Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Szendrey Júlia alakjához máig szorosan tapad a hűtlenség bélyege épp úgy, mint az, hogy állítólag az elsők között volt Magyarországon, aki rövidre vágatta a haját, nadrágot hordott és szivarozott. A ma 190 éve született Szendrey Júliáról kevesen tudják, hogy költőként és műfordítóként is elismerték a kortársak. Költői hagyatékának jelentős része viszont elveszni látszott, míg 2010-ben Gyimesi Emese meg nem találta. Az első, teljes kiadás alkalmából beszélgettünk az irodalomtörténésszel.
hvg.hu: Szendrey Júliáról az a kép él, hogy ő volt az egyik első nő Magyarországon, aki nadrágot hordott, rövidre vágta a haját, szivarozott. Mennyire volt valójában a korát meghaladó jelenség?
Gyimesi Emese: Szendrey Júlia imázsához nagyon szervesen hozzátartoznak az említett elemek, de ezek olyan visszaemlékezésekben maradtak meg, amelyeket érdemes azért forráskritikával kezelni. Például Csapó Mária író, szerkesztő írta le ezeket, akiről lehet tudni, hogy nem igazán szimpatizált Szendrey Júliával, és érezhető a külsőségek leírásából, hogy nem tetszenek neki.
hvg.hu: Tehát amit most vagánynak tartunk, az a részéről vád volt?
Gy. E.: Igen. Az, hogy még mindig ennyire ez ragadt meg Szendrey Júliáról a köztudatban, szerintem részben a nyugatosoknak köszönhető. A 20. század első felében változott a nőideál, és az, hogyan beszélnek az ő alakjáról. Nacionalista oldalról nem lehetett pozitív szereplő, annyira erősen tapadt hozzá a hűtlenség bélyege. A nyugatosoknak viszont mintha szükségük lett volna egy George Sand-szerű lázadó, feminista nőtípusra.
Hvg.hu: Az is elég merész lépés volt, hogy hozzáment egy gyanús életű poétához – ráadásul ezzel párhuzamosan Petőfi közben egyre híresebb lett.
Gy. E.: Ennek sem egységes a megítélése. Otthon Szatmárban, ahonnan Szendrey Júlia jött, mélységesen elítélték, főleg azért, mert fellázadt az apja ellen, mert nem volt engedelmes. De van ennek egy másik oldala is: Petőfi elkezdte publikálni az Úti levelek Kerényi Frigyeshez című művét, amelyben igazi szerelmi szabadságharcként írta le a történetüket. És Jókaival közösen megjelentettek részleteket Szendrey Júlia naplójából az Életképekben, amit úgy szerkesztettek, hogy tudatosan építsék Petőfi imidzsét. Így a kortársak nagyon sokat tudtak a kapcsolatukról.
hvg.hu: Petőfi halála után milyen helyzetbe került? Mennyire volt muszáj férjhez mennie 1850-ben?
Gy. E.: Szendrey Júlia közvetlenül a házasságot megelőző hetekben nem írt naplót. Az biztos, hogy ez egy törékeny helyzet volt, mert sokáig nem lehetett egyértelműen tudni, mi történt Petőfivel. Az ingóságait felségsértésért lefoglalták, nem lehetett olyan típusú, Szendrey Júliát és fiát segítő gyűjtést szervezni, mint amilyen később például Vörösmarty árváinak segélyezésére történt. Petőfi még korábban eladta Emich Gusztávnak a versei kiadási jogait, ennek az összegnek az utolsó részleteit már SzendreyJúlia vette át, de Petőfi öröksége innentől nem jelentett számottevő jövedelemforrást számára. Hogy Petőfi halála előtt milyen anyagi helyzetben voltak, jól mutatja, hogy Petőfinek a Bemtől kapott lovát is el kellett adnia, a szabadságharc második évében pedig Szendrey Júlia a gyerekükkel együtt folyamatosan Petőfi ismerőseinél élt, mások jótékonyságára szorult. Ráadásul a szabadságharc után minden be volt fagyva, mások is nehéz helyzetben voltak. Ez a több mint egy évig tartó hányattatott életforma is hozzájárulhatott ahhoz, hogy valami biztosat akart. Két választása maradt: vagy hazamegy vidékre az apjához, vagy Pesten marad.
hvg.hu: Honnan ismerték egymást Horvát Árpáddal, aki a második férje lett?
