Elég egy kicsit gondolkodni, hogy megállapítsuk:
ha Andy Vajna élne, biztosan elintézi, hogy az ő neve se maradjon le a híres halottak listájáról az Oscar-gálán.
Sokat gondolkodni ezen persze nem szabad, hiszen, ha él, akkor miért kerülne fel a gyászlistára? Azt viszont láthattuk hétfő hajnalban, hogy ha már elhunyt, akkor senkinek sem jut eszébe kijárni, hogy róla is megemlékezzen az Amerikai Filmakadémia. Mert Hollywoodban mindenért meg kell dolgozni. Nincs egy mindent mindenkinél jobban tudó állam, amely ismeri az emberek minőségi sorrendjét. Ezért előzi meg az Oscar-gálákat több hónapig tartó kampány és lobbimunka.
A Saul fia kiemelkedő film, de a Magyar Filmalap által az Oscar-kampányhoz nyújtott pénz, szakértelem és helyismeret nélkül nem lesz belőle legjobb idegen nyelvű film. Ahhoz vetítéseket kell szervezni. Meg kell nyerni híres támogatókat, akik saját környezetükben felhívják a figyelmet a filmre. És sokszor olyan lobbimunka is folyik, ami már inkább a döntéshozók megkenéséhez hasonlít. Ezt Los Angelesben a szavazás részeként elfogadják, ahogy a politikai versenyben is másként kezelik a finanszírozók, donorok és pénzgyűjtések rendszerét.
Az, hogy Vajna nem szerepelt a híres halottak között, csak Európából nézve nyers értékítélet. A hiány leginkább azok hibája, akiknek Vajna örökségét ápolniuk kéne. A filmproducer tudta volna, kinek kell telefonálni, hova kell küldeni egy levelet, kit kell megkérni, hogy szóljon pár jó szót a halott érdekében.
Srácok, az elmúlt években Oscart hozott a magyar filmgyártásnak a Saul fiával, és majdnem duplázott a Testről és lélekről című filmmel. De ezt felejtsük is el. Vajna fontos szerepet játszott a 80-as években az amerikai filmgyártás reformjában. Az általa alapított Carolco cég mindenkinél keményebben versenyzett a hatalmukat féltő nagy stúdiók ellen. A korábbinál nagyobb költségvetésű filmeket hoztak össze, többet fizettek a sztároknak, és egy egész korszakot meghatároztak Schwarzenegger és Stallone felemelésével.
Vajnának objektíven nézve ott volt a helye Hollywood és a nemzetközi filmgyártás legnagyobb idei halottjainak sorában. Csak nem maradt utána Magyarországon senki, aki értené az amerikai filmipar működését, és a telefonszámai is meglennének hozzá, hogy biztosítsa, ne felejtsék le az utolsó évtizedeit itthon dolgozó Vajnát a listáról.
Hát, innen indul mostantól a magyar filmgyártás.