Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Guetta amellett, hogy a rövid techno-dropokkal ellaposította a saját buliját, összevissza nyúlta mások slágereit – pedig bőven elég lett volna, ha a saját életművébe nyúl vissza kicsit mélyebben és techno nélkül.
Nem hiszem, hogy bárkinek túl nagy elvárásai lettek volna David Guetta szigetes fellépése előtt: menjen fel a színpadra, ne legyen teljesen beállva, kommunikáljon a tömeggel valamennyire, játssza fel a legnagyobb slágereit és tegye mindezt lehetőleg úgy, hogy ne fulladjon az egész buli totális unalomba. Guettának csak az utolsót nem sikerült összehoznia.
Pedig nagyon erősen kezdett: tavaly nyáron nagyon elkapta Bebe Rexhával az Eiffel 65-től lenyúlt Blue-t (nála ez a szám I’m Good cím alatt fut), ami nyitánynak tökéletes volt, majd jött az idei Baby Don’t Hurt Me. Ezek a számok nem nagy megfejtések, inkább megúszások: harminc-negyvenéves zenék újracsomagolt verziói, de arra bőven jók voltak, hogy bepörgessék a nagyszínpad előtt álló több tízezer embert. Itt még bőven úgy éreztem, hogy jó az öreg a háznál:
Guetta hiába nyom 55 évesen is olyan zenét, ami nála harminc évvel fiatalabb fejjel is kicsit ciki, kicsit szekunder szégyen, de még így is bőven szórakoztató.
Majd szépen lassan elfordult a régi nagy slágerei felé és itt kezdődtek a bajok. A Sexy Bitch és a Memories még úgy ahogy okés volt, majd a Sweatre eljutottunk odáig, hogy Guettának sikerült szinte felismerhetetlenségig torzítania a saját slágereit, azok mindegyike ugyanis szinte teljesen új dropot kapott, amiket az egész koncert alatt sikerült vagy túlságosan elhúznia, vagy túl gyorsan lekapcsolnia. Nem viccelek:
volt drop, ami nem tartott tovább harminc másodpercnél.
Harminc másodperc pedig senkinek semmire nem elég: ennyi idő alatt részeg hollandok és kötelezően hátizsákban bulizó ausztrálok között képtelenség elkezdeni valóban koncentrálni egy-egy jobb dallamra, ritmusra.
Guettát látványosan foglalkoztatják az elektronikus zene vadhajtásai, de arra még gyakorlott edm-hallgatóként is nehezen számítottam volna, hogy a koncert felénél simán átviszi technóba a bulit. Ez egy rétegműfaj, csomóan szeretik, de a Sziget közönségének az a része, amiben mi álltunk, látványosan nem vette a lapot: csomóan elővették a mobiljukat, dumálni kezdtek, vagy egyszerűen elkezdtek kisorolni a tömegből piáért.
Miért? Mert a technónak az a vállfaja, amit Guetta nyomatott, alapvetően monoton. Itt vagy elkapod a ritmust akkor, amikor kezdődik, vagy kiesel és unni kezded. A francia dj viszont legalább pontosan érzi a saját határait, a receptje ugyanis kiismerhetővé vált a buli vége felé: egy-két erősebben mixelt, techós beütésű drop, majd egy-két szám erejéig visszahoz régi, közkedvelt slágereket, amikre aztán megint visszafolyathatja a technót.
Előkerült a Titanium, a When Love Takes Over, de Guetta azért, hogy megtartsa a tömeget, össze-vissza nyúlta mások zenéit is: felbukkant a Drugs From Amsterdam, sikerült Creedstől egy minidrop erejéig ellopni a Push Upot, megidézte tavalyról Dua Lipát a One Kissel, kicsit belenyúlt a grime-ba, amikor kiemelte Central Cee Dojájából a refrént (bár ha szándékos volt, akkor jár a pacsi a szám ironikus, a homofóbiát kifigurázó beidézéséért). Majd jöhettek az olyan klasszikusok, mint az In My Mind, a Love Tonight, de sikerült Avicii Wake Me Upját, valamint a The Black Eyed Peas I Gotta Feelingjét is átemelnie, hogy a koncert végén megénekeltesse a tömeget.
Ez pedig szerintem érthetetlen: Guetta közel húsz éve van dj-ként és producerként az edm és a pop csúcsán, évről évre leszállít egy-egy komoly slágert – miért nem tudott azokhoz visszanyúlni és azokat játszani, amikért őt valóban szeretni lehet? Miért kell mások számait ellopkodni és technomixet csinálni belőlük? Persze, ez a műfaj egyik sajátossága, és nem csak ő csinálja, de miért maradtak ki pont azok a számok, amikkel a legnagyobb bulit csinálta fénykorában? Hol a Hey Mama? És a Where Them Girls At? Hova tűnt a Turn Me On?
A felsoroltak ellenére David Guetta szigetes bulija nem volt rossz, csak nagyon kevés ahhoz képest, amit az edm egyik atyjától várnánk 2023-ban. Rajta újítást senki nem kért volna számon akkor sem, ha a technót egyszerűen kihagyja, helyette pedig haknizik egyet a régi számaival. A technós hakni viszont nemcsak kevés, de unalmas is.
