Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ha a vakációzáshoz, a szobában való hűsöléshez vagy egy hosszú vonatozáshoz keres betűalapú társaságot, van néhány ajánlatunk. Idén is összegyűjtöttük, és megosztjuk az olvasókkal azokat a könyveket, amelyekkel szívesen eltöltenénk a nyarat.
A könyvajánlónk első része itt olvasható.
Ia Genberg: Részletek
Amikor a Részletek fülszövege Annie Ernaux műveit megidéző őszinteséggel és éleslátással jellemzi Ia Genberg elmélkedését az alkotásról, emlékezésről és az emberi kapcsolatok bonyolult természetéről, az egyáltalán nem hat hízelgésnek vagy túlzásnak. A svéd író elképesztő erővel teremt atmoszférát, és viszi végig az olvasó érzékeit a sokatmondó részleteken, amelyeket egy életen át hordoz magával a főhős, akinek a könyv elején egy lázas megbetegedésből kezdenek el kibomlani az emlékei. Ezek az emlékek ráadásul egy olyan korból származnak, amikor a kapcsolatok nyomait még a lélek őrizte, nem pedig a közösségi oldalak. Az internet előtti kort idézi meg, márpedig „akkoriban, ha valakit hagytunk elmenni, az a szó szoros értelmében azt jelentette, hogy elengedtük”.
Az elbeszélő főhős azonban nem tudja, és nem is akarja elengedni élete meghatározó kapcsolatait, a könyvben ezek az emberek kapnak egy-egy fejezetet, amelyekben nemcsak az ő portréjukat rajzolja meg mesterien az író, hanem közben a sajátját is. Az eltűnt idő és kapcsolatok nyomába eredve ő tükröződik minden emlékben, és bár a jelenét kitölti a láz és a betegség, a múltja nagyon is élővé válik, és óhatatlanul magával rántja az olvasót is, ugyanúgy nyomot hagyva rajta. Az emlékek folyamatos zubogása nemcsak élete meghatározó figuráit idézi meg, hanem a kort is – a huszadik század második felének Svédországát –, amelyben az „analóg” kapcsolatok töltötték ki az ember életét a maguk ma már sokszor anakronisztikusnak gondolt játékszabályaival. A nosztalgia olyan erős, hogy talán kedvet kapunk felcsapni egy telefonkönyvet. (V. É.)
Jelenkor Kiadó, 181 oldal, 4299 Ft, fordította: Petrikovics Edit
Romsics Ignác: Hérodotosztól Harariig
A nyugati történeti gondolkodás bibliája ez a könyv. Lehet olvasni lineárisan, megszakítás nélkül az első oldaltól az 508.-ig, de lehet bele-belekapni is épp annál a fejezetnél, történésznél vagy filozófusnál, akinek a nevével esetleg más kontextusban összefutottunk, és azon morfondírozunk, hogy olvassunk-e tőle valamit, és ha igen, mi is legyen az. Lássuk például az egyik címszereplőt, Yuval Noah Hararit. Romsics Ignác őt a 21. század egyik legnagyobb hatású történetírójának nevezi, felsorolja alapállításait, és annak, aki még nem olvasta bestsellerét, a Sapienst, elárulja Harari titkát is: túl azon, hogy hangvétele egyedi, megfogalmazásmódja provokatív, fontos kérdéseket vet fel a múltunkkal, jelenünkkel, jövőnkkel kapcsolatban. Szakít például azzal a közkeletű elképzeléssel, hogy a mezőgazdaság hatalmas előrelépés volt az emberi evolúció szempontjából, mert – hangsúlyozza – valójában a vadászó-gyűjtögető emberek szabadabban, változatosabban és egészségesebben éltek, mint letelepedő utódaik.
Romsics nagy formátumú könyve – az ókori bölcsektől kezdve Machiavellin, Voltaire-en és Marxon át a jelenkor gondolkodóiig – hasonló lényeglátással ismertet meg minket a tág kultúrkörünk egyéb irányzataival. Mert, ahogy mondja a szerző egy interjúban, „a történeti gondolkodás ismerete egészséges szkepszisre és önálló véleményalkotásra nevel. Megnehezíti, hogy manipuláljanak bennünket, és hogy bármiféle ideológia rabjaivá váljunk. […] A történetírás, a történeti művek olvasása és a történelem tanítása tehát az állampolgárrá válás iskolája”. (Cs. H.)
