Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Isten, halál, elmúlás, gyerekkor – mélyen személyes szólólemezzel jelentkezett Lovasi András, aki generációja állapotáról is beszámol a Tűzijáték délben különös, minimalista hangszerelésű dalaiban. A lemezt a hvg.hu-n hallgathatják meg először.
„Volt, amikor rabul ejtett a popzene formalizmusa, az a jól körülhatárolt hatásmechanizmus, ahogy készül, ahogy fogyasztják az emberek. De ezt régen is próbáltam idézőjelbe tenni. Az utóbbi időben pedig már ez sem érdekel. Kettévált bennem a jó dal és a popzene. A lelkemben a popzene meghalt. A dal viszont egy örök forma, ami legfeljebb aktuálisan más-más ruhát ölt” – vallja Lovasi András, akivel a Kiscsillag zenekara (pop)koncertje előtt ülünk le beszélgetni új szólóalbumáról. (Aki csak a zenét hallgatná, görgessen le kicsit!)
Nem csak ezzel lep meg bennünket. Lesz itt még szó halálról, Istenről, és karácsonyi szerelmes dalról is. De ne szaladjunk ennyire előre.
„Csak ebből is nehogy refrén legyen”
Miközben a kikérjük a kávét és elrendezi a roadokat, elmeséli, hogy a lemez tulajdonképpen 18 éve, a Bandi a hegyről megjelenése óta folyamatosan készül. Ám a legtöbb eredetileg arra szánt szerzemény végül egy-egy Kiscsillag-lemezen kötött ki.
2018-ban viszont megszületett Lovasi Álmos Fülöp, és vele lett „egy csomó nem kikényszerített szabadideje” az apának. „Amikor van 2-3 órád, elmenni nem lehet, próbálni nem lehet. Ő alszik, én meg ülők és gitározok. Így szép lassan befejeződtek a korábban már félkész dalok, és jött hozzá még néhány új.” Az legfiatalabb Lovasi gyereknek tehát tulajdonképpen megköszönhetjük a Tűzijáték délbent.
Az eredmény egy valóban nagyon személyes, többek között az elmúlás szépségét tárgyaló, vagy a gyerekkori emlékeket felidéző album lett, amely akár egy szál gitáros előadásban is megállná a helyét (tervez is ilyen koncerteket Lovasi). A lemezen azonban – bár viszonylag minimalista a hangszerelés – rézfúvósok, oboa, zongora támasztja alá a dalokat. „Én nem vagyok annyira szuggesztív énekes és előadó, mint mondjuk Cseh Tamás, akit lehet hallgatni egy lemezen keresztül is. Azokat a dinamikákat, amelyeket nem tudok belülről közvetíteni, hangszerek játsszák el helyettem.”
„A tűzijáték után hazafelé az árnyék a kutyám”
Amellett, hogy személyes a lemez („de hát erre való a szólólemez, nem?”), Lovasi szándékai szerint a generációja állapotáról is beszámol. És hogy hogy látja, milyen állapotban is van ez a most 50 körüli generáció?
„Egyrészt pont olyanban, mint bármelyik, ami ennyi évet élt: vannak veszteségei, vannak tanulságai. Másrészt mi voltunk a rendszerváltás generációja, akkor voltunk fiatalok, tele voltunk illúziókkal. És bizonyos szempontból szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert egy csomó lehetőséget kaptunk úgy, hogy ahhoz nem kellett már rossz kompromisszumokat kötnünk, nem kellett KISZ-titkárnak lennünk például. Szerencsés generáció voltunk, és pont ezért szomorú nézni, hogy hova jutottunk. Ez a generáció az, amelyik Fidesz néven most vezeti ezt az országot. Személyesen ismertem a mai vezetőket, a Kispál és a Borz többször is játszott a Fidesz rendszerváltó házibulijain, a Narancs klubokban. Nem annyira a politikai elhívást éreztük akkor ezekben, hanem inkább egy friss kulturális töltetet. Meg amúgy is, ott voltak a jó fejek, a jó csajok. Érdekes volt végignézni, hogy ezek a karakterek hogyan változtak meg.”
