Őfelsége újságíróinak jár a jutalom – ezzel kecsegteti a sajtómunkásokat a Figyelő, amely az újságírói kamara ötletéről ír. Bár lehet, sok adófizető érti ezt majd úgy, hogy a fideszes médiagépezet leghűségesebb munkatársainak is ők fizethetik a jövőben az extra javadalmazást.
Az újságíró-kamara a következő jutalmakat tartalmazná:
- ingyenes tömegközlekedés,
- kedvezményes egészségügyi ellátás,
- ingyenes múzeumok,
- kedvezményes üdültetés.
Ezen túl az ötletek között szerepel, hogy
"az életük során állami díjazással elismert újságírók is nyugdíjkedvezményt kapjanak".
Ha jól értjük, a poszthumusz díjak nem járnak nyugdíjkedvezménnyel, ami logikus, hiszen kifizetni is nehézkes lenne. De rendben, ne akadjunk le a Figyelő fogalmazási sutaságán, mert az egész cikk ügyesen kérődzi vissza a Népszava januári cikkét, amely elsőként számolt be a az 1938-as zsidótörvény következtében létrejött sajtókamara felmelegítéséről (akkori elemzésünket itt olvashatta). A mostani cikk egyetlen dologban haladja meg a fél évvel ezelőttit: a pozitív hangvételében.
Semmit sem változtak a cikk állításai. Ismét névtelen források elmondása alapján rajzolódik ki a kamara terve, amely szerint
- a médiatermék kamarai tagsága tenné országos médiummá az adott tartalomszolgáltatót, ezeken a helyeken kamarai tagok dolgoznának,
- az országos médiumoknál előírnák az alapbért, amely alatt nem lehet senkit alkalmazni, cserébe az állam ezeket a vállalatok esetleg adókezdvezménnyel segítené,
- a tagoknak be kell tartaniuk a meghatározott szakmai és etikai szabályokat,
- elvárnák a szakirányú képzettséget, de csak felmenő rendszerben, belépésnél ezt kiválthatná a szakmában eltöltött évek száma.
Vagyis továbbra is az újságírók a jelenleginél átfogóbb ellenőrzését tűzik ki célul, amellyel párhuzamosan a kamarába felvételt nyerő médiumok és munkatársaik számos olyan kedvezményben részesülnének, amelyek potenciálisan csökkenthetik a tulajdonosok terheit, hiszen a központi költségvetésből kapnának többletjuttatásokat. Ehhez jön még az állami díjjal kitüntetettek nyugdíjkedvezménye, amellyel a kormány leghűségesebb őrkutyáit tudja megjutalmazni (a cikk a Munkácsy- és a József Attila-díjjal járó 120 ezer forintos juttatással orientálja olvasóit, mi ezt az összeget címben már ki is osztottuk Bayer Zsoltnak).
A kamarából kimaradni továbbra sem bűn, attól még írhat bárki blogot, de érezhetően elesik vele lehetőségektől, amelyhez még az állam, az önkormányzatok és a magánvállalatok hozzátehetik a magukét (vagyis nem engednek be rendezvényeikre olyanokat, akik nem tagok).
A Figyelő informátorai hangsúlyozzák, hogy ez egy szakmából induló kezdeményezés, amely az ötletelés szakaszában van, utána kell majd meggyőzni a politikát, a kamara szabályait ugyanis törvényben kéne rendezni. Ehhez képest meglepő, hogy egy alulról jövő szándék miért követeli meg a nyilatkozók részéről az anonimitást, és ha jelenleg ötleteket gyűjtenek, miért nincs információ arról, hogyan lehet a folyamatban részt venni. A cikk végén a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke és Orbán Viktor kedvenc zsurnalisztája magyarázza el saját szervezetének példáján, milyen kamarát is álmodna.
Szöllősi György szerint azért kéne az újságíró-kamara, mert
nincs összefogás, érdekvédelem.
A Figyelőben egyébként a cikket megelőző oldalon, jelöletlen írásban, az érintett kollégák megkérdezése nélkül spekulál a Heti Válasz, a Hír TV és az Index sorsáról. Nyilván az összefogás jegyében.