„A gyűjtemény bizonytalan művészeti értékkel bír” – egyebek közt erre hivatkozott a veszprémi Vetési Albert Gimnázium igazgatónője, mikor arra kérte a városvezetést, hogy tüntessék el az iskola udvaráról a neves külföldi és Kossuth-díjas magyar szobrászművészek munkáiból álló szoborparkot.
A konstruktivisták hiába nyerték meg majdnem száz éve a kultúrharcot, Veszprémben most bukásra ítélték őket, ugyanis a Királynék városában gúny és megvetés tárgya lett a modern művészet. Egész pontosan az történt, hogy a helyi, egyébként országosan is jó hírű két tannyelvű Vetési Albert Gimnázium nem tudta elviselni, hogy udvara ad otthon a csupa modern, indusztriális alkotást felvonultató Európa Szoborparknak.
De pontosan kinek és miért szúrtak a szemet az intézmény udvarát több mint egy évtizede díszítő neves magyar, illetve elismert külföldi művészek alkotásai?
A történet nagyjából 12 évvel ezelőtt kezdődött, mikor Ézsiás István szobrászművész 120 millió forint értékben ajánlott fel szobrokat a városnak. Mint mondja, a művésztelepein készült munkákat jó szívvel, ajándékba adta a Veszprémnek, sőt a feleségével a családi kasszából még 2 millió forintot áldoztak a szállításra, a katalógusra és a méltó installációra. „Az előző polgármesterrel, Dióssy Lászlóval azt gondoltuk, hogy egy humán beállítottságú, nyelveket tanító iskolában helye van egy nívós, nemzetközi kulturális projektnek, ugyanis több külföldi, francia, olasz belga művész munkája is helyet kapott az Európa szoborparkban a Kossuth- és Munkácsy-díjas magyar szobrászok (Fajó János, Lantos Ferenc) alkotásai közt” – mondja Ézsiás István.
Az évente átlagosan öt egyéni kiállítást rendező, nemzetközi szinten is jegyzett szobrászművész beszélgetésünk során azt is hozzátette, hogy nincs benne sértettség a veszprémi eset miatt, van bőven kiállítási lehetősége és felkérése szerte az országban, inkább fájdalmat és csalódottságot érez, amiért csak úgy kidobták a szobrokat, mert nem tetszettek az igazgatónőnek, aki francia szakos tanár létére, úgy tűnik, nem igazán értékeli a modern művészetet.
Mi magunk is felkerestük Szántai Erzsébetet, a veszprémi Vetési Albert Gimnázium igazgatóját, de hosszas győzködésünk ellenére sem állt kötélnek: nem akar botrányt és „médiafelhajtást”, ezért udvariasan kikerülte a kérdéseinket. Mindezek után kerestük a város vezetőségét, de Hajas Bálinttól, a veszprémi Polgármesteri Hivatal szóvivőjétől a következő levelet kaptuk:
„Kedves Adél! Az Ön által említett eset egy esztétikai vita, amelyben az érintett iskola igazgatója a felelős döntéshozó. A szobrok elszállítása az ő álláspontja szerint történt, így további információval is ő tud szolgálni.”
Mindezek ellenére mégis fény derült arra, hogy pontosan mit is jelent az említett „esztétikai vita”, ugyanis az egyik veszprémi portál megszerezte azt a levelet, amit még Szántai Erzsébet tavaly májusban küldött a veszprémi Művészetek Házának, illetve a Polgármesteri Kabinetirodának. Röviden összefoglalva: az igazgatónő azért kérte, hogy az Európa Szororpark a város más pontján leljen új otthonra, mert a Szülői Választmány, illetve az iskola nevelőtestülete évek óta arra panaszkodik, hogy „a gyűjtemény bizonytalan művészeti értékkel bír, és egy oktatási intézménynek a hagyományos és modern egyensúlyát kell tanúsítani, reprezentálnia, ennek az egyensúlynak a védelmét pedig megkérdőjelezik ezek a kortárs installációk.”
Ne aggódjanak, az indoklás itt még nem ér véget: A gyűjteménynek az eltelt évek során nem sikerült azt a szakadékot megszüntetnie, amely a kortárs képzőművészet és az általános közízlés között mind a mai napig tátong: állandó gúny tárgyává és a mindennapos ironizálás eszközévé vált a gyűjtemény.”
Ézsiás István mindezen túl számtalan más váddal is szembesült. Az igazgatónő szerint a helyzet azért is tarthatatlanná vált, mert a szobrok az évek során elhanyagolt állapotba kerültek, tulajdonképpen magányosan rozsdásodtak az udvaron. A szobrász persze tagadja mindezt: mint állítja, a veszprémi Művészetek Háza karban tartotta a szoborparkot, az egyik mérnök kollégájuk minden tavasszal elvégezte a műveken a szükséges javításokat.
„Valóban van köztük vasszobor, de aki egy kicsit is ért a kémiához, illetve a képzőművészethez, az pontosan tudja, hogy a vasból készült tárgyakon egy idő után létrejön egy passzív, korróziós felület. Egy vasszobor pont ettől szép. A festett és a savállóból készült szobrokkal egyébként nem volt probléma. Szóval ez inkább csak amolyan alibi érvnek hangzik” – fogalmaz a művész, aki legutóbb Széchenyi István szoborparkot hozott létre Budapesten az Óbudai Egyetem Bánki karán, ahol a hallgatók vizuális, kreatív és innovatív neveléséért díszpolgári címmel is kitüntették.
Ha mindez nem lenne elég, Szántai Erzsébet és a Vetési Albert Gimnázium szülői munkaközössége attól is tartott, hogy a gyerekek véletlenül nekimennek a szobroknak. Ha egy bölcsődésről, óvodáról, esetleg általános iskoláról és mobil szobrokról lenne szó, az aggodalom tökéletesen érthető lenne, azonban nem nehéz belátni, hogy az a gimnazista gyerek, aki véletlenül lefejel egy vasszobrot, annak kihívást fog jelenteni egy random villanyoszlop és egy ajtófélfa is.
Bármit is gondolunk arról, hogy mi a mondvacsinált, és mi a valódi kifogás, a Vetési Albert Gimnázium az év végén megszabadult a nem kívánatos szobroktól. „Kész, vége, elvittük a szobrokat jobb helyekre, részben Budapestre, részben vidékre, többek között a szülőfalumba Vinára, illetve Olaszliszkára. A Művészetek Háza legalább fizette a fuvart és a bontást. Ez is jól példázza, hogy mit gondol a mai kurzus a művészetről, ezen belül a modern művészetről. Nem csak itt, egyébként is nagy pocsékolás zajlik ma Magyarországon a kultúra területén. Így működnek ma a dolgok: hiába próbál az ember erőfeszítéseket tenni a hazájáért, a közösségért, egy tollvonással bármit meg lehet szüntetni, mert valakinek valami sérti az ízlését.”
(Mindeközben Veszprém az Európa Kulturális fővárosa címre pályázik.)
UPDATE: Az iskolavezető nyilatkozata |
Cikkünk megjelenése után néhány nappal Szántai Erzsébet levélben küldte el érveit a szoborpark eltávolításának ügyében (illetve jelentette meg az iskola honlapján). Ebben szerkesztőségünket szakmaiatlansággal vádolja, noha – mint ezt ő is elismeri – megkerestük, hogy nyilatkozzon nekünk. Akkor azonban nem érezte szükségét annak, hogy megszólaljon.
|