Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Sok szempontból volt határvonal az idei Sziget, vagy pontosabban: az idei év a Sziget számára. Legalább három fontos ponton hozott változást 2017 a fesztivál, a fesztivált szervező cég és céget vezetők számára. Felmerültek bennünk mindenféle kérdések, egyáltalán nem költőiek. Elmondjuk, hogyan láttuk az idei Sziget Fesztivált, de megkérdeztük mindezekről a Sziget cégvezetőjét, Kádár Tamást is, akivel a Sziget Fesztivál utolsó estéjén, pillanatokkal az End Show előtt találkoztunk.
2017. Ez volt az az év, amikor Gerendai Károly hátrébb lépett egyet, és kivonult a napi Sziget-ügyek intézéséből – ezt Gerendai már tavaly előre jelezte a hvg.hu-nak adott interjújában –, bár a stratégiai kérdésekkel továbbra is foglalkozik (a másik ősatya, Müller Péter Sziámi már évekkel korábban elengedte a kormánylapátot).
Az idei volt a 25. Sziget, s ez nem csak szimbolikus pillanat, hanem valóban betetőzése egy nagy átalakulásnak, amit vulgárisan megfogalmazhatunk úgy, hogy „ez a Sziget már nem az a Sziget”, de persze nem áll szándékunkban felrakni a régen minden jobb volt-lemezt, hiszen ennél nyilván árnyaltabb és összetettebb a kép.
És ez volt az az év, amikor a Sziget többségi tulajdona (70 százaléka) új kézbe, egy brit-amerikai befektető cégébe került. Ez nem kis változás, ráadásul olyasvalami, aminek még nem is pontosan látjuk a végét. Kádár Tamás cégvezető szerint a tulajdonváltás az idei szezonban, ezen a Szigeten még nem érezteti hatását. "Nyilván már tudnak mindenről, de nem folynak bele a napi szintű menedzsmentbe úgy, hogy annak érezni lehessen a hatását", mondja Kádár, de hozzáteszi, "nyilvánvaló, hogy vannak területek, ahol az ő támogatásuk előbb-utóbb érezhető lesz, remélem, hogy a booking (azaz a fellépők leszervezése – a szerk.) ilyen terület lesz, s bár nem ígérem, hogy jövő évi fesztiválon ez már érezhető lesz, ám azt remélem, hogy az a terjeszkedés, amit felvázoltak, érezteti majd a hatását".
Nos, a fellépők. Amikor kérdések merülnek fel bennünk az idei Sziget kapcsán, ez az első, ami eszünkbe jut.
Van az a bizonyos koncepció, amit a szervezők immár évek óta tudatosan tolnak. Az, hogy a Sziget nem elsősorban az első osztályú és ínyenc zenei kínálat, a rengeteg nagyon nagy sztár miatt fontos és vonzó (és itt elsősorban a hetijegyet vásárló külföldiekre gondolunk), hanem a Sziget-érzés, a buli, az úgynevezett sokszínű programkínálat, az utcaszínházak, a gasztronómia, a látványosságok, a mindenféle kulturális programok és a szabadidőpark-hangulat az, ami miatt érdemes eljönni ide. És persze a jó koncertek. Ezek együtt adják ki a holland, francia, német, angol, és még jó sok helyről érkező fiatalok kötődését a Szigethez. Azt a hajlandóságot, ami miatt nyílik pénztárca, vagy kikerül tokjából a bankkártya.
A legfontosabb tünet, ami a Hajógyárin sétálgatva szembeötlő volt, hogy idén kevesebben voltak, és úgy tűnt, az a tendencia is fokozódott, hogy a magyar napijegyeseket a nulladik napi attrakción (idén ez Pink volt) kívül már a hétvége sem hozta lázba.
Míg korábban szabályosan hömpölygött a tömeg a két legnagyobb helyszín, az A38 színpad és a Nagyszínpad közötti utakon, ösvényeken, idén ilyen nagy tömegvándorlásra nem volt példa egyik nap sem.
