Fotója mellé a Dolgok lelke című 2005-ben megjelent memoárjából vett idézetet csatolt arról, hogy szülei miért adták neki az Éva nevet.

„Ha a mi gyerekünk akarsz lenni, mindig emlékezned kell arra, hogy tündérnek születtél. A tündérséget nem lehet levetni, mint a szárnyaidat. (...) A neved Fahidi Éva lesz. (...) Még a monogramod is FÉ lesz – ami kiejtve németül tündért jelent."

Facebook-oldalának követői elhalmozzák jókívánságokkal, jó egészséget és még sok derűs évet kívánnak neki, a kommentelők szerint "a világnak nagy szüksége van az olyan Tündérekre", mint ő.

Fahidi Éva 1925. október 22-én született Debrecenben. Érettségi után zongoraművésznek készült volna, ha nem kezdődtek volna el a deportálások. Auschwitzba került, és a Josef Mengele által végzett „szelekció” során Fahidi tizenegyes éves húgát, Gilikét és édesanyjukat azonnal a gázkamrába küldték, apjuk a tábori körülményektől veszítette életét. Összesen 49 családtagját gyilkolták meg a holokauszt során, ő maga azonban túlélte a koncentrációs tábort, 1945-ben tért haza Magyarországra.

Írói és táncművészi munkássága azóta is részben ezeknek a traumatikus élményeknek a feldolgozásáról szól. Életéről az általa írt könyvekből, illetve Szabó Réka dokumentumfilmjéből (kritikánk erre) tudhatunk meg többet.