Mint csütörtökön megírtuk, potom nyolcmillióért vett az Országos Bírósági Hivatal bugyutaságokkal teli arculati kézikönyvet. Ennek része „a megértést segítő brossúra”, ami egy hétre összeállítja a dolgozó ruhatárát, számszerűsítve a kívánt ruhadarabokat, még a fehérneműt is. Utóbbi esetben például nőknek az öt munkanapra gondosan öt bugyit javasolnak, amelyek lehetőleg fehérek, feketék, vagy testszínűek legyenek.
A hír megihlette egy nyugdíjas tűzoltó olvasónkat is, aki megírta a Török és tehenek parafrázisát a témához igazítva Bírónő és a bugyik címmel.
„Volt egyszer egy bírónő, / Sose húzott bugyikat. / Nem is tudta bírónő, / Milyenek a bugyikák.” – így kezdődik a költemény, amelyet itt olvashatunk végig.
Nekünk pedig eszünkbe jut a 2005-ben elhunyt Eörsi István egy költeménye, amely sok-sok évvel ezelőtt előrevetítette, sőt a tartalom és a forma megbomlásának kiemelésével filozofikus síkba ágyazta a bugyi-gate-et.
Íme:
Eörsi István: Bugyi a szélben
Bugyi leng a szélben,
szárító kötélen,
duzzadozik, alakul,
ahogy a szél belefúj.
Aki odabámul,
őszintén elámul,
minő ritka alkalom,
forma van, nincs tartalom.