Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A napokban megjelent az iLAND együttes legújabb videóklipje, a Kék Gyémánt, amelyben az egykori East-tagok zenéjét vegyítették Szurcsik József festőművész egyéni képvilágával. A régi-új együttesről és a csapat tagjairól Pálvölgyi Géza – az iLAND zenei vezetője mesélt.
hvg.hu: Mennyire más az iLAND mint az East, mennyire folytatása a régi együttesnek?
Pálvölgyi Géza: Annyiban a folytatása, hogy ugyanazok a tagok vannak az iLAND-ben, mint akik az East utolsó felállását alkották: Dorozsmai Péter, Takáts Tamás, Madarász Gábor és én. Az egyetlen eltérés az, hogy Móczán Péter abbahagyta a zenélést, az ő helyét a kitünő basszusgitáros Kontor Tamás vette át. Sok zenét írtam az Eastnek, és úgy gondolom, hogy tudatosan vagy féltudatosan, de folytatjuk azt a zenei utat, amelyet a Szerelem sivataga, illetve a Radio Babel albumokkal kezdtünk el. Ez egy progresszív, finom zenei világ. Mi továbbra is azt tesszük, amit mindig is szerettünk csinálni. Annyit változott a zene, amennyit mi változtunk. Ezt a zenekart azért hoztam össze, kerestem meg régi zenész barátaimat, hogy készítsünk egy új anyagot és lássuk, hol tartunk a zenei gondolkodásban. Ennek eredményeként állt össze a Sziget című CD és LP, amely ugyan teljesen új anyag, de mégis egy kicsit a múltból táplálkozik.
hvg.hu: Ki a célközönség, kinek szól az iLAND?
P. G.: Szerintem, minden zenei stílus megtalálja a saját közönségéhez vezető utat. Úgy gondolom, hogy az iLAND inkább azoknak szól – korhatártól függetlenül -, akik kizárólag a zene miatt szeretnének beülni egy koncertre különösebb felhajtások nélkül. Azoknak is szól, akik szeretnék az eredeti előadóktól meghallgatni a rég nem játszott, hallott dalokat, hiszen adunk elő az East-korszakunkból is számokat. Az is érdekes, hogy miközben az új dalok mellett régieket is játszunk, nagyon finom az átmenet a két zenei anyag között. Annyira, hogy talán össze is lehet keverni a régi és az új számokat, mert úgy tűnik, szerencsére nem változtunk túl sokat az évek alatt.
hvg.hu: Hogy fogadta a közönség az iLAND-et, hiszen az East már elég rég nem hallatott magáról?
P. G.: Igen, 2017-ben volt az utolsó, nagy összefoglaló életmű koncert az Arénában. Nagyon pozitív a mostani fogadtatás, szeretik az emberek ezt a zenét, és az East és az iLAND által képviselt zenei mondandót is. A MOMkultban volt a lemezbemutató koncertünk és úgy éreztük, hogy a közönség a régi dalok mellett az újaknak is örült. Úgy tűnt, hogy a közönség elsősorban nem a régi dalokra volt kíváncsi, az ott lévők is inkább azt akarták látni, hol tartunk most a zenében. Sajnos nincs felvétel a koncertről, de megható mennyire örültek nekünk, milyen örömmel fogadták zenénket, visszatérésünket.
hvg.hu: És legközelebb hol lesz látható az iLAND?
P. G.: Olyan helyeket próbálunk találni, ahol ugyanúgy megélnek a progresszív zene monumentális vonulatai, mint az intim, pár hangszerrel előadott részek. Budapesten legközelebb július 11-én a Kertemben lépünk fel. A napokban készült el az új album dalait bemutató videóklipek közül a második. Az első a „Tárd ki az ajtód” című dal volt, Marton Zoltán rendezte, ahogyan a másodikat, a „Kék Gyémánt”- ot is. Mindkét klipnek nagyon különleges a képi és zenei világa. A Műcsarnokban adtunk nemrégiben egy akusztikus koncertet és a most elkészült klipben összekötöttük a zenét régi barátunk, Szurcsik József Munkácsy-díjas festőművész képi világával. Az is a folytonosságra utal, hogy ő volt az, aki elkészítette az East első, 1981-ben megjelent Játékok című albumának fekete-fehér borítóját, s ugyancsak az ő munkáját dicséri az iLAND A Sziget borítója is. A videó felvétele Szurcsik József Műcsarnokbeli kiállításán készült. A modern digitális eszközökkel meg is mozdulnak a képek, amelyek egyébként tökéletes összhangban vannak a szöveggel. A klipek a YouTube-on, illetve az iLAND Facebook oldalán nézhetőek meg.
hvg.hu: Sok együttesben játszottál, az East mellett többek között a Skorpióban és a Tátrai Bandben is. Melyik zene vagy leginkább te, vagy folyamatosan változol?
P. G.: Nem változom, én mindig ugyanolyan vagyok. 1981-ben végeztem a Bartók Béla Konzervatóriumban, Gonda János tanár úrnál, s még ebben az évben beleestem a könnyűzenei életbe, az Eastbe, a Játékok lemezfelvételébe. Az East után jött a Skorpió-korszak Frenreisz Karcsiékkal, majd a Tátrai Band, ami igazi aranykor volt számomra szerzőként és zenészként. Rengeteg időt töltöttünk stúdióban Tibusszal, ahol szavak nélkül is megértettük egymást, akkor születtek a Tátrai Bandnek írt dalaim, az együttes valamennyi számát én hangszereltem. Csináltunk nyolc hanglemezt, s emellett Tibivel két instrumentális albumot. Most úgy tűnik tovább tart a körforgás: mint zeneszerző visszataláltam a korábbi East korszakomhoz.
hvg.hu: De ezek az együttesek mind más zenei világot képviselnek, ráadásul a Valami Amerika című film zenéjét is te írtad, ami megint más műfaj.
P. G.: Én továbbra is úgy gondolom, hogy nem sokat változtam. Inkább arról van szó, hogy az ország legjobb zenészeivel való együtt zenélés során az én zeném elegyedett a többiek zenei világával. Egy zenei stílusom van, s a Valami Amerika zenéje is köthető a korábban felsorolt formációkhoz.
