Lichter Péter szerint minden idők legszebb és legtitokzatosabb filmje egy tudományos fantasztikus alkotás; Arthur C. Clark és Stanley Kubrick szerelemgyermeke, a 2001: Űrodüsszeia. Ez a film "zseniális. Annak ellenére frissen hat, hogy idén lesz 52 éves" – indokolja az esztéta, rendező.

Kubrick űreposza legendásan akkurátus, hiteles sci-finek számított annak idején, noha a jövőnket még így sem tudta megjósolni: "annak a filmnek a jövője már a múltunk" – vonható le a következtetés. Van azonban a filmtörténetnek néhány eklatáns darabja, az úgynevezett "hard sci-fik", amelyekben a tudományos spekulációra az átlagosnál nagyobb hangsúlyt fektettek az alkotók.

Az utóbbi évekből a Csillagok között feketelyuk-ábrázolását például kifejezetten dicsérte a tudóstársadalom, ahogy Alicia Vikander öntudatra ébredő robotlánya is meggyőzte a kétkedőket: a mesterséges intelligencia kérdésének komplex bemutatása miatt jó kritikákat kapott az Ex Machina is. Időnként pedig olyan kínosan ügyelnek a filmkészítők a produkciók hitelességére, hogy akár jövőkutatókat is bevonnak az alkotói folyamatba. "Ha jól emlékszem, ilyen volt Spielberg Különvéleménye, ami egyébként egy Philip K. Dick-novella feldolgozása" – fűzi hozzá Lichter.

A sci-fik legjei között ott találjuk az Avatart és az utóbbi évek Star Wars filmjeit: ezek a 237-275 millió dolláros kiadásaikkal a legdrágább science fiction címet vívták ki maguknak (és ezeket csak az egymilliárd dolláros büdzsével beharangozott Avatar-folyatások fogják überelni).

A sci-fiknek szerencsére sok remek női alakítást is köszönhetünk, gondoljunk csak Sandra Bullockra a Gravitációból, az említett Vikanderre vagy Milla Jovovichra Az ötödik elemből. A filmes szakember szerint ugyanakkor megegyezhetünk abban, hogy "minden idők legnagyobb női sci-fi hőse" azért mégiscsak az Alien-filmekből ismert Ellen Ripley, Sigourney Weaver felejthetetlen alakításában.

Mi ez a pesszimizus, kérem?

Fritz Lang Metropolisza volt az első olyan tudományos fantasztikus film, amely lélegzetelállító képekkel mutatott be egy disztópikus látomást, de általában is elmondható, hogy a science fictionök nem rajonganak a pozitív jövőképekért. Mégis lehet találni néhány optimistább kivételt: "a Star Trek-filmekben például az emberiség valamiféle technológiai felvilágosultság utópiája felé halad, a Holnapolisz pedig az ötvenes évek techno-optimizmusának állít emléket".

Mivel ma egyértelműen egy pesszimista korban élünk, sok pozitív végkifejletre ezután sem számíthatunk. "A globális kataklizmákat jósoló katasztrófa-sci-fik (mint a 2012 vagy a Holnapután) mellett a posztapokaliptikus filmek népszerűsége is nőtt, illetve valószínűleg nőni fog. A klímaválság idején vélhetően ezek a narratívák el fognak szaporodni a jövőben" – jósolja Lichter.

Videoesszé? Az meg micsoda?

A hvg.hu tízrészes videóesszé-sorozatának célja a legismertebb filmműfajok rövid bemutatása. A videók olyan kérdéseket járnak körbe, hogy például mik voltak a horror gyökerei, milyen változáson estek át a sci-fik vagy milyen hatással volt a gengszterfilm zsánerére a hang megjelenése. A videóesszék szövegei Kránicz Bence és Lichter Péter tavaly megjelent könyvének, a Kalandos filmtörténetnek a fejezeteiből lettek átemelve. A száz rövid fejezetből felépülő könyv a filmtörténet legfontosabb műfajait, irányzatait és meghatározó szerzőit mutatja be egy olyan hálózatos szerkezetre felfűzve, amely az egyes fejezetek közötti összefüggéseket is bemutatja.

A videoesszék oktatási anyagnak minősülnek, az elmúlt néhány évben robbantak be és lettek népszerűek a YouTube-on, sőt már fesztiválokon is kapnak külön szekciót.

A hvg.hu-n megjelenő videoesszé-sorozat első része a horrorról szólt, második része a westernről, a következőben pedig a thrillerről, a gengszterfilmekről, a trashfilmekről, a romantikus vígjátékokról, a film noirról, az akció filmekről és a fantasyről lesz szó. Az 5 perces videókat Lichter Péter vágta és Máté Bori narrálta.