De még ennél is bántóbb, hogy a Nagyszínpad idei programja abban a kategóriában, ahova a Sziget sorolni szereti magát, és már a nemzetközi zeneipari szakma is sorolja, tehát az európai topfesztiválok körében (Lowlands, Pukkelpop, Glastonbury, Rock am Ring, Primavera) egyszerűen értelmezhetetlen volt. Nem arról van szó, hogy ne érdemelne Nagyszínpadot a tömegszórakoztatásban kiváló Major Lazer vagy Macklemore, de arról igen, hogy igazán nagy presztízsű produkció nem akadt idén a Sziget hálójába.
Márpedig, és itt kanyarodunk vissza az emlegetett Sziget-koncepcióhoz, hosszú távon, az igen kompetitív nemzetközi fesztiválipart ismerve, és annak összefüggésében, azokat a fiatalokat is ki kell szolgálni legalább néhány „nagy durranással”, akiket alapvetően az egy hét együttlét magasabb szintre emelt ígéretével vonzzák Budapestre.
"Nem titok, hogy az idei évre nem a mi álom-fellépőlistánk jött össze. Nem volt szerencsénk egy csomó művésszel, akiket szerettünk volna elhívni. Látjuk azt is, hogy a régióban és Európában is egy csomó fesztiválon nézőszám-visszaesés van" – ezt mondja Kádár, amikor a nézőszámcsökkenést emlegetjük, s azt is megjegyzi, elképzelhető, hogy "ezekben a vészterhes időkben" talán csökken az utazókedv az európai fiatalok körében. "A tavalyi év kiemelkedően sikeres esztendő volt – azt a szintet hozni, hogy szinte végig folyamatos telt házzal fussunk, az egy hiú ábránd" – teszi hozzá.
Az sem túl örömteli, hogy eltűnni látszik egy jelentős réteg a közönségből: aki korábban egy Nine Inch Nails, egy Blur, egy Iggy Pop vagy egy Radiohead, szóval egy komoly rajongótáborral rendelkező, fajsúlyos/klasszikus fellépő miatt döntött végül a jegyvásárlás mellett, inkább más alternatívát választott. Az a téblábolás is tanulságos volt, amit a fesztiválon a legnagyobb művészi súlyt képviselő PJ Harvey koncertjén láttunk. A Sziget zenei programját tulajdonképpen megint az A38 színpad mentette meg, ahol viszont sok esetben a hajnali órákig kellett várni egy-egy jó produkcióért.
Amikor megjegyezzük Kádárnak, hogy nem kell zenebuzinak vagy könnyűzenei nagyfogyasztónak lenni ahhoz, hogy az embernek hiányérzete legyen az idei nagyszínpados kínálatot látva, a cégvezető két dologra hivatkozik: egyrészt arra, hogy "szerencse dolga", egy-egy évben kit tudnak a kirakatba tenni, másrészt arra, hogy tapasztalatuk szerint a legnagyobb fellépők gázsija folyamatosan drágul, s nem 10 vagy 20 százalékkal, hanem többel, 50 vagy akár 100 százalékkal emelkedik a legnagyobb sztárok fellépti díja, "amit a jegyárak nem tudnak lekövetni, bár már így is jó drágának mondhatók a Sziget-jegyek". "5-10 százalékos emelés az, ami évről évre előfordul, és ezt sem tudjuk már tovább húzni", mondja Kádár, "nagyon nehéz játék ez a büdzsével, nagyon komoly szerencse kell ahhoz, hogy egy olyan line-up összejöjjön, mint a tavalyi".
