolnay-gyár nemzetközi hatása Hollóházán is érezhető volt: ekkor lett általános étkészleteinken az aranyozás.
Az első világháború utáni évtizedek gyakori tulajdonosváltása nem kedvezett a gyárnak, még kevésbé a termékek műszaki és művészi kivitelezésének. A korábbi színvonalat csak 1939-ben érték el, az új vezető, Szakmáry Károly idején. Irányítása alatt a gyár visszatért a századvégi sikereket hozó magyaros ornamentika alkalmazásához.
A második világháborúban súlyos károkat szenvedett gyárat 1948-ban államosították, majd helyreállították. Az új korszak azonban új profillal köszöntött be. Az első 5 éves tervidőszakban dísztárgyak helyett Hollóháza is porcelánszigetelőket gyártott. A 60-as években a Finomkerámia Művek 8 gyárat összefogó trösztjének legkisebb láncszeme lett. A gyár teljes 1967-1971 közötti felújítására végül is azért került sor, mert a környék egyetlen ipari jellegű létesítményeként 600 munkást foglalkoztatott.
A rekonstrukciót követően Hollóháza lett "a porcelándesign magyarországi gyakorlati megvalósítója". A gyárnak a 70-es években sikerült olyan híres művészeket megnyernie dekorációk készítésére, mint Victor Vasarely vagy Szász Endre . Az utóbbi által tervezett készletek a hollóházi porcelánok új stílusát teremtette meg.
A gyár privatizációjára 1992-ben került sor, ekkor lettek a Hollóházi Porcelángyár Rt. legnagyobb tulajdonosai a Corvinbank (50 százalék) és az IBUSZ Bank (29 százalék), míg a fennmaradó részen az alkalmazottak és önkormányzatok osztoztak. A két bank tulajdoni része később állami kézbe került, s máig a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) portfoliójában van. A hollóházi porcelán ma már a világ minden táján megtalálható, id. George Bush ebédlőjében éppúgy, mint a Vatikán gyűjteményében. Védjegyük 1992 óta a babérkoszorúval övezett koronás holló, alatta a felirat: Hollóháza Hungary.
