Nyolcvanéves lett csütörtökön Martin Scorsese Oscar-díjas amerikai filmrendező, producer, a modern filmművészet egyik meghatározó alakja.

AFP / RALPH GATTI

A New York olasz bevándorlók lakta részében született Scorsese asztmája miatt kiskorában az utca helyett a mozikban töltötte idejét. Papnak készült, és bár végül a film kedvéért otthagyta a szemináriumot, műveiben tetten érhető a hívő katolikus szellemiség. Rendezőként mindig saját útját járta, így folyamatosan szembesült a dilemmával: hogyan maradhat szuverén egyéniség, miközben eleget tesz a producerek elvárásainak. Sajátos megoldásként afféle mesteremberként dolgozott megrendelésre is, majd a gázsiból leforgatta „saját″ filmjeit. Számos alkotását önéletrajzi elemek inspirálták, sokat foglalkozott az Amerikába kivándorolt olaszokkal, munkáiban az európai művészfilmek és a klasszikus hollywoodi mozi hatása egyaránt tetten érhető.

Névjegyét 1973-ban az Aljas utcák című filmmel tette le, ebben már együtt dolgozott egyik kedvenc színészével, Robert De Niróval. 1974-ben következett az Alice már nem lakik itt, amelynek címszerepéért Ellen Burstyn Oscar-díjat kapott. Az áttörést a Taxisofőr hozta meg számára: a vérfürdőbe torkolló film egy álmatlanságban szenvedő, ezért éjszakai sofőrként dolgozó vietnámi veteránról szól; a főszerepekben emlékezetes alakítást nyújtott Robert De Niro és a 12 éves prostituáltat alakító Jodie Foster.

Fotó: 40 év után újra együtt a Taxisofőr szereplői, készítői

A Tribeca fesztiválon jött újra össze Scorsese, De Niro, Jodie Foster és a többiek.

1978-ban a legendás The Band együttes búcsúkoncertjéről forgatta Az utolsó valcert, minden idők egyik legjobb koncertfilmjét. Később is vonzódott a zenéhez, így készített filmsorozatot a bluesról, dokumentumfilmet Bob Dylanről (No Direction Home), George Harrisonról (Living in the Material World) és a Rolling Stonesról (Shine a Light). 1987-ben ő rendezte Michael Jackson Bad című videoklipjét, amelynek hosszabb, 18 perces változata lényegében egy kisfilm, a tévékben persze a rövidebb, ötperces verziót játszották.

Fekete-fehérben forgatta az 1980-as Dühöngő bikát Jake La Motta profi bokszoló tündökléséről és bukásáról, a szerep kedvéért De Niro fél évig edzett, és csaknem húsz kiló izmot szedett fel. Scorsese legnagyobb vihart kavart alkotása az 1988-as Krisztus utolsó megkísértése, amelyben a hívő katolikus rendező vívódó, emberi Krisztust állított a néző elé, aki a kereszten Mária Magdolnáról hallucinál. A jelenet miatt a katolikus egyház vallásgyalázónak minősítette az alkotást.

Scorsesét egykor majdnem kitagadta az egyház, most Ferenc pápával találkozott

28 éve a Krisztus utolsó megkísértése című filmjéért ítélte el Vatikán, most épp a miniállamban, 400 pap előtt mutatja be legújabb filmjét az ikonikus rendező.

Maffiatémát boncolgat a Nagymenők (1990) és a Kaszinó (1995) is: ezekben a felszín a ragyogás, a pénz és a gyönyörű nők, a mélyben azonban morális fertő rejlik, amely a hősök pusztulását okozza. 1991-ben újraforgatta A rettegés foka című thrillert, amelyben egy börtönből szabadult bűnöző tartja sakkban egykori ügyvédjét és annak családját. Ezután néhány kevésbé sikeres alkotás következett, a dalai láma életéről készült, látványos Kundun című 1997-es filmeposz iránt a nézők kevés érdeklődést mutattak, a kínai kormány viszont kitiltotta a rendezőt. Negyedszázadig dédelgette a világváros születését megéneklő New York bandái ötletét, a 2002-re elkészült film azonban a sztárparádé és a számtalan jelölés ellenére egyetlen Oscar-díjat sem kapott. A különc milliárdos Howard Hughes életét feldolgozó Aviátort 2004-ben tizenhárom Oscarra jelölték, de „csak" hatot nyert el, és csak egy (a legjobb női mellékszereplő) tartozott a fontosabbak közé.

