A Színházművészeti Bizottság egykori tagja, illetve a Magyar Teátrumi Társaság volt alelnöke természetesen nem tudja megjósolni az SZFE-ügy kimenetelét, de az egyik oldalon idősödő, megsavanyodott, hataloméhes embereket lát, a másik oldalon pedig vonzó, szabadságvágyó fiatalokat.
A diákok részéről páratlan kreativitást és erőt látok, ahogy megszervezik az épületfoglalást, amilyen fegyelmezetten viselkednek, kezelik a provokációkat, pontosan és érthetően kommunikálnak, s közben majd minden hétvégére nagyon sok munkát igénylő akciót szerveznek. Akik erre képesek, azoknak a karrierjét nem kell félteni. Egy egész nemzedéken nem állhat bosszút a kormány
– ezt mondta a HVG hetilapnak az SZFE ügyéről Vasvári Csaba, aki 2008 és 2016 között a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke volt, illetve 2011-től együtt ült Vidnyánszky Attilával az emberi erőforrások miniszterének tanácsadó testületében, a Színházművészeti Bizottságban, egyebek mellett a mai kulturális államtitkár, Fekete Péter társaságában.
Vasvári a lapnak elmondta, annak idején azért mondott le, mert számára egyre vállalhatatlanabbá vált a társaság által képviselt irány, és egy eset rámutatott arra, hogy az elnökségen belül a demokratikus döntéshozatal maradéka is elveszett.
A Színházművészeti Bizottság – amelynek akkor három tagja elnökségi tag volt a Teátrumi Társaságban – delegált négy szakembert a soproni Petőfi Színház igazgatói pályázatának bírálóbizottságába. Konszenzussal, szakmai alapon összeállítottuk a névsort, szavaztunk, meg is hívtuk őket a bizottságba, aztán Attila – aki ekkor már nem is volt tagja a Színházművészeti Bizottságnak – őrjöngeni kezdett, és új névsort követelt. Azok pedig, akik maguk is részt vettek a korábbi döntésben, asszisztáltak ehhez. A testület elnökeként abszurdnak és megalázónak tartottam ezt az eljárást
A színésszel készült teljes interjút a csütörtökön megjelenő HVG hetilapban, illetve a hvg360-on olvashatják.