Nyíltan vállalja véleményét társadalmi kérdésekben is, nem fél, bízik a tehetségben. A HVG e heti Portréjában Csákányi Eszterrel beszélgettünk.
„Az élet része a halál, a temetésen azt kell ünnepelni, amiért szerettünk valakit. Halász Péter performansszal búcsúzott az élettől. Az egyik kaposvári kollégánkat hajón temettük a Dunán, bejátszásokkal, vicces történetekkel, sokat röhögtünk. Psota Irén búcsúztatásán alig páran voltak a régi kollégák közül. Figyelmetlenségnek tartottam a szomorú beszédeket, kivéve Almási Éva búcsúját. Akkor határoztam el, hogy az én temetésemnek ünnepnek kell lennie” – mondta Csákányi Eszter a HVG-nek.
A színésznő a Milla-tüntetéseken műsorvezető volt Kulka Jánossal együtt, nyíltan vállalja a véleményét a társadalmat megosztó esetekben, legutóbb a Népszabadság megszüntetésekor. Ezek miatt – mint mondta – valószínűleg tiltólistán volt, vagy van is, mégis valahogy mindig „becsúszik”. Nemrég azt hallotta, hogy egy filmes munkánál volt olyan kitétel, miszerint Csákányi nem annyira képviseli azt, amit kellene. De tavaly a Filmakadémia díját megkapta. „Újabb és újabb társulatokkal dolgozom, megtalálom az utamat, nem ijedek meg. Mérhetetlenül bízom a tehetségben. Ez az egyetlen megkérdőjelezhetetlen dolog, ami eddig nem csapott be.”
Az interjúban Csákányi Eszter beszél arról is, hogy épp Trump beiktatásának napján játszották a Pintér Béla Társulattal Bostonban a Titkainkat. „A színház igazgatója mondta, nekik ez gyásznap, de boldogok, hogy mi éppen náluk játszunk. Amerikában komoly aduásznak számított, hogy a Titkaink bátran beszél olyan kényes témákról, mint a besúgómúlt vagy a pedofília.”
A teljes interjút az e heti HVG-ben olvashatják.