Gy. E.: Amikor Petőfi eltűnt, akkor Szendrey Júlia még egy ideig Kolozsváron volt, aztán otthon Erdődön is, majd eljött Pestre, mert útlevelet akart szerezni Törökországba. Akkor a Garay családnál lakott, náluk pedig többször volt vendég Horvát Árpád. Fontos lehetett a választásában, hogy Horvát nagyon hangsúlyozta, hogy ő Petőfi-rajongó, és tiszteletben tartja majd az emlékét.
hvg.hu: A közvélemény hogy reagált a házasságra?
Gy. E.: A Hölgyfutár folyóiratban híradás jelent meg az új házasságról (a konkrét nevek megjelölése nélkül, de könnyen azonosíthatóan) azzal a konklúzióval, hogy a menyasszony, a vőlegény és a holt férj közül az elhunytat tartják legboldogabbnak, mert nem kellett megélnie, hogy mást választ a felesége. Erre jött egy névtelen tiltakozás, valószínűleg Szendrey Júliától, amelyben megfogalmazta, hogy ez sem a halott emlékéhez nem méltó, sem hozzá. Erre a Hölgyfutár úgy tett, mintha ez valójában nem rá vonatkozott volna. De hogy ezt a kis hírt a kortársak is rá értették, arra jó példa, hogy Arany János a későbbi, Szendrey Júliáról szóló versébe, A honvéd özvegyébe is beleírta, hogy “szép özvegy”. Szerinte ez egy erkölcsileg megkérdőjelezhető pozíciót jelentett.
hvg.hu: Arany nem akart Szendrey Júliával kapcsolatba lépni, hogy megkérdezze, hogy van?
Gy. E.: Arany már 1850-ben írt egy verset Szendrey Júliához (Emléklapra), és ebben lényegében összekötötte magukat azzal, hogy ő barátként és hazafiként, míg Szendrey Júlia feleségként siratja Petőfit. Erre Szendrey Júlia válaszolt egy magánlevélben, de a naplófeljegyzéseire is jellemző módon nem azt írta le konkrétan, hogy milyen események történnek vele és milyen nagy bajban van, hanem ennek hatását a lelkivilágára, elvontabban megfogalmazva.
Feltehetően Arany nem fogta fel, hogy ez egy segélykiáltás is volt a részéről.
Legalábbis ennek a szálnak nem lett folytatása. Arany és Tompa Mihály levelezéséből kiderül, hogy nem tudták, milyen nehéz helyzetben van Petőfi özvegye.
hvg.hu: És milyen volt Szendrey Júlia második házassága?
Gy. E.: Erről az egyik legfőbb forrás az a levél, amelyet a halála előtt pár nappal diktált le, és Horvát Árpádnak szólt. Ebben főként férje durva bánásmódját és brutális követeléseit emlegeti, kiemelve, hogy számos kulcskérdésben teljesen eltérő nézetet vallottak. A levél azért számít ritka forrásnak 19. századi kontextusban, mert nyíltan ír a szexualitásról, kiderül belőle: Horvátnak volt egy pornográf albuma, amelyet ő együtt akart nézegetni a feleségével, aki ettől undorodott.
Horvát nőképe viszont a szexualitásra korlátozta egy nő értékét. Erre vonatkozóan van egy szép megjegyzése Szendrey Júliának. Azt írja, hogy “egy nő több, mint csak asszony”.
Azaz érzékelte, hogy mi az a társadalmi nem, és hogy miben különbözik a biológiai nemtől. Házaspárként nagyon erőteljes koncepcionális eltérések voltak köztük a női-férfi szerepekkel és a boldogság megélésével kapcsolatban.
hvg.hu: Mégis 17 évig tartott a házasság.
Gy. E.: Nehéz datálni, hogy mikor romlott meg ennyire, mivel az első évekből nincsen olyan forrás, ami arra utalna, hogy ne lett volna harmonikus. Amit biztosan lehet tudni, hogy 1860-ban már komoly krízis volt, és egy magánlevélből kiderül, hogy akkor Júlia el akart válni a második férjétől. Ez akkor már nem volt példátlan, bár extrém lépésnek számított volna, de végül a haláláig nem történt meg hivatalosan, noha az utolsó évében már különköltözött a férjétől.
hvg.hu: Négy gyerek is született ebből a házasságból, és egy darabig velük élt Petőfi fia, Zoltán is. Milyen anya volt Szendrey Júlia?
