Mint tökéletlen színész a színen,
Ki féltében elrontja szerepét,
Vagy egy vad túlzó, kire féktelen
Dühe visszacsap, mint szívgyöngeség:
Kishitűségből én akként feledtem
Az ős szerelmi szertartásokat
S roskadozni látszik erőm s szerelmem
Saját szerelmem túlsúlya alatt.
Legyen hát e könyv a szónoklatom
S hangos keblem néma hírnöke, -- ó,
Jobban vágyik rád, szív és jutalom,
Mint, amely többször s többet kért, a szó.
Tanuld olvasni a sok néma jelem;
Szemmel is hall az okos szerelem.
William Shakespeare 23. szonettjének utolsó két sorát (a fordítást Szabó Lőrincnek köszönhetjük) fújta fel valaki Nyíregyházánál az autóútra (majd töltötte fel az erről L. Evelin által készített képeket a Pesten Hallottam Facebook-csoportba). Az út szélére pedig azt: For-Zs, amit bátran dekódolhatunk "Zs-nek"-ként. A shakespeare-i szonett (ötös és hatodfeles jambusokból álló sorok, ab ab cd cd ef ef gg rímképlet) szerelmes témájú, így vélhetően Zs. hódolója gondolta, megosztja a világgal, az autóút forgalmával érzelmeit. Néma jelek, szemmel halló okos szerelem az úttesten – ezt valóban találó az úttestre festeni. Reméljük, a szavakat bogarászó autóvezetők figyelmét nem tereli el nagyon a sorok értelmezése, nem okoznak balesetet, és Zs. is ért a jelekből, és felfejti, ki is epekedik érte.