Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Legnagyobb slágereit vitte színpadra szerda este a Budapest Parkban a Pet Shop Boys. Tette mindezt komolyan, humorral és könnyedséggel.
Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan a Pet Shop Boysban. Képesek egészen különös módon kezelni a kommerszt. A legkommerszebbet is. A popzene nem úgy áll a kezükben, mint egy adag menzáról kitolt rántott hús és sült krumpli, hanem mint valami rafinált fogás, képesek okosan és furmányosan felöltöztetni a legfülbemászóbb popdalokat is. Képesek egy lapon – dalban – említeni Debussy-t és a disco beatet. Vagy képesek művészi dimenzióba emelni egy koncertet egyszerűen csak egy a fejükre aggatott különös álarccal, vagy a színpadra fölpakolt utcalámpaszerű világító testekkel.
Neil Tennant nem úgy viselkedik, jár-kel és énekel a színpadon, mint egy átlagos énekes, aki népszerű popdalokat ad elő. Performer és színész, a dolog David Bowie-i értelmében. Chris Lowe pedig nem egyszerűen egy szintetizátoros, hanem egy szobatudós, akit a laptopjával és a billentyűs hangszerével odatettek a színpadra.
A Tennant–Lowe-páros az 1980-as évek eleje óta dolgozik együtt – Tennant korábban a Smash Hits nevű brit zenei magazin szerkesztő-újságírója volt –, első nagylemezük, a Please 1986-ban jelent meg. Aranyéveik kétségtelenül az 1986 és 1990 közötti időszak, amikor (egy kivételével) minden egyes kislemezük a brit lista első tíz helyezettje között landolt. 1993-as Very című lemezükig bezárólag minden albumuk arany- vagy platinalemez lett a legnagyobb zenepiacokon. Az 1990-es évek második felétől kereskedelmileg már kevésbé sikeresek (legalábbis a korábbiakhoz képest), de ezekben az években is készítettek figyelemre méltó albumokat – a 2013-as Electric című albumtól például kifejezetten művészi-alkotói reneszánszukat élik.
A szerda esti koncert a Budapest Parkban persze a nagy slágerek köré szerveződött. Egy ilyen korú, ilyen státuszú zenekar egyébként is ezt csinálja, de Tennanték nem is árultak zsákbamacskát: a Dreamland turné tematikája kimondottan az, hogy a legsikeresebb Pet Shop Boys-dalokat viszik színpadra, életműkeresztmetszet van és besztof-műsor. A zenekar főként középkorúakból álló rajongótáboránál – ami majdnem meg is töltötte a Parkot – pedig nem nagyon lehet tévedni azzal, ha a zenészek a nosztalgiakártyát játsszák ki. Persze a Pet Shop Boys esetében mindez nem hakni vagy unott kötelező, hanem komolyan vett előadás, amit közben a könnyedség és a humor lebegtet meg.
Jaj, mily sekély a mélység, és mily mély a sekélység, és mily tömör a hígság, és mily komor a vígság
– ezek a Kosztolányi-sorok nagyjából össze is foglalják, hogy mitől működik 2022-ben még mindig a Pet Shop Boys zenei-szöveges univerzuma.