Gy. E.: A gyerekek egymás közti levelezéseiből kirajzolódik, hogy szoros érzelmi kapcsolat volt a gyerekek és az anyjuk között. Sok neki készített ajándék fennmaradt, például Tarka Művek címen egy játék folyóirat. Ebből látszik, hogy a fiai, ifjabb Horvát Árpád és Attila jól ismerték a korabeli folyóiratokat, mert teljesen olyan stílusban írtak, mintha nagy publikumnak szólna. Büszkék voltak arra is, hogy az anyjuk egyszerre publikáló szerző, édesanya és háziasszony. Mai szemmel nézve a szigorúság is nagyon jelen volt a nevelésben. A Petőfi Zoltánnak írt leveleiben Szendrey Júlia panaszkodik arra, hogy sok baj van a rossz gyerekekkel, de közben érezhető, hogy szereti őket. Egy komplex, élő anya-gyerek viszonyról beszélhetünk.
hvg.hu: Petőfi Zoltán nevelésében mennyire volt fontos szempont Petőfi emlékének megerősítése?
Gy. E.: Nagyon. Szendrey Júlia különösen figyelt arra, hogy Petőfi emléke beleivódjon Zoltán identitásába. Amikor 1850-ben Erdődön tartózkodott, komolyan gondolt arra, hogy öngyilkos lesz, és írt Zoltánnak egy végrendeletet. Ezt a fiú tízévesen kapta volna meg, és arról szólt, hogy amit örökül kap, az a Petőfi név, ezt őrizze meg a szívében. Ezért is volt fontos, hogy a nagybátyjához, Petőfi Istvánhoz került, akit Szendrey Júlia a fia gyámjának is választott. Meg azért is, mert nem volt könnyen kezelhető gyerek.
hvg.hu: Az apja fia volt?
Gy. E.: Zoltánról az a kép rögzült, hogy elzüllött, pedig ha alaposabban belegondolunk, ugyanazt csinálta, mint Petőfi. Vándorszínészkedett, és ő sem végezte el az iskoláit. Emiatt nagyon mérgesek voltak rá a rokonok. Júlia úgy látta, hogy Pesten rossz társaságba keveredett, és akkor látta biztosítottnak Zoltán életét, ha a nagybátyja őrzi. Maradtak fenn levelek, így sokat lehet tudni arról, hogy a Szendrey–Horvát család hogyan élt, és arról is, hogy Zoltánnak milyen volt vidéken. Akkoriban egyébként még elterjedt gyakorlat volt, hogy a gyerek a családtól távol, rokonoknál, barátoknál nevelkedett.
hvg.hu: Térjünk rá Szendrey Júlia költői tevékenységére. Mikor kezdett írni? Petőfi olvashatta a verseit?
Gy. E.: Ennek a kérdésnek örülök, mert a közkeletű tévhittel ellentétben csak jóval Petőfi halála után kezdett verseket írni. A tollal írt versgyűjteménye pontosan datált verseket tartalmaz, az első 1854-ből való. Fennmaradtak ceruzás versek is, amelyeken nincsen datálás, de ezek gondolatilag nagyon kötődnek a versgyűjtemény költeményeihez, ezért feltételezhető, hogy ugyanabban az életszakaszban keletkeztek.
hvg.hu: És jók ezek a versek? Irodalomtörténetileg számontartanánk őket, ha nem Petőfi feleségéről lenne szó?
Gy. E.: Mindenképpen, hiszen a többi korabeli költőnőt is csak az utóbbi években kezdik el a kutatók felfedezni. Életében 23 verse jelent meg, a kortársak számontartották őt, mint szerzőt, több női antológiában szerepelt. Viszont az én megközelítésemben nem az esztétikai érték az egyedüli. Inkább olyan szempontból néztem a verseit, hogy egy 19. századi ember világképéről nagyon sok minden kiderül belőlük. Vannak olyan versei, amelyekben az elterjedt retorikai formákat és toposzokat használja, de nagyon újra is értelmezi őket, és a saját világképébe illeszti bele. Van például egy olyan verse, amelynek az a kezdő sora, hogy “A nő szelíd virág legyen”, és itt az elején leírja, hogy mik az elvárások a nőkkel szemben. Majd szólamváltás következik, és elkezdődnek a rá adott válaszok, hogy “de mit tegyen, kit végzete kopár sziklára helyeze”, tehát aki nagyon más élethelyzetbe került, és ezáltal megkérdőjelezi a fentebbi nőképet. Az ilyen váltások kifejezetten jellemzőek a verseire.
hvg.hu: Mi ez a világkép, amit említett? Vannak visszatérő témái, fontos motívumai?