Helikon Kiadó, 535 oldal, 6999 Ft
Nádasdy Ádám: Billeg a csónak
„A szobámba becsúszik a Varázshegy.” Írta már le valaki ennél szebben a koronavírus-járvány és a karantén miatti általános elmeállapotot? Persze így csak egy költő tudja leírni, ő az, akinek nem egyszerűen a kórterem vagy a kórházi elkülönítő, hanem egyenesen a Varázshegy csúszik be az otthonába Hans Castorp tüdőszanatóriumával és talán a Madame Chauchat mellkasáról készült röntgenképpel együtt, még ha Nádasdy lírai énjének Madame Chauchat-ja ilyen vallomást is kap: „Szakállad őszül. Kopaszodsz. Szeretlek.” Ha a varázshegyes hasonlat alapján azt is lehetne hinni, a költő ebben a kötetben – amely Nádasdy Ádám 2019 és 2023 között írt verseit gyűjti össze – elefántcsonttoronyból beszél, a kopaszodós kép talán már sejteti: mi sem állhatna távolabb a valóságtól.
Nádasdy lírájában épp a hétköznapi helyzetekből kibontott szépség, a mindennapiból kiolvasztott örök érvényű a legizgalmasabb. A fiatal szerető, aki már csak arra emlékszik, hogy talán rosszallóan nézett rá a portás, amikor talán láthatóan egyértelmű céllal felment a barátja lakására, a barátra magára már rég nem is. A teherautó, amelynek manővere miatt a kocsiban végre hozzábújhatott, sőt a gravitáció miatt hozzá kellett bújnia ahhoz, akihez annyira szeretett volna. Hasonlóképp a metaforák is mindig a hétköznapiból bomlanak ki, egy régi szekrény szagából vagy a kőből, amely alól előmásznak a bogarak, noha talán nem is kellett volna siettetni az előjöttüket, maguktól is előbújtak volna. A Billeg a csónak ráadásul vállaltan egy öregember szemszögéből tekint már az életre, aki úgy látja, a felnőttkor nem is volt „vicces”, az az igazán nehéz dió, nem előtte a fiatalság, meg most az öregedés. De az öregedés bölcsessége Nádasdynál nem eltávolít, itt semmi sem ex cathedra. Inkább azt érezzük, érdemes ezzel a szemmel néznünk a saját életünk dolgaira, ha már vagyunk olyan szerencsések, hogy Nádasdy Ádám segít benne nekünk. (K. B.)
Magvető Kiadó, 80 oldal, 3499 Ft
Charles Bukowski: A város legszebb nője
„Ez egy kemény világ, ami persze nem újdonság, de utáltam a nyomornegyedet, azt szerettem, ha van egy kis szobám, egy hely, ahol felkészülhettem a csatáimra, és jó, ha volt egy nő, és volt mit inni, és nem kellett menni mindennap dolgozni” – morfondírozik a 3 nő című novella főhőse. Nagyjából így lehet a Bukowski-életműből a lehető legszelídebb formában kinyerni, hogy miről is szólnak a máig világszerte hatalmas rajongótáborral rendelkező „vén kujon” egyébként erősen önéletrajzi jellegű írásai. Bukowski antihősei enyhén szólva sem politikailag korrektek, a nőkhöz való viszonyuk elég ijesztő, állandóan mogorvák, nihilisták, utálják a világot, utálják az embereket, a túlélésre hajtanak. Legyen pia, és legyen nő, de amúgy hagyjanak minket békén – sugározza a harminc éve meghalt író a regényeiben, verseiben és a nemrég megjelent harminc novellájában egyaránt. Nehéz megmagyarázni, de mégis van benne valami, amit irigylünk tőle (a hőseitől), és ez a valami az örök kívülállás, a szabadság, az, hogy nem hagyja, hogy bedarálja a világ. Nem utolsó szempont, hogy kifejezetten szórakoztató, ahogy (ön)ironikusan mindezeket leírja, kopogóan rövid, sallangmentes mondatokban.
