Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Huszonnégy év óta először versenyez magyar film a velencei filmfesztiválon, Nemes Jeles László Napszálltája ráadásul elképesztően erős mezőnyben mutatkozhat be jövő hétfőn. Az Oscar-díjas Saul fia rendezőjének ezek után tényleg nem marad más hátra, mint Hollywood leigázása.
Májusban még jókora pechnek tűnt, hogy Nemes Jeles László második filmje nem került be a cannes-i válogatásba. Azóta kiderült, nem is alakulhattak volna szerencsésebben a dolgok. Így a Napszálllta minden idők legfurább, kísérletező cannes-i versenyprogramja helyett minden idők legerősebb, a nagyágyúkat felvonultató velencei mezőnyében mérkőzhet meg az Arany Oroszlánért.
Érdekes, hogy a Saul fiának is szerencséje volt a fesztiválokkal: beválogatták a berlini Panorama szekcióba, ami egy elsőfilmes magyar rendező számára irigylésre méltó bemutatkozási lehetőség. Nemes Jeles és a producerei hosszas vacillálás után végül úgy döntöttek, nem fogadják el a meghívást, hátha jön egy jobb ajánlat. Jött is, mégpedig Cannes-ból, ahol olyan figyelmet kaphatott a film, amely elröpítette egészen az Oscarig.
Van valami sorsszerű abban, hogy az új Nemes Jeles-film pont Velencében mutatkozik be. Hiszen a rendező még a Saul fia előtt, 2012-ben az olaszországi Torinóban kezdte el fejleszteni a Napszálltát. Készült akkor egy előtanulmány, egy hatperces kisfilm, amelyben pár snitt erejéig feltűnik a Napszállta abszolút főhősét, Leiter Íriszt alakító Jakab Juli is (a kisfilmben még Sztarenki Dóra játszotta Íriszt). Ráadásul 11 évvel ezelőtt Nemes Jeles legelső kisfilmje, a Türelem is a velencei filmfesztiválon debütált.
Régi cimborák
Most Nemes Jeles csupa régi cimbora közé érkezik a szerdán kezdődő velencei versenybe. Ott lesz a görög Jorgosz Lantimosz és a francia Jacques Audiard, akik három éve a Saul fiával együtt küzdöttek Cannes-ban (Lantimosz A homárja a legjobb rendezés díját kapta, Audiard Dheepanja pedig az Arany Pálmát). És Nemes Jeles már szervezheti is a közös programot Natalie Portmannel, akivel olyan jót dumáltak anno a Sicario vörös szőnyeges díszbemutatóján. Jövő héten Velencében 24 órán belül lesz premierje mindkettőjüknek.
És jönnek a Coen testvérek is! Nekik sokat köszönhet Nemes Jeles, ők elnökölték ugyanis azt a cannes-i zsűrit, amely a Saulnak adta a nagydíjat, és azóta is protezsálják a tehetséges fiatalembert (a Coenek sajátos telefonálási szokásairól ebben a rádióműsorban mesélt a magyar rendező).
Egyenesen az A ligába
Hogy milyen mezőnyben fog bemutatkozni Nemes Jeles második filmje, jól jelzi, mit tart róla a szakma. Ott áll a nemzetközi rendezők A ligájában, a Sault épp nemrég válogatta be a Washington Post a 21. század eddigi legjobb filmjei közé, a Napszálltát pedig úgy vette meg 70 ország moziforgalmazásra, hogy egy kockát sem láttak belőle.
Az utóbbi harminc évben a magyar rendezők közül ilyen elismertséget egyedül csak Nemes Jeles egykori mentora, Tarr Béla tudott kivívni magának. De míg a Sátántangó öntörvényű alkotójával Hollywood nem tudott mit kezdeni (egyszer egy amerikai producer küldött neki egy forgatókönyvet, de a Mester húsz oldal elolvasása után a falhoz vágta), addig Nemes Jelesben nagy fantáziát lát az álomgyár is. Többször nyilatkozta, hogy Napszállta utáni filmjét már kint akarja csinálni – tárt karokkal várják.
