Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A kiadók szomjaznak arra, hogy végre találkozzanak az olvasótáborukkal, így idén az egyetlen nem online megrendezett nagy könyves esemény lesz szeptemberben a 91. Ünnepi Könyvhét, ha a vírushelyzet addig nem rosszabbodik. A vásár díszvendégét azonban – bármennyire is szeretnék – nem tudják Magyarországra hozni.
Mivel nem 500 fő feletti zenés-táncos rendezvény, így a koncertekre vagy a fesztiválokra érvényes korlátozások az Ünnepi Könyvhétre nem vonatkoznak. „Egy szabadtéri, részben vásárjellegű eseményről van szó, amely inkább olyan, mint egy piac, és mivel például a WAMP dizájnvásár, vagy a képregényesek is megtartották a maguk hasonló kaliberű rendezvényét, ezért mi is úgy tervezünk, hogy nem kell elmaradnia az Ünnepi Könyvhétnek” – nyilatkozta lapunknak Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke, de hozzátette, hogy ha a járványveszély szeptember közepéig fokozódna, akkor természetesen, felül fogják bírálni a döntésüket.
A könyves eseményt, amelyet Karácsony Gergely fog megnyitni a Vörösmarty téren, a koronavírus-helyzet miatt nyár elejéről kellett átcsúsztatni idén őszre: szeptember 17 és 20. között fogják a tervek szerint megrendezni. Gál Katalin elmondta, hogy lesz valamennyi változás az előzetes elképzelésekhez képest; például bármennyire is szeretnék, nem tudják meghívni a díszvendéget, Szvetlana Alekszijevicset (Elhordott múltjaink, Csernobili ima), mivel a Nobel-díjas író Minszkben él, Fehéroroszország pedig a koronavírus-járvány súlyossága szempontjából a legrosszabb, piros besorolást kapta. A belarusz irodalmi nagyágyúnak számító Alekszijevics viszont akkora név, hogy nem mondanak le róla a szervezők, és jövőre újra meghívják.
Az MKKE (amely a magyar könyvtermés közel 90 százalékát adó kiadók tömörülése) néhány óvintézkedést is be fog vezetni az Ünnepi Könyvhéten: a 6 négyzetméter alapterületű standokon mindig csak egy-egy ember fog állni, a helyszínen könyvhetes szájmaszkokat osztogatnak majd, lesz elég kézfertőtlenítő, és a pénzt is gumikesztyűben fogják kezelni. „Mindent elkövetünk, hogy legalább ez az egy darab évi könyves rendezvény meg legyen tartva” – emeli ki Gál, noha azt nehéz elképzelni, hogy a sok erőfeszítés ellenére a társas távolságtartás nem fog fellazulni mondjuk, a sorban álláskor.
Az MKKE ennek úgynevezett dedikálószigetekkel szeretne elébe menni, egymástól távol lévő asztaloknál ülnének a szerzők, és fel fogják ajánlani a kiadóknak, hogy fontolják meg az „előzetes dedikáltatás lehetőségét”. Az adott írók ebben az esetben rendelésre, már korábban „legyártanák” a kézírásukkal ellátott, névre szóló példányokat, a dedikálás nem helyben történne. Fontos változás az is, hogy bár eddig a Könyvhét idejére a vendéglátóipari egységek visszább húzódtak a Vörösmarty térről, most ezt – mivel ebben a válságos időszakban minden egyes fogyasztó vendég sokat számít – nem fogják tőlük elvárni.
Úgy várják, mint a Messiást
Ráadásul – a járvány dacára, vagy épp azért – "eddig soha nem látott mennyiségű jelentkezője van az Ünnepi Könyvhétnek", 147 kiadó adta be igényét a könyvesbódékra, ami 10-15 százalékkal nagyobb érdeklődést jelent a tavalyi évhez képest. „Bár ez a szám csökkenni fog, mert valószínűleg a határon túli magyar kiadók mégsem tudnak majd részt venni az eseményen, azért a nagy érdeklődés azt mutatja, hogy
most mindenki szeretne életjelet adni magáról, arról, hogy egyáltalán létezik. A kiadók fel akarják végre éleszteni a közvetlen kapcsolatukat az olvasóközönséggel.
Ami nem is csoda, hiszen a koronavírus a könyves piacot sem kímélte. Gál Katalin elmondása alapján a kiadók 20-30 százalékkal nyesték vissza a megjelenítendő művek számát, egyébként pedig a G7 májusi, könyvpiaci becslése szerint az éves szinten nagyjából 50 milliárd forintos piac forgalma csak áprilisban 65-75 százalékkal csökkenhetett.
