Ha őszintén szeretsz valakit, a szemébe mondod azt is, ha nincs igaza. Nincs ez másképp a hazával sem. A költészet napja alkalmából magyar költők keserédes, olykor keményen bíráló hazafias verseiből válogattunk, amelyekből kiderül, hogy milyen az ostorozó, gyűlölve szerető, szomorú, egyszóval a nem simogatós hazaszeretet.
Orbán Ottó
Klapancia
A magyar nép zivataros századából
(részlet)
A lehetőség ezredszer is elvész.
Az új kor embere a firkász és a nyelvész,
aki a barbár elszólást félreértésre magyarázza,
s a cilinderből a nyulat kirázza.
Na végre. Látják ezt? Ez a nyúl nem reális –
piros a szeme, tehát liberális!
És beindul a szőrös ész és parlamenti szót kér,
hogy elmondja, nincs tágabb s lakhatóbb tér,
mint az a majomszarral teli, állatkerti ketrec,
melyet ő elgondolt, s ahol te meggebedhetsz.
József Attila
Levegőt!
(részlet)
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Nádasdy Ádám
A hazafiúi hűségről
Hazánkban, fiúk, nem szabad csalódni,
mert olyan az, mint az édesanyánk.
Ugyanazt főzi folyton, s hajtogatja,
hogy ezt szeretjük. "Egyél még, fiam!"
Konyhájában ütött-kopott edények,
ami meg új, az tőlünk idegen.
Falán a régi esküvői képük,
"Ugye szép asszony voltam?" - kérdezi.
Sosem volt szép. De ne vegyétek észre.
Menjetek el szépen, ne szóljatok.
A cipőnket nézhetjük nagy zavarban,
hogy csúnya asszony az édesanyánk.
S ha fényévnyire van már a szobája,
a távolságon hüledezni kár:
a lába közül bújtatok elő,
s a szaga végig ott lesz rajtatok.
Vörösmarty Mihály
A magyartalan hölgyhöz
Mert szép vagy, kellemid
Varázsát bámulom;
Mert jó vagy, tisztelet
Díjával áldozom;
Mert lelkes vagy, s veled
Mulatni kegyelem,
Hódítva von feléd
A leghőbb szerelem.
De mert e hon baján
Nincs szűdben fájdalom:
Ez fáj, s szerelmemet
Tört szívvel gyászolom.
Ady Endre
Nekünk Mohács kell
Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.
Kiss Judit Ágnes
Két magyaros nóta
(részlet)
Más nóta
Fejem fölött glória a bura,
Csak belőlem ömlik a kultúra.
Az a sok mélymagyar? ki az?
Én szartam a spanyolviaszt!
Hazáról meg nemzetről sipákol?
Bőgatyában jött ki az anyjából.
Én mondom meg, mi jó, mi szép,
Én vagyok az értelmiszég.
Meleg nyárban tudjuk jól, hogy megy ez
Gyerekemnek juszt is két anyja lesz!
Apának meg jöhet bárki,
Másságomat tolerálni.
Ha nem tetszik, amit itthon teszek,
Fejlettebb országban boldog leszek.
Píszí, love, szeretet,
Hányjunk romakereket!
Márai Sándor
Halotti beszéd
(részlet)
Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ...”
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...”
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...”
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért.
Erdős Virág
Ezt is elviszem magammal
(részlet)
viszem a bankot viszem a pálmát
elviszem minden igaz magyar ember álmát
viszek egy csontig lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet viszek egy májat
viszek egy kívül-belül lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burjánzásnak indul sejtet
viszek egy csúnyán beszopott mesét
viszem a legesleges legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e búcsúzni időm
viszem a Duna-parton levetetett cipőm
mit bánom úgyis elviszem lazán
elviszem gond nélkül a hátamon a hazám
aki ma büntet az holnap lövet
viszek egy mindig újra föl-földobott követ
KiSTeHéN: Ezt is elviszem magammal
Petőfi Sándor
A XIX. század költői
(részlet)
Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. -
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
![](https://cdn.hvg.hu/img/partolo_tagsag/HVG_hetilap_2_ho_50_off_kampany_03_640x360.png)