Izgalmas lesz figyelni, merre kanyarodik majd Nemes Jeles útja. Vannak rendezők, akiket spannol a megnövekedett figyelem, és egy nagyot durranó első film után tromfolni képesek: így tudott előállni Tarantino egy Ponyvaregénnyel a Kutyaszorítóban után, vagy Paul Thomas Anderson egy Boogie Nights-cal überelni A szerencse zsoldosait.
Egy ismerős arc
És hogy milyen lett a Napszállta? A stábtagokon kívül mostanáig csak maroknyian látták, és ők is aláírtak egy szigorú titoktartási szerződést. Az előzetes alapján megkockáztatható, hogy annyira hasonlít a Saulra (itt is végig kézikamerával követnek egy embert), hogy kielégítse azokat, akik odáig voltak a korábbi film vizualitásáért, de annyiban különbözik is tőle (ezúttal nő a főhős, kevésbé klausztrofób a képarány, változatosabb és látványosabb a közeg), hogy ne lehessen önismétléssel vádolni a rendezőt. Az biztos, hogy nagyon sok fog múlni azon, hogy adott néző mit lát majd bele Jakab Juli arcába. (Mi vasárnap este nézünk bele Velencében.)
Ismerős lesz ez az arc az idei velencei zsűrielnöknek, Guillermo del Torónak, mert 2015-ben ő is tagja volt annak cannes-i zsűrinek, amely díjazta a Saul fiát, tehát bizonyítottan látta Jakab Juli kétperces jelenését abban a filmben. De vegyük sorra, milyen filmeket fog még megnézni Del Toro és zsűrije, milyen nagynevű rendezőkkel kell megharcolnia Nemes Jelesnek a velencei díjakért!
Sztárparádé a versenyprogramban
A fesztivál nyitófilmjében, Az első emberben a Kaliforniai álom Oscar-díjas rendezője, Damien Chazelle meséli el Neil Armstrong (Ryan Gosling) holdra szállásának dicsőséges történetét. Egy sokkal kevésbé lelkesítő valós esetet, a norvég tömeggyilkos, Anders Breivik 77 áldozatot követelő mészárlását dolgozta fel az életszerű akciófilmek mestere, Paul Greengrass, és az 1819-es békés manchesteri tüntetés brutális szétverését a sosem hibázó Mike Leigh a Peterloo-ban, Willem Dafoe pedig Vincent Van Gogh bőrébe bújik Julian Schnabel (Szkafander és pillangó) életrajzi drámájában.
A Coen testvérek megleptek mindenkit, amikor az eredetileg Netflix-sorozatként bejelentett westernjük, a The Ballad of Buster Scruggs egyszer csak 132 perces játékfilmként bukkant fel a velencei versenyprogramban. A műfaj eddig szerencsét hozott a Coenéknek, az eddigi két legsikeresebb (és egyesek szerint legjobb) filmjük is western volt, de a kőkemény Nem vénnek való vidék és A félszeműhöz képest az új film sokkal könnyedebb menetnek tűnik.
Némileg meglepőbb, hogy vicces westernnel érkezik az életszagú drámáiról (A próféta, Rozsda és csont) ismert francia Jacques Audiard, aki a The Sisters Brothers című első angol nyelvű munkájában Jake Gyllenhaalt és Joaquin Phoenixet küldi bukdácsolni a vadnyugatra.
A gyilkos humorú görög Jorgosz Lantimosz viszont már nem először dolgozik hollywoodi sztárokkal (A homár, Egy szent szarvas meggyilkolása), a 18. század elején játszódó The Favourite-ben Emma Stone és Rachel Weisz keveredik elképesztően vicces kalandokba Anna brit királynő (Olivia Colman) udvarában.
