A Magyar Tudományos Akadémia első, 1831-es esztendejét regényesen feldolgozó művének témaválasztásakor semmi jele nem volt annak, hogy megjelenésekor a Széchenyi István alapította köztestület szétverése lesz folyamatban. Jolsvai András író nemcsak az Akadémia sorsa miatt nem örül annak, ami mostanában körülötte történik, hanem azért sem, mert a regényének nincs szüksége olyan felhajtóerőre, amit ezzel valószínűleg kapott – mondta a HVG hetilapnak adott interjúban.

A regény születésének körülményeiről Jolsvai András elmondta: mint művelődéstörténész-tanonc, kíváncsiságból utánanézett annak az anekdotának, hogy Széchenyi 1825. november 3-án az Országgyűlésben egyévi jövedelmét felajánlotta a Tudós Társaság javára. Kiderült, ezt előre megrendezték.

„Elhatározta, hogy olyasmit tesz, amivel az egész országban ismertté válik. A jelenet minden elemét előre kidolgozták. A baráti köréből többen hozzászóltak, úgy terelték a vitát, hogy másnap mindenki erről beszéljen. Más kérdés, hogy mire az esemény híre Pestre ért, a benne szereplő nevek és célok is megváltoztak. Egy évtizedet töltöttem az MTA kézirattárában, tudtommal elsőként néztem végig és jegyzeteltem ki az első évek összes ülésének jegyzőkönyvét. Akkoriban publikáltam is ezt-azt a témáról. Aztán 1989-ben észrevettem, hogy megváltozott a világ, úgy éreztem, nekem is elő kellene bújnom a levéltárból. Újságíróként töltöttem a következő harminc évet. Az akadémiai jegyzeteim nemrég előkerültek egy bőröndből. Átlapoztam, majd elolvastam őket, és mire felocsúdtam, kész volt a regény” – tette hozzá.

Jolsvai András újságíróként nemrégiben Csengery Antal-díjat vehetett át: a Tarlós Istvántól kapott kitüntetés morális dilemma elé állította. A Fővárosi Közgyűlés által odaítélt elismerést minden évben öt újságíró kapja, négyet a kormánypárt javasol, egyet az ellenzék. Az a megállapodás, hogy senki sem fúrja meg a másik jelöltjét – emlékeztet. „Az elmúlt évtizedben sokat publikáltam Angyalföldön a kerületi Hírnökben. A múlt év végén befejeztem az ottani Jövök-megyek című sorozatot, és ők javasoltak a díjra. Ez volt a mérleg egyik serpenyőjében. A másikban pedig az, hogy olyanokkal kellett átvennem a kitüntetést, akik sokat tettek a jelenlegi rendszer megszilárdításáért, de talán mégsem helyes az objektív újságírás bajnokaiként ünnepelni őket. Az angyalföldieket megszerettem. Feléjük billent a mérleg nyelve.”

A teljes interjút elolvashatja a friss HVG hetilapban!

HVG