A rendező üzletileg és szakmailag legsikeresebb vállalkozása végül A tégla lett, amelyért 2007-ben megkapta az Oscar-díjat. A hongkongi ötleten alapuló filmben a maffiafőnök a rendőrség maffiaellenes csoportjába, a zsaruk viszont hozzá építenek be fedett ügynököt: az izgalmas történet végén szinte mindegyik főszereplő meghal. Ugyanebben az évben a Total Film magazin szavazásán a második legnagyobb élő rendezőnek választották Steven Spielberg mögött és Alfred Hitchcock előtt.

Scorsese meg sem áll a végső kérdésig: ha van Isten, miért engedi ezt?

Majdnem három évtizedig húzódott, számtalan változáson esett át, sokszor alig hittek benne, hogy valaha elkészülhet: lehet, ilyen sors dukál a hitről és a kételyről szóló mozinak? A XVII. században játszódó Némaság először elborzaszt, hogy aztán egyre nehezebb kérdéseket szegezzen a nézőnek, hogy végül egy nagyon talányos befejezéssel tegye fel a pontot Martin Scorsese pályájának egyik legfontosabb művére.

2009-ben Viharsziget címmel thrillert készített, majd leforgatta a Gengszterkorzó című televíziós sorozatot, amelyért Emmy-díjat nyert. A 2011-ben a mozikba került A leleményes Hugo című háromdimenziós családi kalandfilmjéért Golden Globe-díjjal tüntették ki, és a legjobb film és a legjobb rendező kategóriában is jelölték az Oscarra.

2013-ban egy parádés szereposztású tőzsdethrillerre vállalkozott A Wall Street farkasa címmel, olyan sztárokkal, mint Leonardo DiCaprio – akivel ez volt ötödik közös munkája –, valamint a francia Jean Dujardin és Matthew McConaughey. A 2016-os Némaság című filmjével visszatért a vallás témájához, egy 17. századi portugál jezsuita történetét mutatta be a keresztényellenes Japánban. 2019-ben a maffia bérgyilkosáról szóló, Az ír című alkotását tíz kategóriában –őt rendezőként kilencedszer – jelölték az Oscar-díjra, de egyetlen szobrocskát sem nyert. Érdekesség, hogy a több évtizedet átfogó alkotásban a szereplőket digitálisan megfiatalították.

Máig sem tisztázott politikai összefüggések Scorsese legújabb gengszterfilmjében

A szervezett bűnözőkkel üzletelő szakszervezeti vezető testőrének története csupán elegáns keret, Az ír című alkotásával az Oscar-díjas amerikai rendező, Martin Scorsese megható búcsút vesz kedvenc filmhőseitől, de magától a mozitól is.

Bár saját bevallása szerint kényelmetlenül érzi magát a kamera másik oldalán, Scorsese színészként feltűnt Robert Redford Kvíz-show című filmjében, bérgyilkosként saját, Aljas utcák című filmjének utolsó jelenetében, a Taxisofőrben pedig utasként, a Cápamese című rajzfilmben egy karakternek kölcsönözte hangját. Ő volt az executive producere Mundruczó Kornél Pieces of a Woman, valamint Evolúció című filmjének.

A legendás filmes elkötelezett támogatója a nemzetközi filmes örökség megőrzésének, 2013-ban először nyitotta meg filmes magánarchívumát egy berlini kiállítás kedvéért. A többi közt megkapta a brit filmakadémia BAFTA-díját, az Amerikai Filmintézet Életműdíját, a Cecile B. DeMille-ről elnevezett Golden Globe-életműdíjat, a francia César-, a japán Praemium Imperiale-, a spanyol Asztúria hercegnője-díjat, a Grammy- és az Emmy-díjat, és több nemzetközi filmfesztivál életműdíját. Tavaly decemberben jelentették be, hogy egykori alma matere, a New York-i Egyetem Martin Scorsese Intézetet hoz létre.