És persze a múló időnek vannak magánéleti szálai, és van olyan szála, hogy Péccsel mi lett, a barátaival mi lett, ezzel a műfajjal mi lett. Ezek mind egymásra pakolódnak – mondja.
„A végén az ember maximum kíváncsi arra, hogy kell-e még valamit csinálni”
De nem gondolja, hogy ő maga keserű ember lenne, és az album egy keserű lemez lenne. „Mindig volt bennem derű. Az első dal, a Nem kell is erről szól. Abban bízom, hogy a halálomat is úgy fogom átélni, hogy „na és akkor mi van”? Az élet jó tréning erre. Bizonyos értelemben egész életemet azzal töltöttem, hogy méricskéltem az időmet, és állandóan teszteltem magam, hogy készen vagyok-e arra, hogy normálisan haljak majd meg.”
Kiderült, hogy Lovasi első komoly gyerekkori emléke ötéves korából az, hogy „rájöttem, meg fogok halni. Ez rettenetes pánikkal töltött el, anyám pszichológushoz is elvitt.”
Ez úgy hangzik, mint egy Woody Allen-film részlete, de nem erről van szó. Miközben megisszuk a már kihűlt kávét, nem tiltakozik Lovasi, amikor azt mondjuk, hogy a Kispál és a Borz életművének jelentős része is az elmúlásról szól, csak az bulisabban, mint most. „A Semmi konferencián is van egy dal, amiben rúdtáncos lányok elégnek egy diszkóban, erre mondták, hogy na, a Lovasi már megint a saját fiatalságát siratja. De hát én már huszonévesen is a saját fiatalságomat sirattam!”
Viszont mind a mai napig, ha repülőre ül, eszébe jut (mint sokaknak), hogy most tényleg meghalhat. „Egyszer egy felszálláskor be is pánikoltam kicsit, és azt mondogattam magamban, hogy nem vagyok még kész. Visszafelé teszteltem magam, és rájöttem, hogy abban az egy órában, ami következik, én kész vagyok meghalni, nincs semmi baj, menni fog. Nem tudni, mikor melyik érzés jön elő, és miért.”
De – mint mondja – sokszor járatja az agyát egyébként is azon, hogy mit hagy itt, mi az, ami miatt érdemes élni, nem érdemes élni, mi lesz azokkal, akik fontosak neki. „Nyilván nem állandóan ezzel a tudattal kell létezni, nem a halál gondolatával kell menni bulizni. De, hogy tudjuk értékelni, milyen jó dolgok vannak a világban, tudjunk értékelni jó pillanatokat, ahhoz tudatában kell lenni, hogy ez ma van, most történik.”
„Ó, Uram, tente-tente”
A halálból egyenesen következik a túlvilág témaköre úgy a lemezen, mint a beszélgetésünkben. Ki gondolta volna, hogy Lovasi Isten-élményéről fogunk beszélgetni valaha az Erzsébet téren! Úgy látszik, hogy komoly albumhoz komoly témák kapcsolódnak – még az ő esetében is.
„A tételes vallások dogmái, amelyeket kulturálisan mindannyian a magunkénak tudunk, arra jók, hogy legyen egy koordinátarendszer, amely támogat, és amelytől el lehet rugaszkodni. Az a fajta rettegés, amely mondjuk a középkori emberben megvolt a pokol iránt, az ma már nincs meg. Hogy ez jó vagy rossz, nem tudom. Engem különösebben nem érdekel sem a mennyország, sem a pokol. Van egy-két Isten-élményem, ami nem annyira egyedi, hogy kérkedjek vele. Sokkal jobban érdekel az, ami a halálig van. Én picit abban hiszek, hogy mindenkinek az van a halál után, amiben ő hisz. De biztos vagyok benne, hogy érdemes Isten vagy az abszolútum fogalmával foglalkozni, mert az emberi agy modellje úgy van felépítve, hogy nem is tudja máshogy rendszerezni a világot, csak így. És ez nem véletlen. Nincs ellentétben a tudomány a vallással. Rengeteg tudós jut el a maga gondolkodása végpontján Istenhez. A tudományos gondolkodás feltételezi az abszolútum meglétét, hogy milyen modellekkel kezdünk el hinni, azt már a tradíciók döntik el.” Egyébként nagyjából erről szól a Csak mi ketten című dal.