Gy. E.: Amiben ő más volt, vagy több, ha lehet ilyet mondani, mint sok korabeli nő, az inkább a gondolkodásmódja. Az egyik visszatérő témája, amely már a lánykorában írt naplókban is megjelenik, hogy ne a külső alapján ítéljünk. A korszak egyik ikonikus verse Vajdától A virrasztók, amely a szabadságharc után arról szól, hogy sokan már nem is gyászolják a hazát, hanem boldogan mulatoznak. Szendrey Júliának van erre egy válaszverse, A „virrasztók”-hoz, ebben arra hívja fel a figyelmet, hogy fogalmunk sincs, kiben mi zajlik belül.
Érdekes, hogy a Szendrey Júlia-képben ilyen meghatározóak a beszélgetés elején említett külsőségek, miközben ő épp azt hangsúlyozta, hogy ezek megtévesztőek lehetnek.
hvg.hu: Ő inkább befelé figyelt volna?
Gy. E.: Olyannyira, hogy az egyik alapvető tézis a verseiben a belső és a külső világ radikális szétválasztása. Az ember életéből azt tartotta igazán fontosnak, hogyan tudja megélni az érzelmeit. Több verse is azt panaszolja, hogy ő egy érzelmekben és impulzusokban gazdag életre vágyik, és közben a saját aktuális életét ezek hiánya miatt inkább vegetatív létformaként értelmezi. Az Élni vagy meghalni című versében például a szárnyaló sasokkal szemben a férgek állnak. A féregmotívumot egyébként sokszor használja, önmagát is nevezi férgekkel rokonnak. Ami hátborzongatóan hathat, ha először hallja az ember, de ne felejtsük el, hogy erről is szólt a romantika világképe. Az ennyire éles szembeállításokról.
hvg.hu: Ez elég radikális a kor bevett női szerepére vonatkozóan is, nem? Az anyaságra például mennyire reflektált a versekben?
Gy. E.: Nagyon sokszor. Az első publikált verse, a Három rózsabimbó is az anyai szeretetről szól, és nagy siker lett. Szendrey Júlia okosan választott verset, olyan témában publikált először, amely elfogadottabb volt. A korban ugyanis nagy viták zajlottak erről.
Gyulai Pál irodalomtörténész és Arany János álláspontja az volt, hogy ha egy nő publikál egyáltalán, akkor olyan témákban írjon, ami speciálisan női érzés, amit egy férfi szerző nem tudna kifejezni, például az anyaság.
Gyulai Pál azt gondolta, hogy a nők lelkivilágának nem tesz jót, ha kilépnek a nyilvános szférába. Illetve van egy olyan mondata, hogy ezzel a köz személyeivé válnak, akikhez mindenkinek joga van, amivel így a prostituáltakhoz hasonlítja őket.
hvg.hu: Tehát a romantika nagy témáiról, mint a szerelem, Szendrey Júlia nem is írhatott volna?
Gy. E.: Kicsit azért a szerelem is megjelenik a verseiben, de inkább a szerelem emlékeként, hiányként, és hogy mennyire gyorsan elmúlik a boldogság. A Sándor vagy a Petőfi név egyszer sem szerepel a versekben, pedig nyilván nagyon sokszor arra utal, amit vele átélt. Hogy ő már egyszer megtapasztalta azt a boldogságot, amire sokan csak vágynak. A legtöbb vers egyébként erről szól, hogy ez mennyire törékeny és rövid, és akkor ezt majd a boldogtalanság örökkévalósága követi. Neki ez volt az élettapasztalata.
Névjegy Gyimesi Emese irodalomtörténész, történész, Szendrey Júlia-kutató. Az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolájának és Irodalomtudományi Iskolájának tagja, témái Szendrey Júlia családjának térhasználata a korabeli Pest-Budán, valamint irodalmi karrierjének társadalomtörténeti szempontú vizsgálata. Kamaszkora óta foglalkoztatta Szendrey Júlia alakja, irodalmi munkásságára vonatkozó kutatása 2010-ben indult, ennek keretében találta meg Szendrey Júlia kiadatlan és elfeledett verseit. A kutatásról ezen a blogon is ír. Kutatásának eredménye a Szendrey Júlia összes verse című kötet, amelyben először kerülnek kritikai igényű kiadásban az olvasóközönség elé Szendrey Júlia költeményei. A kötet apropóját az is adja, hogy idén van Szendrey Júlia születésének 190., halálának 150. évfordulója. A kötet bemutatója a Petőfi Irodalmi Múzeumban lesz 2019. január 17-én, 18 órakor. |
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
