Az ukrán háború kapcsán kiállított műtárgyak egy hideg, lepattant teremben állnak. A közönség sáros padlón csoszog az egykor iskolának, orvosi rendelőnek, vagy talán élelmiszerboltnak épített, szűk terekben. A neonfényes szobákban zsíroskenyerek hagymás illata kavarog. A mennyezet egy részen leszakadt, úgy lóg, hogy még a formabontó kortárs műalkotások közt is egyértelmű: ez nem valami radikális képzőművész, hanem szimplán csak a romlás munkája.

Az Off Kijev Biennále nevű kortárs képzőművészeti esemény csapzottsága érthető lenne, ha bárhol Ukrajnában járnánk. A műalkotásoktól kissé hátrébb lépő látogatónak azonban többet mond a környezet. Nem a háború sújtotta országban vagyunk, hanem a békés Magyarországon, ahol amúgy nem csak az apropó van meg ahhoz, hogy ne egy lerobbant falusi házban nyíljon ukrán vonatkozású kiállítás: hiszen mi közvetlen szomszédai vagyunk az agresszió sújtotta országnak. De emellett az állam sem szívbajos a javak osztogatásában, ha egyszer valamire áldozni akar.

És hogy még tágabb kontextusba helyezzük az eseményt. A 2015 óta rendezett Kijev biennalét az orosz agresszió nem hogy megszüntette, de világméretű eseménnyé tette. Idén már egyszerre rendezik meg Ukrajna három városában, Kijevben, Ivano-Frankivszkban, és Ungváron. Emellett pedig Varsó, Lubin, Antverpen és Bécs jelentős kiállítóhelyein nyílnak tárlatok. A záróesemény Berlinben lesz, A nemzetközi Kijev Biennáléról olyan lapok számolnak be, mint a New York Times, a Zeit vagy az Art Newspaper.

Ehhez képest az Ukrajnához legközelebbi országban egy kurátor lelkesedésére, ingyen munkájára, közösségének baráti segítségére, és művész barátainak jóindulatára volt szükség, hogy bár nem hivatalosan, hanem inkább fű alatt, de azért nálunk is történjen valami.

Kozák Zsuzsa kurátor a saját lakhelyén, Szigetmonostoron szedte össze a támogatókat arra, hogy nulla pénzből megrendezzék a háromnapos eseményt. A címben az off szócska jelzi, hogy a neves eseményhez hivatalosan nincs közük. Szimplán morális okokból érezték szükségét annak, hogy legalább ezen a szinten, de Magyarország is csatlakozzon a kezdeményezéshez.

 

És bár a kritikusnak a körülmények üzenete elsőre agyonnyomta a művészetet, az esemény minden aktuálpolitikai vonzat ellenére is figyelemreméltó. Már a megnyitóbeszéd is ritka fajsúlyos darab volt. Az orosz Szása Szkocsilenko tartotta, virtuálisan. A szentpétervári művészt 2022-ben ugyanis letartóztatták, mivel egy boltban öt darab árcédulát háborúellenes üzenetekre cserélt ki. A 32 éves alkotó jelenleg hétéves börtönbüntetését tölti. Beszédét az ügyvédje csempészte ki, hogy egy gépi orosz hang olvassa fel a közönségnek Magyarországon, Szigetmonostoron.

Az Off Kijev Biennálén számos, a kortárs szcénában elismert alkotó állított ki. A sáros utcán W. Horváth Tibor félrebillent magaslese, és a rajta lengő rózsaszín felhő jelzi, hogy a vidéki viskóban valami szokatlan történik. Benn, az első alkotás, Hecker Péter Aranybudi című festménye rögtön a téma közepébe helyez minket. A harsány kép a kijevi forradalom dicsőséges, és bizarr napjaira emlékeztet, amikor 2014-ben az oroszbarát Viktor Janukovics palotáját végigjáró ukrán tömeg felfedezte az elnök aranyból készült vécéjét. Beljebb Kaszás Tamás neoprimitív fegyverei beszélnek az emberben állandó tartozékként megtalálható agresszióról. Szalay Péter életnagyságú, mozgó barnamedvéje, amely a hátát vakarja, a nyilvánvaló orosz utalásával mintha arra mutatna rá: milyen esendő és profán lehet a távolról félt agresszor, ha közelről látjuk.

 

A szigetmonostori rendezvényen a képzőművészek mellett egy sor színész, köztük Bánki Gergely ad elő jeleneteket, Szirtes János pedig performanszot. De szerveztek beszélgetéseket, koncertet, és közös főzést is.

Még azt sem mondhatom, hogy mindezt ingyen hozták össze. Az eseményre ugyanis a környéken élő közösség adott főzni való alapanyagokat, kiállítási helyet, egyéb hozzávalókat. A művészek ingyen dolgoztak, a kurátor pedig a saját pénzét rakta a projektbe. Nem hivatalos forrásból értesültem arról, hogy a hivatal csak annyit jelzett a szervezőknek, hogy az ukrán-orosz konfliktust ne nagyon domborítsák ki. Ki tudja, ugye, melyik oldalra állunk, mi magyarok, jobb elkerülni, hogy szembekerüljünk a rendszerrel.

 

Ez a hangulat csak ráerősített az Off Kijev Biennálét belengő, a nyolcvanas éveket idéző hangulatra. A kiállítóterekben egymást ismerő, billegő egzisztenciájú, perifériára szorult értelmiségiek diskuráltak. A munkák áthallásosan beszéltek az amúgy nyilvánvaló gyalázatról. A közönséget megható, földközeli szolidaritás érzése kötötte össze.

Olvasmányaim alapján ilyen volt a hangulat a szocializmus félillegálisan szervezett, úgynevezett tűrt kiállításain. És ha innen nézzük, akkor Oroszország már győzött a háborúban, ha nem is Ukrajnában.