„A fények, a fények, a fényekre lépek”
Hogy kicsit oldjuk a súlyos filozófiai témákat, még visszakérdezünk arra, mi is a baja popzenészként a popzenével. Azt látja, kevés olyan zene van mostanában, amit nem egy elképzelt szerep szerint, nem megfelelési kényszer miatt alkottak. „Megjelenik egy új dal Amerikában, és aki azt ügyesen koppintja, arra mondjuk Magyarországon, hogy tehetséges producer. Ez is egy opció, de engem nem érdekel. Az meg végképp nem érdekel, hogy úgy viselkedjek, ahogy azt elvárják.”
Szerinte ma a popban (is) mindenki fiatalabbnak akar látszani, amint amilyen. „A nagy idoljaink most vannak abban a korban, hogy már mindegyik gerontológiai tanulmány, különösebb popzenei produkció nélkül (tisztelet a kivételnek). Alapvetően az első nagy generáció épp most megy a sír felé, és nincs másik nagy generáció. Már senki nem fog akkora kulturális hatást gyakorolni a világra, mint ők. Ráadásul ma van egy kis politikai geller is a dologban, hiszen miközben egyre nagyobb a 68-as generáció elutasítottsága, még mindig azok között a kulturális kulisszák között élünk, amelyeket ők teremtettek meg.”
Na, tessék, már megint az elmúlás!
Nézzük a dalokat!
Tűzijáték délben
Nem Kell
A nyitó szerzemény egy alkalmi dal. Géczy Dávid ősszel bemutatandó Game Over Club című filmjéhez írta Lovasi. Mint fentebb már volt róla szó, ez egy derűs elmúlás dal. Érdekesség, hogy a végén – miközben megtudtuk már, hogy nem is olyan rossz dolog a halál – felhangzik egy csecsemő bájos gügyögése. A vendégművész Lovasi fia, a tavaly született Álmos Fülöp.
Ének Rólunk
Eredetileg ezt tervezte Lovasi első számnak. „Annyira nyitódal, hogy először volt egy prózai változata is, azt akartam egyfajta nyitóbeszédként a borítóra tenni, aztán kitaláltam, hogy mégis megzenésítem”. A lemez demofelvételen viszont a Nem kell volt az első szám, és miközben hallgatta, rájött, hogy – bár mindenki a végére rakná – ez egy tök vicces nyitódal. Így az Ének rólunk lecsúszott a második helyre. (Cserébe ez kapott először klipet.)
Féreg
A cím kicsit csalóka, mert itt egy farkasról van szó, a toportyánféregről. „Az most úgyis divatos téma, amióta megjelent a magyar hegyekben.” Ez a legrégebbi dal, amit egyébként Szabó Attila (Csík zenekar – a szerk.) jegyez, igaz Lovasi teljesen átírta a harmóniákat és a hangszerelést. Létezik egy másik szöveggel, más akkordokkal is: Szabó is megcsinálta a saját zenekarával. Érdekesség, hogy Schmidt Mária annak idején megkereste Lovasit, hogy a Terror Háza évfordulóra írjon dalt, ő pedig ezt küldte el. Használta is volna Schmidt, de nem tudtak megegyezni a honorban. „Mondtam neki, hogy oké, akkor, majd ha felvesszük, ingyen odaadom.” Most itt az alkalom.
