Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A belvárosi polgármester pénteken Tommy Ramone-emléktáblát avatott.
Egyrészt tök jó. Vannak nagy nemzeti ügyek, sorskérdések, sarokpontok, legkisebb közös nevezők, értékek, rajongásunk közös tárgyai, mániák, igazán fontos dolgok, amelyekben nem, hogy az összefogás (#összefogás), hanem a nemzeti egység (#nemzetiegyseg) is létre bír jönni.
Például az van, hogy ma felavatják a világ talán legfontosabb magyar rockzenésze, a rock halhatatlanjai, a Rock and Roll Hall Of Fame-be is beválasztott Tommy Ramone, azaz a Budapesten született Erdélyi Tamás emléktábláját a Bajcsy-Zsilinszky úton, annak a háznak a falán, ahol a két évvel ezelőtt rákban elhunyt Erdélyi született 1949. január 29-én.
Erdélyi – akinek holokauszttúlélő szülei 1956-ban hagyták el Magyarországot és New Yorkban, Forest Hillsben telepedtek le – a Ramones (a zenekar történetéről itt írtunk) első dobosa volt, négy évig játszott az első felállásban, az első három lemezen dobolt, az első négynek, majd az 1984-es Too Tough to Die-nak társproducere volt. A proto-punk zenekar olyan emblematikus számainak volt a szerzője, mint az I Wanna Be Your Boyfriend és a Blitzkrieg Bop. Az elmúlt években egyébként járt Budapesten, fel is lépett.
Azt pedig nyilvánvalóan a táblát avató fideszes politikus (konkrétan a belváros polgármestere, Szentgyörgyvölgyi Péter) is tudja, hogy egy olyan magyar ember előtt tiszteleg két nappal a kvótanépszavazás előtt, aki a szüleivel együtt egy szétlőtt városból menekült migránsként, részben az életüket mentve, részben a jobb élet reményében, bele a rothadó nyugatba, hogy aztán a poptörténelem egyik legnihilistább – jelentős mennyiségű I Don’t Wanna- és I Wanna-kezdetű dalt alkotó – zenekarának alaptagjaként vonuljon be a történelembe. Nem mintha a belső koherenciát kérnénk számon, de azért mégis.
És hát az is egy speciális pályaív, ahogyan a Tommy Ramone/Erdélyi Tamás-emléktáblát konkrétan leleplező Nagy Feró, a nemzet egykori csótánya, a nagyvárosi farkas, a magyar könnyűzene legfontosabb lapjaira tartozó Beatrice-életművétől (benne a Ramones-feldolgozásokkal) és a korai Bikini zseniális Kelet-Európai új hullámos-poszt punk-artpunk-experimentál-dada-kabaréjától eljutott a kormánypropaganda kritikátlan és nem is túl ízléses visszhangzásáig.
Keserédes ez az egész, keserédesebb nem is lehetne. Azt pedig gyanítjuk, hogy Tommy jót röhögne azon, hogy ilyen hivatalosságok avatják az emléktábláját. Vagy csak annyit mondana: I don’t care.
„Mi van a pólódon? Egy sas, baseball ütővel és olajággal!"
Mi a Ramones? Egy zenekar: a logójukat a kedvenc pólódon, a lemezeiket mindig a lejátszód közelében tartod, és bármennyire szakadt, bármennyire karcos, semmi pénzért nem válnál meg tőlük.