Stone két éve Velencében megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat a Kaliforniai álomért, Natalie Portman azonban hiába versenyeztette meg itt a két legerősebb alakítását (Fekete hattyú, Jackie), mindkétszer üres kézzel távozott. Most a Vox Lux-szal megint kilép a komfortzónájából, és egy extravagáns külsejű popsztárt alakít, akinek 15 éven át követjük a karrierjét. Portmant ezúttal egy színészből lett rendező, Brady Corbet instruálja, aki a részben Budapesten forgatott The Childhood of a Leader című történelmi drámával vetette észre magát itt Velencében 2015-ben.
Öt évvel a Gravitáció velencei világpremierje után az Oscar-díjas Alfonso Cuarón egy intim, önéletrajzi ihletésű drámával tér vissza a Lidóra. A virtuóz képi megoldásairól ismert rendező most sem tudott kibújni a bőréből: a 65mm-es fekete-fehér celluloidra forgatott Roma lélegzetelállítóan fest – más kérdés, hogy mivel a Netflix finanszírozta, így a legtöbb néző nagyvászon helyett egy pici képernyőn fogja majd látni.
Moziban tud majd igazán nagyot ütni a Suspiria remake-je is. Sosem gondoltuk volna, hogy egyszer valakinek lesz mersze Dario Argento legendás pszichohorrorját újrázni, de mindjárt más a helyzet, ha ez a valaki a legutóbb a Szólítsd a neveden-nel taroló Luca Guadagnino. Szintén horror lesz a The Nightingale is, a versenyprogramba egyetlen női rendezőként beválogatott Jennifer Kent újdonsága, aki A Babadookkal paráztatott halálra mindenkit négy évvel ezelőtt.
Ha van rendező, akinek a karrierje intő példaként szolgálhat Nemes Jeles László számára, az Florian Henckel von Donnersmarck. A német filmes 33 éves volt, amikor átvette az Oscart A mások életéért, aztán kiment Hollywoodba, megcsinálta a röhejesen rossz Az utazót Angelina Jolie és Johnny Depp főszereplésével, majd jó pár elhalt projekttel a háta mögött megvert kutyaként kullogott vissza Németországba. Nyolc év szünet után ahhoz nyúlt, ami egyszer már bejött neki: hazájában rendezett egy történelmi thrillert (Werk ohne Autor).
Két éve cannes-i zsűritagként pont Nemes Jeles adta át a legjobb rendezőnek járó díjat Olivier Assayasnak A stylist thrillerért, ami sikertelen kísérlet volt arra, hogy lehet-e izgalmassá tenni az SMS-ezést a mozivásznon. Hátha nagyobb szerencséje lesz a modern könyvkiadás világában játszódó Non-fictionnel, amelyben a nagyszerű Sils Maria felhői után ismét Juliette Binoche-sal dolgozik.
Irány az Oscar
Velencét követően a Napszállta azonnal Torontóba megy, majd várhatóan végigturnézza az őszi fesztiválokat, mielőtt ráfordulna az Oscar-kampányra. Ehhez persze az kell, hogy a Filmalap Oscar-nevező bizottsága Nemes Jeles alkotását válassza Magyarország jövő évi nevezettjeként a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.
Egyértelműnek tűnik a döntés, hogy az Oscar-díjas Saul fia rendezőjének újdonságát küldjük. Egyetlen kihívója akad: a Cannes-t megjárt Egy nap, amelyet a témaválasztása igen aktuálissá tesz a Me Too és a Time’s Up korában. A háromgyermekes anya emberfeletti erőfeszítéseit bemutató drámának azonban egyelőre nincs amerikai forgalmazója, míg a Napszállta útját – a Sauléhoz hasonlóan – az Oscar-gyáros Sony Pictures Classics egyengeti majd. A magyar Oscar-nevezett film címét a jövő héten fogják nyilvánosságra hozni.
Nemes Jeles László: Ennek a lánynak olyan tartományai vannak, ami egy kincs