Csillár
„Felhívott a Fejes (Fejes Tamás, a Tankcsapda dobosa – a szerk.) 2017 végén, hogy Lukács (a Tankcsapda frontembere – a szerk.) 50 éves lesz, és arra gondolt, hogy csináljunk egy közös dalt Lacival. Mondtam, miért ne. A Lukács lejött hozzám egyszer Pécsre, és egész éjszaka együtt csörömpöltünk. Három ötletet rögzítettünk, megbeszéltük, hogy azokat mindenki megkapja, és csinál vele, amit akar. Ezek egyike volt a Csillár. Azért ilyen dúros, pörgős, mert ez egy Lukács ihlette dal, gondoltam, ezzel könnyen tud valamit kezdeni.” Van egyébként egy kiscsillagos verziója is, egy dobos-gitáros punk-változat. A dalban hallható izgalmas, kromatikus zongorabetétről megtudtuk, hogy arra hajaz, amikor a hangnem körül kromatikusan szövegelnek a hiphop-előadók.
Az album közepén három gyerekkori emléket megidéző dal sorakozik. A Sziluetthuszár szövege már régen megvolt, a második Kiscsillag-lemezre csináltak is egy dalt belőle, de végül nem tartották elég jónak a zenét. „Én már el is felejtettem volna, a feleségem vette észre valahol, és elkérte az Ólomkatona című darabhoz, amit ő rendezett. Erős Marci írt hozzá akkor zenét. Én viszont azzal nem voltam elégedett, de már a fejemben volt, hogy ez a szöveg egész jó. Nyáron írtam hozzá egy teljesen új zenét.”
1971
Ez egy fotó alapján kibontott dal. Lovasiról is készült olyan tipikus ovis kép, amikor jön a fotós az óvodába, minden gyereket lefényképez. „Volt egy maci, amit szorítok, és volt mögöttem valami háttér, én pedig szigorúan nézek. Ez 2014-es dal, játszottam már koncerteken is. Volt egy korábbi verziója is, kicsit afrós ritmusokkal, huhogásokkal, de az olyan Paul Simon-os lett.”
Bükfürdő
A „gyerekkor blokk” záró darabja. „Nagy esemény volt akkoriban, hogy elmentünk a mamáékhoz. Vonatra szálltunk, és ez 9-10 órás út volt. Nagyon belém égett a fekete gőzös, a műbőr ülés, az utazás hangulata.” Bár sok dalban dominál az oboa, ebben a dalban érződik talán legjobban, hogy a komolyzene felé kacsintgat Lovasi. ”Ez azért van, mert sok komolyzenei koncertre visz el a feleségem. És én figyelek.”
A szél
„Ez a dal főleg zeneileg érdekes. Forgós ritmus. A szöveg megvolt, olyasmit akartam, ami hagyja a zenét működni.”
Csak mi ketten
A dal elején van egy kis „népzenei bevezető”, ez előrevetíti a dal egyszerűségét. Mint korábban szó volt róla, ebben az ember-Isten kapcsolatot énekli meg Lovasi. „A szöveg megvolt, a zene megvolt, de sokáig nem találkoztak. Amikor demóztuk a Tűzijátékot, akkor raktam össze a kettőt.”
Hosszú Árnyék
„Az utolsó előtti és az utolsó dal is akkor született, amikor már láttam, hogy körülbelül milyen lesz a lemez. Januárban fejeztem be. A telefonomon találtam egy gitárötletet, és abból írtam gyorsan. Feltűnik a szövegben a tűzijáték délben-kép, ami ugye egy teljesen értelmetlen hülyeség. Ez nekem egy régi fixa ideám, a Fishingen is volt nappali tűzijáték.”
Kell a hely
„Ez egy szerelmes dal, a feleségemnek írtam karácsonyra. De nem lett kész addigra megfelelő minőségben, ezért megcsináltuk rendesen. Ráadásul rájöttem, hogy egyetlen egy szerelmes dal nincs a lemezen. Egy rendes, becsületes szólólemeznél ilyet nem lehet csinálni.” Az eredetileg írt szöveget írta tovább Lovasi egy operettes második résszel, direkt a lemez kedvéért. „Stílusgyakorlat, szórakozás. És van benne egy fordulat, ami egy tudatos félreértelmezése József Attila versének, amelyben "a tigris meg a szelid őz" sor is van. Szerintem vicces lezárás.”
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
