Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kifejezetten sok ember előtt, kifejezetten erős és szórakoztató koncertet adott az elmúlt 25 év popzenéjének reneszánsz embere és hús-vér rajzfilmzenekara, a Gorillaz Budapesten. Immár másodszor az idén. Soha rosszabb duplázást.
Ha valaki csak pár évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy lesz olyan év, amikor Damon Albarn kétszer koncertezik Budapesten, minden bizonnyal szolidan kinevetem. Akkor is, ha azt mondja, hogy két Gorillaz-koncert lesz a városban. Egyszerűen nem volt benne a helyzetben. Persze annyira most sincs benne, de mégis így alakult.
Ráadásul úgy volt ez a két koncert, hogy egyáltalán nem hasonlított az egyik a másikra.
Az egyik, a júniusi, Electronic Beats-féle, várkert bazáros, repibuli volt. És láthatóan kifejezetten és szinte kizárólag a világvégi, őrült partilemez-koncepcióra felhúzott új album, a Humanz promótálásáról szólt – elég ha csak megnézzük annak a fellépésnek a számsorrendjét. Nem volt rossz koncert, azt írtuk róla, hogy sem a zenekarvezető, sem a zenekar nem tekintette hakninak, bár azt is hozzátettük, hogy a túl sok virtuálisan megjelenő közreműködő bizony nem tett jót az est élvezeti értékének (más kérdés, hogy tegnap este is számos vendégelőadó a vetítővásznon szállt be a buliba, de a Gorillaz ebben az esetben jobban megoldotta helyzetet, mindjárt mondom is, hogyan).
"Az biztos, hogy a novemberi Aréna-koncerten sokkal több közreműködőre lesz szüksége a produkciónak, egy akkora térben már furán hatna, ha több számon keresztül csak a kivetítőn jelenne meg egy-egy énekes vagy rapper. De az is biztos, hogy ha Albarn és zenekara megőrzi láthatóan nagy kedvét az új dalokhoz, akkor rendesen befűthetik a steril Sportarénát is" – írtuk akkor, és a helyzet az, hogy nem közreműködőből lett lényegesen több, hanem a műsor lett egészen más.
Amennyire tehát az a koncert a promóról és a lemezbemutatásról szólt, annyira ez a mostani a jegyvásárló közönség öröméről. Apropó és zárójel, közönség: miközben persze valójában nem kellene meglepődni, hogy egy bő 15 éves, soklemezes többslágeres zenekar majdnem megtölt egy tizenezres arénát, azért mégis csak jó érzés, hogy ez a zenekar tényleg majdnem meg tudta tölteni, de legalábbis erős háromnegyed házat vitt be a magyar főváros legnagyobb fedett koncerttermébe. Na, de. Ez a koncert csak részben szólt az új nagylemezről. A Gorillaz ugyanis ezen az estén mindenkit boldoggá akart tenni. És boldoggá is tett.
Nettó besztof-programot kaptunk, két, slágerekből összegyúrt hamburgerzsemle közé szorítva az új album néhány dalából kisütött friss, ropogós húspogácsát. És ha az a kérdés, hogy miként oldotta meg a Gorillaz azt a helyzetet, hogy nem lehet mindig minden Gorillaz-dal mellé rendőrt... pardon, közreműködőt állítani, nos, akkor arra az a válasz, hogy olyan módon, hogy a koncert első harmada kifejezetten Damon Albarn-szólóbuli volt, az ő általa énekelt Gorillaz-dalokkal, az ő hangsúlyos jelenlétével.
Damon Albarn amúgy is megérdemel egy hosszú közbevetést. Vagy zárójelet. Esetében az, hogy a könnyűzene reneszánsz embere, egyáltalán nem túlzó vagy modoros kifejezés. A Blur és a Gorillaz mellett adott ki nagyszerű szólólemezt, írt már operákat, szerkesztett afrobeat-albumot, és készül a néhai Britanniát ünneplő, egyben sirató The Good, The Bad, and The Queen új nagylemeze is. Ezen az estén fellépő zenekara legutóbbi lemezével képes volt egy új generációt is megszólítani, sőt még olyat is mondott: el tudja képzelni, hogy valamikor átadja az irányítás fiatalabbaknak. Persze ez még az ő köre.
Még úgy sem panaszkodhattunk, hogy a zenekar hanyagul félredobta egyetlen number one-slágerét, a Happy Mondays/Black Grape-vezér, Shaun Ryder közreműködésével felvett Dare-t. És még úgy sem, hogy Albarnék belesültek egy másik nagy kedvencbe, Clint Eastwoodba (nem is belesültek, valószínűleg rosszul, nem szinkronban indult a rapbetét tartalmazó, gépről bejátszott sáv, így amikor a megfelelő helyre ért volna a dal, nem a megfelelő helyen szólalt meg az a bizonyos). Szóval, volt szinte minden, ami ahhoz kell, hogy jó legyen egy Gorillaz-koncert: Tomorrow Comes Today, Last Living Souls, 19-2000, On Melancholy Hill, Stylo, Feel Good Inc., új dalok, régi közreműködők, a De La Soul teljes tagsága, és újak, akikről a várkertes koncert és az idei lemez kapcsán már szóltunk, Zebra Katz és Peven Everett.
Nagyszerű este volt összességében. Egy estére a rettenetes majmok bolygójából átkerültünk egy szórakoztató majomházba.
