A szerdán elhunyt Kossuth-díjas költő feltehetően utolsó versei egy óbudai lapban jelentek meg.
„Ennek a cuccnak engem nem zavaró megjelentetése csak „holtom” után lehetne. („Mit képzel, ennyi fej” stb.) Addig is: nevek futnak végig e képoldalakon – így él tudatunkban pl. az irodalom. Igen.” Utolsó kötetéhez írta ezeket a sorokat Tandori Dezső.
A Nincs beszédülés tavaly decemberében jelent meg a Tiszatáj Alapítvány kiadásában és Tóth Ákos gondozásában. Abban alig van írás, a költő rajzai töltik ki a lapokat. „Prózarajzolás, prózarajzás” – írja a kedvenc íróiról készített portrék mellé.
Mint azt a kötetről az Óbudai Anziksz című óbudai kulturális magazin – napokban megjelent – lapszámában A. Horváth András főszerkesztő írja: a 80 éves költő utolsó három évében már szobafogságra volt ítélve.
A lapnak a költő küldött rajzokat is, és néhány verset.
„Betegségem alig enged kimozdulni a lakásból, nincs egyensúlyom a járáshoz, még a lakásban is alig. … De idehaza (tornázó igyekezetek és fotelrabság mellet) mit csinálok? Sokat olvasok! … A rajzok, mondom, csak kitekintések, nem hű portrék. Jellegek. Magányom oldói” – írta Tandori, mintegy használati utasításként a Nincs beszédüléshez.
Valószínűleg utolsó versei közül néhányat mutatunk. A többi az Anzikszban olvasható.
Jeligém a születésnapomra: több és fél
*
Az utolsó számjegy után: nyolcvanel éves vagyok
*
Elmúlt. Megvolt.Elmúlt? Megvolt.
Elmúlt. Megvolt?
Elmúlt? Megvolt?
Megvolt? Elmúlt?
Megvolt. Elmúlt?
Megvolt? Elmúlt.
Megvolt. Elmúlt.