És igen, szinte minden írásban megtudjuk, hogy az adott főhősnek összejön „élete b.szása”, hogy életbevágóan fontos az olcsó borok beszerzése, hogy a világból ezeknek a hősöknek csak a mocskos motelszobák, a kuplerájok és a lepukkant kocsmák látszanak, de igazából ez nekik rendben is volna, ha nem kerülne pénzbe a lakhatás, a pia meg a cigi, mert ezek miatt időnként muszáj bevállalni valami melót is.
A novellák világát tehát erősen behatároltja térben és tematikában is ez a Bukowski-világ, de azon belül van, hogy abszurdba vagy groteszkbe hajlik a sztori, van, hogy letaglózó, van, hogy vicces a kimenetele, sőt a legtöbbször ezek keverednek is rendesen. A kötetnek egyébként már csak a tartalomjegyzéke is szórakoztató (vagy éppen megbotránkoztató), pedig ott csak a novellacímeket sorolják fel. Hogy csak néhány példát említsünk: A b.szógép, Tizenkét repülő majom, amelyik nem hajlandó rendesen párzani, Nem lószar lovis tippek, A politika olyan, mintha megpróbálnánk seggbe dugni egy macskát. És így tovább. Az a helyzet, hogy a novellák pont olyan szórakoztatók (megbotránkoztatók), mint amit ezek után bárki el tud gondolni. (B. I.)
Troubadour Books, 296 oldal, 5999 Ft, fordították: Bajtai Zoltán, Pritz Péter
Dimitris Xygalatas: A rítusok ereje – Modern emberek ősi szokásai
Dimitris Xygalatas sztárantropológus és kognitív pszichológus könyve először jelenik meg Magyarországon. A görög származású kutató arra keresi a választ, hogy miért rituális faj az ember, miért „pazarol” időt, energiát, pénzt olyan, látszólag értelmetlen tevékenységekre, mint a parázson járás vagy egy vallási ceremónia keretében a saját vérének kiontása, de említhetnénk hétköznapibb dolgokat is, egy esküvőt vagy egy temetési szertartást. Házasodni lehet tíz perc alatt is, egy papír puszta aláírásával, és a gyászhoz sem kéne feltétlenül gyászmise, búcsúztatás, halotti tor, mi, emberek sok esetben mégis ragaszkodunk a cifra, túlbonyolított, költséges vagy éppen szenvedéssel, önsanyargatással járó hagyományokhoz. Mégis, mi az oka ennek?
Xygalatas két évtizeden át antropológiai módszerekkel és fiziológiai mérésekkel kutatta, hogy az extrém rítusoktól kezdve egészen a Burning Manig vagy a dán munkahelyek csapatépítő programjaiig a rítus mennyire elengedhetetlen, és roppant hasznos része a mai napig az életünknek. Például szívfrekvencia-méréssel kimutatta, hogyan szinkronizálódnak egy közösség tagjai egymásra, ha részt vesznek egy rituálén. Levonta a következtetést is: a rítusok pszichés és szociális előnyökkel szolgálnak, segítenek például megbirkózni a komplex lelki kihívásokkal, elviselhetőbbé teszik a stresszt, növelik a magabiztosságot, ezáltal a teljesítményt, és az önzetlen magatartást is elősegítik.
Bár korunk embere szeret modern, racionális lényként tekinteni magára, voltaképpen rejtett tartalékait mozgósítja, ha hozzányúl ahhoz, ami már valószínűsíthetően a preverbalitás, a nyelv megjelenése előtti korokban is a sajátja volt: a rítusokra való fogékonyságához. (Cs. H.)