Ezért a Könyvhéten minden idei magyar megjelenést tárt karokkal várnak, és így egyrészt lesz elég könyv a vásáron, másrészt azok a kötetek, amelyek tavasszal a „csőben maradtak” vagy csak online debütálhattak, most valódi közönség előtt kapnak némi reflektorfényt.
Gál Katalin szerint az igazi károsultjai a járványnak a könyves szegmensen belül az eleve kicsi, független kiadók, amelyeknél nincsenek tartalékok. „Legalább 50-100 olyan kiadó van, amely évente csak 4-5 könyvet ad ki, egy speciális közönséget célozva meg. Ezek a magántulajdonban lévő kiadók most egész egyszerűen leállították a gyártást, jegelik magukat, és ha normalizálódik a helyzet, akkor talán újraindulnak”.
A szakember szerint összehasonlíthatatlan, hogy mennyi támogatást fordít az állam Magyarországon a könyvkiadás életben tartására vagy újraélesztésére, és hogy mennyi jut más európai országok könyvkereskedőinek, kiadóinak, vagy éppen a vásárlóknak, akiket szintén meg kéne tartani.
Ugyanakkor itthon sem maradt teljesen segítség nélkül a könyves szakma, Gál Katalin kifejezetten jelentős állami segítségként ítéli meg a Könyvet Otthonra Programot, melynek keretében kétszer százmillió forint értékben vásárolt az állam kiadóktól könyveket, hogy azokat aztán rászoruló családok között osszák szét.
„Felkérték az Egyesülést, hogy szervezzük meg ezt az akciót. Az első menetben még volt egy olyan szándék, hogy az Emmi jóvá akarta hagyni azoknak a könyveknek a listáját, amelyeket a kiadók felajánlottak, de a második fordulónál ezen már felülemelkedtek, mert megbíznak az Egyesülésben. És ki kell hangsúlyoznom, hogy semmiféle cenzúra nem érvényesült. Mi megírtuk a kiadóknak: mindenki felelős azért, hogy mit ajánlj fel, hogy ne a szemetet adják oda a családoknak, hanem olyan köteteket, amiket szívesen olvasnának ők maguk is. Vállaltuk azt is, hogy a KELLO-ba (Könyvtárellátó Nonprofit Kft.) leszállítjuk a könyveket, amiket aztán civil egyesületeken keresztül juttattak el a rászorulóknak. Az első eresztésből 12 ezer család részesült.”
Gál szerint az állami pénzből 300 ezer és kétmillió forint közötti összegek jutottak el fejenként a kiadókhoz, és ezt a segítséget a kisebbek már megérezték. „Volt, akinél ez az összeg nem számított olyan nagyon jelentősnek, de más kiadónak meg az élete is függött tőle, mert így legalább be tudta fizetni az adóit. Ennek a kétszer százmillió forintnak az lenne az egyik feladata, hogy a kiadók számára kompenzálódjon a veszteség, amit a néma hónapok az értékesítésben okoztak.
Ez az első alkalom az itthoni könyvszakma történetében, hogy sikerült egy ilyen akciót lebonyolítani, ráadásul úgy, hogy a függetlenségünk ne sérüljön
– fogalmaz.
Másik nagy pozitívumnak a Márai Program elindítását tartja, ez az NKA-tól lehívható, összesen 100 milliós keret, amelyre szintén kiadók jelentkezhetnek, és az általuk megadott címekből a könyvtárak válogathatnak. Az MKKE-elnök hozzáteszi: bár örvendetes, hogy léteznek ezek a programok, de még nem szabad hátradőlni: az egyesülésük tovább fog küzdeni azért a kormánynál, hogy az uniós támogatási trendeket valamekkora mértékben átvegye Magyarország is.
„Például Németországban, Szlovákiában, Ausztriában, Romániában, Lengyelországban is jóval nagyvonalúbban támogatták meg a kiadókat. A kis kiadóknak egységes, működési költségtámogatási rendszert dolgoztak ki a járvány idején. Ezeket a segélyeket azért kapták, hogy egyáltalán életben maradjanak, és cserébe a kiadóknak nem kellett semmit vállalniuk. A vásárlást is ösztönözték helyenként, a közönség például kuponokat kapott Ausztriában és Németországban is, ezeket levásárolhatták a könyvesboltokban. Ez nálunk is nagy segítség lehetne, mert arra kell készülni, hogy mindenképpen romlani fog a helyzet ősszel." Hozzáteszi:
ha a vásárlóerő tovább romlik, akkor a kiadók helyzete sem lesz jobb, az emberek nem könyvre fogják az eleve kevesebb pénzüket elkölteni.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