Szintén szembetűnő volt, hogy a túl sok színpad miatt bizony helyszínek mentek a kukába: a szimpatikus próbálkozásnak tűnő és látványos külsővel ellátott kis helyszínt, a Music Boxot például érdemtelenül dugták el a Magic Mirror mellé. Az intim dalokat és azok előadóit kínáló helyszínt egyszerűen elnyomta a környék vendéglátóhelyeiről zakatoló zene. Ez pedig senkinek nem jó így: nem jó az előadónak, nem jó a nézőnek sem, érdemes lenne tehát elgondolkodni "a kevesebb, de koncentráltabb"-helyszínstruktúrán. Nem azt mondjuk, hogy az érthető okokból a külföldi közönségre fókuszáló programból kapjanak nagyobb szeletet a magyar előadók, de ha már felléptet a Sziget tehetséges magyar zenészeket, azok megérdemelnék a nagyobb figyelmet. Nem is beszélve arról, hogy ha valami, hát az immár a külföldi közönségre épülő Sziget alkalmas volna arra, hogy a hazai zeneipar mainstreamjén túl megmutassa a külföldkompatibilis hazai rétegelőadókat.
Na, de vissza a külügyekhez.
Felmerül a kérdés, megengedheti-e magának a Sziget a jövőben azt a luxust, hogy akár órákig tartó üresjáratok legyenek a programban, és a konkurens nagyfesztiválok, vagy akár a környező országok műfaji vagy zenei fókuszú fesztiváljai (Pohoda, OFF, InMusic, Outlook) elcsalogassák innen nem csak a magyarokat, hanem a külföldieket is.
Kádár – és ezzel részben megerősíti a felvetésünkben foglalt aggályokat – azt mondja, hogy az idei alacsonyabb nézőszám a kevesebb eladott hetijegy, azaz a kevesebb külföldi jegyvásárló következménye – ám azt hozzáteszi, hogy ez egy szépíthető helyzet. Ami pedig a magyar közönség számát illeti: Kádár szerint a hetijegyek 15 százalékát, míg a napijegyek – amiből a cégvezető elmondása szerint csaknem annyi fogyott, mint tavaly – több mint 60 százalékát vásárolták hazai fesztivállátogatók.
"A következő évek jegyeladását nagyban fogja befolyásolni, hogy milyen sztárokat jelentünk majd be. Nagyon sokan vannak – hála istennek; a bérletesek 20-30 százaléka –, akik a Sziget-élmény miatt vásárolnak hetijegyet, attól tökéletesen függetlenül, hogy kik a nagy fellépők", mondja Kádár. Ugyanakkor nem cáfolja azt a fenti felvetésünket, hogy a többség esetében a jegyvásárlási akarat a Sziget-élmény plusz jó fellépők-kombináció függvénye. "Ha jól csináljuk, amit csinálunk, akkor az idei számokat jövőre automatikusan korrigálni tudjuk" – ez a cégvezető optimista forgatókönyve.
És akkor még ott van egy másik állandó Sziget-slágertéma, a külföldi terjeszkedés, különös tekintettel a nem is olyan rég a sajtóban körbeszaladó hírre, miszerint a Sziget Izraelbe tervezi exportálni a brandet. Kádár sokkal többet nem mond, mint korábban a Népszavának: "e pillanatban annyit lehet tudni, hogy tervezzük, hogy ott lesz valami", mondja, majd hozzáteszi, hogy van egy izraeli partnercég, amellyel tárgyalásban állnak, és szeretnének együtt egy olyan rendezvényt létrehozni, amelyhez a Sziget brandnek valamilyen köze van. "Nagyon sok részlet még tisztázásra vár, de szándék van", zárja rövidre Kádár, aki egy félmondattal azért utal arra is, hogy ez az a formálódó projekt, melynek kapcsán már érdemes bármiről is beszélni – ezek szerint tehát a cég, nem meglepő módon, további új dolgokon is töri a fejét.
A klasszikus Sziget-kérdést bónusz jelleggel természetesen a végére hagytuk. Mi a helyzet a fesztiválcsokor idei bevételi számaival? "A VOLT, bár közel sem hozta azt az eredményt, amit szerettünk volna, de reméljük, nulla fölött lesz, a Sziget Fesztivál nyereséges lesz, és reméljük, a Sziget cég egésze is nyereséget hoz."
A frontember sérülése miatt lemondta szigetes fellépését a Nothing But Thieves
A pita lenyomta a kürtőskalácsot a Sziget környékén
