Kiverte a biztosítékot Mága Zoltán 350 milliós kormányzati kistafírozása a kultúrelit hagyományosan jobbosnak tartott tagjainál is – a Válasz Online érdeklődésére nemcsak Horváth László Fonó-igazgató, de Agócs Gergely és a Csík Zenekar prímása is nemtetszésének ad hangot.

„Mága Zoltán pont olyan vírus a magyarság kulturális térképén, mint anno a 3+2 együttes volt” – írták közleményben a vajdasági a Dombos Fest alapítói, közölve: küzdeni fognak az ellen, hogy Mága visszatérjen a Vajdaságba. Fesztiváljukkal ugyanis 20 éve azért harcolnak, „hogy a vajdasági magyaroknak ne a lakodalmas rock legyen az identitásuk”.

Mága Zoltán októberben húsz koncertet adott a Vajdaságban, járt Szabadkán, Muzslyán, Óbecsén és Újvidéken is, elvileg azért, hogy "formálja az ott élő magyarok identitását".

A történet önmagában lehetne a szűkös vajdasági magyar kultúrtér helyi érdekű torzsalkodása, ám ennél jóval többről van szó. „Talán annak is ideje van, hogy ezt az őt útra indítók is észrevegyék…” – zárul a Dombos-alapítók Mága-ügyi közleménye, amely tehát már kifejezetten a magyar kormány kultúrdöntnökeinek szól.

Bár Mága Zoltán célzottan is kapott közpénzt az elmúlt öt-hat évben, a tao-rendszer nagy kedvezményezettje lett, milliárdokra szert téve.

A tao eltörlésének indoka elvileg éppen a visszaélések kiszűrése, valamint az értékes produkciók támogatása volt. A valós teljesítmények és értékek hangzatos jelszava a valóságban aztán Mága Zoltán idei 350 milliós támogatásában öltött testet – azaz a hegedűs lett az átalakítás legnagyobb egyszemélyi nyertese.

„Valóban ezért alakult át a rendszer? Ettől most jobb lett?” – teszi fel a költői kérdést Horváth László. A Fonó vezetője szerint Mága Zoltán kiszabadította magát a Moulin Rouge kötelékéből, és most már úgy gondolja, az a muníció, bájalgás, amivel ott célba ért, mindenhol érvényes. „Most például a templomokat rohanta le, olyan programot képviselve, amelyeknek köze nincs a szakralitáshoz. Tette ezt úgy a Délvidéken, hogy a helyi pártirodában osztogatták a belépőket az arra érdemeseknek, aztán meg már azt hazudták a délvidéki magyaroknak, hogy íme az identitásunk része. Ez az árukapcsolás, az állami mecenatúra, a párt által delegált közönség, a templomokat megcsúfoló, szakralitást nélkülöző produkció… mindez adományozó, jótékonykodó üzenetként megfogalmazva egyszerűen felháborító.”

„Amit a Mága Zoltán által jegyzett koncerteken láthatunk, hallhatunk: népzenének nem autentikus, világzenének nem elég színvonalas, komolyzenének komolytalan” – állítja Vass András, a Pannon Filharmonikusok karmestere.

„René Berger a Festészet felfedezése című művében úgy fogalmaz, hogy a művészet mindig eszméltetni akar. A festészetet ez különbözteti meg a giccstől, mely a kápráztatásra, a bódításra törekszik. Nagyapáink egy találó magyar kifejezéssel ezt nevezték szemfényvesztésnek. Mága célja sem más, mint a kápráztatás, az andalítás, az illúziókeltés” – véli a Hagyományok Háza tudományos munkatársa, zenész és népzenekutató Agócs Gergely.

Szabó Attila a Fidesz rendezvényein gyakran megforduló Csík Zenekar prímása és gitárosa szerint nem annyira Mága hegedűkezelési technikájával van gond, sőt nem is a zenésszel, hanem a mértékkel. „Adna az állam 5-10 milliót támogatásként, a többit pedig teremtse meg piaci alapon – ezzel nem volna semmi baj. Azzal, hogy ő a tao-kompenzáció legnagyobb nyertese, már van probléma.” Ahogy azzal is, amikor a busás támogatásoknak köszönhetően ő jut olyan helyzetbe, hogy százmillióknak ő jelenítse meg a magyar kultúrát: mondjuk az amerikai tévében, a PBS-en, amely 120 millió embernek vetítette Mága műsorát. „Bartók és Kodály, e két zseni országa válik operettországgá” – mondja.

Horváth szerint a népzene az egyik legjobb exporttermékünk, már ezért sem Mága Zoltánt kellene külföldön népszerűsítenünk. „Lehet, hogy ő a Carnegie Hallt is ki tudja bérelni, de elfogadhatatlannak tartom, hogy a magyar kulturális elit kamuművészeket futtat külföldön. Ez a teljes hazai kulturális piac megalázása.”

Demeter Szilárd ezekkel  a véleményekkel nem ért egyet. A Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője szerint a magyar kulturális identitás része a szórakoztatóipar is. „Ezt lehet tagadni elitpozícióból, ettől még tény. Ráadásul ezek a viták ízlésviták, tehát eldönthetetlenek”.

Demeternek azzal sincs gondja, ha a Mága-féle kultúrfauna közpénzből burjánzik bele olyan terekbe, amelyekbe eddig autentikus vagy kortárs művészetet igyekeztek eljuttatni. „A Csoóri Alapban évente mintegy 3 milliárd forint van a magyar népi kultúra megerősítésére. Pál István Szalonna szerint soha ennyi pénzt még nem fordítottak erre a területre. Ugyanígy a magyar kultúra egészére is rengeteg pénzt fordít a kormány. Nem másoktól veszi el” – érvel Demeter.