Márkus György Moszkvában, a Lomonoszov Egyetemen tanult 1957-ig, majd 1965-ig az ELTE-n tanított, 1958 és 1973 között az MTA Filozófiai Kutatóintézetének volt a munkatársa. 1963-ban magyarra fordította Wittgenstein Logikai-filozófiai értekezését.

Az 1960-as években a Lukács György tanítványait (rajta kívül például Fehér Ferencet, Heller Ágnest, Vajda Mihályt) tömörítő budapesti iskola tagjaként az elidegenedés-fogalom elemzésén keresztül megpróbálta megújítani a marxista filozófiát. Újbaloldali kritikusa volt a „létező szocializmusnak”, így szembekerült az ideológiailag is egyeduralkodó állampárttal.

1968 után fokozatosan elfordult a marxizmustól. A Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? című könyvében bírálta a marxi elképzeléseket. 1968-ban aláírta a Csehszlovákia szovjet megszállása elleni tiltakozást, amiért kizárták az MSZMP-ből.

Politikai nézetei miatt 1973-ban elbocsátották állásából. 1977-ben emigrált, Ausztráliában a University of Sydney filozófia tanszékén tanított. 1990 óta az MTA külső tagja volt. (via: Wikipédia)