Open Books, 385 oldal, 4999 Ft, fordította: Bosnyák Gabriella
Zágoni Bálint – Kurutz Márton: Janovics Jenő – A kolozsvári filmgyártás megteremtője
Bár készült már több kötet és tanulmány a magyar filmtörténet egyik legfontosabb úttörőjéről, Janovics Jenő a nagyközönség számára még ma is méltatlanul ismeretlen. Pedig – bár elsősorban színházi embernek tartotta magát – már a film hőskorában felismerte ennek az új művészetnek a jelentőségét, és először csak az általa igazgatott teátrum darabjait dobta fel mozgóképekkel, de nem sokkal később rendezőként, producerként és „a kolozsvári kis Hollywood” megteremtőjeként számos filmet alkotott. Mindössze hét évig foglalkozott aktívan filmkészítéssel, de műhelyéből került ki a teljes magyar némafilmgyártás közel egytizede. Olyan rendezők karrierjét indította el, mint Kertész Mihály vagy Korda Sándor, és az ő nevéhez fűződik az első Bánk bán-, az első Liliomfi– vagy az első Mágnás Miska-film.
A méltó kiállítású kötet gazdag képanyaggal (filmjelenetekkel, werkfotókkal, korabeli filmplakátokkal), forrásszövegekkel illusztrálja ezt a páratlan, de sajnos szinte eltűnt életművet, egyben betekintést nyújt egy olyan korba, amikor még többek között a film tekintetében sem volt annyira Budapest-központú az ország, mint amilyen Trianon után lett. Mert bizony az első világháború egy csapásra véget vetett annak a pezsgő, kreatív zsongásnak, amely a kolozsvári filmgyártást jellemezte. Vége lett örökre a mini-Hollywoodnak, és megsemmisült a Janovics-életmű nagy része is. A Casablanca későbbi alkotója mindig is szívesen emlékezett vissza ezekre az időkre, amikor például „szerény eszközökkel, de tüzes lelkesedéssel igyekezett megeleveníteni a nyolcszáz év előtti Magyarország nagy nemzeti tragédiáját”, a Bánk bánt, olyan színészekkel, mint Jászai Mari, Szentgyörgyi István, Várkonyi Mihály, sőt Biberach szerepében maga Janovics Jenő. (B. I.)
NFI, 223 oldal, 8400 Ft
Vaclav Smil: A világ így működik – Egy tudós útmutatója múlthoz, jelenhez és jövőhöz
Nem egy tipikus strandkönyv, viszont lebilincselő módon rántja le a leplet a világról, amelyben élünk, innen nézve pedig kihagyhatatlan olvasmány – még úgy is, hogy sokan vitatkoznak vele. A cseh–kanadai környezettudós és közgazdász az emberi túlélést és jólétet meghatározó hét alapvető területet vizsgálja a könyvében, olyan témákat érintve, mint az élelmiszer-termelés, az energia és a globalizáció. A könyv nagy részét annak szenteli, hogy felfedje a modern gazdaságunk néhány alapvető hozzávalóját, például azt, hogy hogyan kerül az acél az épületeinkbe, a műtrágya az ételeinkbe, a beton a lábunk alá és a műanyag konkrétan mindenhová, és hogy mindezt hogyan hajtja a csillapíthatatlan energiaéhségünk.
Abból indul ki, hogy ma már annyi az információ, a tudás annyira specializált, hogy csak felületesen ismerjük az alapokat és a világ valódi működését. Emellett leteszi az asztalra azt a nem túl vidám kijelentést is, hogy a modern civilizáció minden alapvető aspektusa túlnyomórészt a fosszilis tüzelőanyagok elégetésén alapul. És mivel ebben vitája van a zöld aktivistákkal, a médiával, a felhangosított szakértőkkel, maga Smil is kritikák célpontja. Ő azonban meggyőződéssel áll ki a bizonytalanság mellett, és számokkal, adatokkal alaposan körülbástyázva a könyvét arra emlékeztet, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemre lehet úgy is hatalmas erőforrásokat fordítani, hogy üres ígéreteket tennénk arról, hogy ezek az erőfeszítések milyen következményekkel járnak majd a saját életünkre nézve. Abból pedig, amit a világ működéséről feltár, leginkább azt a következtetést lehet levonni, hogy az emberi élet alapja még mindig a bizonytalansággal való együttélés. (V. É.)
