A miniszterelnök is beszédet mondott a rajzfilmrendező temetésén.
Számos barátja, tisztelője és pályatársa vett búcsút az életének 80. évében, május 29-én elhunyt Jankovics Marcelltől, a nemzet művészétől, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendezőtől kedden a budapesti Farkasréti temetőben.
Vashegyi György, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke búcsúbeszédében hangsúlyozta: emberfeletti alkotások létrehozója, felfoghatatlan nagyság távozott. Jankovics Marcell nem csupán hatalmas és kivételes, szinte páratlan gazdaságú életművet hozott létre, hanem művészete rendkívüli erejével teljes magyar generációkat nevelt a jóra, a szépre, az igazra, mindenekelőtt a múlt megismerésére mély nemzetszeretete által.
Az MMA jelenlegi elnöke hangsúlyozta: Jankovics Marcell végtelenül erős, bátor, szinte emberfeletti módon széles látókörű, szuverén művész volt, "amihez nyúlt, színarannyá változott".
Vashegyi György a "szinte felfoghatatlanul gazdag életműből" a két utolsó nagyobb vállalkozást emelte ki: Jankovics Marcell Trianon albumát és kiállítását, valamint Arany János Toldijának animációs filmes feldolgozását.
Szemadám György képzőművész, az MMA rendes tagja Jankovics Marcell barátai – mások mellett Péterfy László szobrászművész és Hoppál Mihály néprajztudós – nevében búcsúzott.
Mint felidézte, több mint 40 éves barátságuk Jankovics Marcell-lel onnan eredt, hogy édesapjával egy munkahelyen dolgoztak. "Mindketten deklasszált elemeknek számítottak, apám akkorra már felverekedte magát a segédmunkáslétből, de Marcell akkor még az volt, mert bűnhődnie kellett felmenői soha el nem követett bűneiért, s gyerekként át kellett élnie a kitelepítésnek eufemizált rabszolgasorsba taszítottságot, meg a börtönbe zárt apa hiányát" – emlékezett Szemadám György.
Azt is elmondta, ő maga Jankovics Marcell minden egyes filmjében rejtett önarcképet lát: "a szememben ő volt János vitéz, Sisyphus, a népmesék legkisebb királyfia, a Fehérlófia Fanyűvője és Az ember tragédiája Ádámja is".
A temetésen búcsúbeszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök is. Elmondta, "amikor eljött a mi időnk", hosszú évekig értetlenkedett, és várta, hogy Jankovics Marcell visszavágjon azoknak, akik korábban kiszorították és félrelökték. Elégedetlenkedett és sürgette, hogy mire vár még, és évek kellettek, hogy megértse, hiába vár, mert Jankovics Marcellnek más küldetése volt – magyarázta.
Az ő küldetése abban állt, hogy megmutassa, miért harcolunk, mit kell megvédenünk, hogy a harc "ne keményítse meg végzetesen a szívünket", és a legdurvább csatákban is emberek maradhassunk. Megmutatta, hogy nem a legyőzendő ellenfél számít, hanem azok, akikért és amiért valóban harcolunk; figyelmeztetett, hogy hiába aratjuk sorban a győzelmeket, ha nem vigyázunk, a kultúránk örökre eltűnik – mondta.
Jankovics Marcell az egyik utolsó polihisztor volt, akit a földünk a hátán hordott, lenyűgöző életművet hagyott hátra – mondta Orbán Viktor, kiemelve, hogy mennyi minden fért bele a művész életébe, és hogy képes volt 23 évet áldozni Az ember tragédiájára.
Az igazi ajándék, a valódi hőstett maga a végeredmény, hiszen olyan művet adott ki a kezéből, hogy a rászánt évek minden egyes napja és az érte folytatott küzdelem megérte – tette hozzá a miniszterelnök.
Kiemelte, hogy Jankovics Marcell számára magyarnak lenni, magyar nyelven beszélni nem állapotot, hanem rangot jelentett. Hitte, hogy a magyar kultúra joggal tart igényt a világ figyelmére, és eszébe sem jutott, hogy a nyugati világ ízlésére átcsomagolva tegye emészthetővé.
Orbán Viktor arról is beszélt, hogy megszületni és meghalni is nehéz, jól meghalni különösen az, de a keresztényeknek segítségükre siet az Úristen, aki összeköti a termékeny, dolgos életet a jó halállal. Ha teljesítjük a küldetésünket, megkímél attól, hogy az életet hiábavalóságnak tartsuk, a halált megsemmisülésként rettegjük.
Ha sikerül megtanulni, amit lehet, megalkotni, amire képes vagy és visszaadni mindent, amit kaptál, jó halálod lesz – fogalmazott a miniszterelnök.
A temetésen részt vett mások mellett Áder János köztársasági elnök, Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán és Réthelyi Miklós, valamint Jankovics Marcell számtalan művésztársa, barátja és tisztelője.