Park Könyvkiadó, 3888 oldal, 5999 Ft, fordította: Kelemen László
Maradok tisztelettel, Benedek Miklós
Színháztörténeti olvasmányként, egy karizmatikus művész memoárjaként és letehetetlen anekdotagyűjteményként is élvezetes olvasmány Benedek Miklós életrajzi könyve, amelynek a megjelenését ő maga már nem érhette meg. A gyakorlatilag élete végéig színpadon álló színész, rendező 77 éves volt, amikor idén év elején meghalt. Régi jóbarátjával, egyben a könyv társszerzőjével, Vajda Katalinnal az utolsó másfél évet szinte együtt töltötték. „Megható volt, ahogy te, zárkózott úriember, megnyíltál. Olyan leplezetlen őszinteséggel beszéltél magadról, a gyerekkorodról, a hiányról, a fájdalomról, olyan mélyen beengedtél lelked legeldugottabb zugába, hogy komolyan zavarba jöttem” – jellemzi a közös munkát Vajda, aki utószó helyett búcsúszót volt kénytelen írni lezárásként.
És valóban, a gyerekkortól a jelenkorig tartó „történetben”, amely egy csodásan gazdag színészi életutat ölel fel, minden szóba kerül. Az is, ami kényes témának vagy egyenesen tabunak tűnhet. A Katona József Színház alapításának dicsőséges korszaka éppúgy része ennek a folyamnak, mint a Nemzetiből való kirúgás. A visszhangos szakmai sikereken, legendás szerepeken, a kollegialitáson messze túlmutató, mélyen emberi kapcsolatokon, éjszakába nyúló kártyapartikon és hajnalig tartó „művészbulikon” való jóleső nosztalgiázás mellett azok a töréspontok sem maradnak kibeszéletlenül, mint a szülei különválása, majd az édesapja korai elvesztése, akinek hiánya egy életen át elkísérte, nem beszélve a fia egész országot megrendítő haláláról. Különös egybeesés, hogy mindkettejüket Tibornak hívták. „Benedek Tibor fiából egy időre Benedek Tibor apja lettem. De már mindkettő csak voltam. Maradok tisztelettel, Benedek Miklós” – így köszön el az olvasótól, és ezek a szavak január óta szívbe markolóbbak, mint valaha is voltak. (N. N.)
Corvina Kiadó, 352 oldal, 4990 Ft
Hannah Fry – Adam Rutherford: Kalauz abszolút mindenhez
Az embert a kíváncsiság különbözteti meg a többi élőlénytől, de a kíváncsiság önmagában nem elég, ha meg akarjuk érteni a valóság rejtélyeit. Hiszen akárhogyan igyekezzünk is, mindig emberi szemmel látjuk az univerzumot, márpedig sok minden nem az, aminek látszik. Ennek az akadálynak a lebontására tesz kísérletet a két szerző – egyikük matematikus, másikuk genetikus –, és amennyire nagy vállalásnak tűnik a cím alapján a kötet (az önirónia jegyében azért megcsillagozták az „abszolút mindenhez”-t, jelezve, hogy ez a rövidített kiadás), annyira szórakoztató és élvezhető az a rengeteg tudás, amelyet abszolút strandkompatibilis módon megosztanak, teret adva a rácsodálkozásnak, az áhítatnak és a humornak is.
A szerzők jó érzékkel vegyítik a történelmi, a filozófiai és a tudományos érdekességeket a popkulturális utalásokkal, hogy csodálatos háttéranyagot gyúrjanak össze olyan félelmetesen hatalmas témákról, mint az univerzum kora, az idő mibenléte, az érzékelés és a megismerés torzításai vagy a szubjektív világképek csapdái, sőt még arról is, hogy mi a szerelem. Egyúttal kiállnak a mellett, hogy a tudomány – bár nem hibátlan – az egyetlen eszközünk arra, hogy a biológiai korlátainkon túlra vezessen bennünket, ennek köszönhetően tudjuk, hogy sokkal több van annál, mint amit az érzékszerveink felfognak a világból, vagy mint amit el tudunk képzelni. Nagyot merít, de mindenből épp annyit ad, hogy aztán továbbvigye az olvasót a kíváncsiság, innen nézve tökéletes nyár olvasmány, amely ősztől majd további elmélyülésre inspirálhat. (V. É.)
HVG Könyvek, 319 oldal, 4990 Ft, fordította: Sóskuthy György
