Kult Tossenberger Tamás 2016. szeptember. 23. 15:00

„Az nem empátia, hogy rosszul vagyunk mások nyomorától”

A diák-Oscar-díjra jelölt Kis Hajni úgy megy előre, hogy igazán csak egy dolgot szeretne: őszinte, önazonos filmeket vászonra vinni. Kecses humorral ragadja meg a kisemberek keserű mindennapjait, a fejében pedig még a mosdóba menet is karaktereket fejleszt. A díjak nem érdeklik, és példaképe sincs – ő Kis Hajni akar lenni, ami nagyon jól áll neki. Interjú a fiatal filmrendezővel.

hvg.hu: Akkoriban született, amikor az utolsó magyar diák-Oscar-díjat átvették. Hajszál választotta el attól, hogy ön is nyerjen és mehessen a „rendes” Oscarért, de a jelölés önmagában is magyar filmtörténeti mérföldkő. Hogy éli meg mindezt 26 éves fejjel?

Kis Hajni: Mivel nem én, hanem tudtom nélkül az egyetemem (SZFE) pályázott a Szép Alak című rövidfilmemmel, először nagyon meglepődtem. A díjat egyébként nem ismertem korábban, az egész történetből így leginkább annak örültem, hogy mintegy 1740 pályamű közül kerültem be a legjobb 7 közé, a nagyon izgalmas és változatos idegen nyelvű filmek mezőnyében. Ez jó visszajelzés, hogy nem teljes baromság, amit csinálok. Hogy talán nem járok rossz úton. Nem a díjakért filmezek, és nem ezt tartom a legjobban sikerült alkotásomnak, bár azt éreztem, hogy jól sikerült.

hvg.hu: Honnan jött a Szép alak témája?

K. H.: A filmet magamból építettem, a főszereplő belső félelmei valahol az én félelmeim is, ezért is érzem önazonosnak. A film főszereplője egy takarítónő. Élt bennem egy sablonos kép egy mai főállású takarítónőről, amihez úgy tudtam közelebb kerülni, hogy egyszerűen elképzeltem, hogy én mit csinálnék, ha takarítónő lennék. Firkálnék a táblára, táncolnék takarítás közben a kedvenc számomra, és cifrákat káromkodnék, hogy mások ürülékét kell kihalásznom a WC-kagylóból. Próbálnám megtalálni minden helyzetben a játékosságot.

Fazekas István

hvg.hu: Feltűnő, hogy vonzódik a „kisemberekhez”. Egy korábbi filmje, a szintén sikeres, több nemzetközi díjat nyert dokumentumfilm, a 2. em például egy idősek otthonában dolgozó ápolóról szól.

K. H.: A filmezés nekem egy kőkemény lelki folyamat. Olyan történetek után kutatok, amik lelkileg megizzasztanak. Az egyszerű hétköznapi helyzetek mögött megbújó drámát és amögött az élet értelmét keresem. Például, arról csinálok filmet, hogy egy embernek egy hete szorulása van az otthoni feszültségek miatt, és közben emiatt mondjuk, elveszti az állását. Ezek olyan szituációk, amin az emberi szeretetből fakadó humor sokat tud oldani. A 2. em-t egyébként az Életrevalók című film ápolója inspirálta; kíváncsi voltam rá, hogy vajon a valóságban találok-e hasonló figurát. Arra akartam rámutatni, hogy nem az az empátia, hogy rosszul vagyunk mások nyomorától. Hogy a legelveszettebb helyzetben is, ha csak egy pillanatra, de vissza lehet hozni a fényt, a csillogást az emberek szemébe. Erre a kincsre leltem az otthonban: egy olyan ápolóra, aki az elmúlás mögé lát és a kíméletlen humorával vissza tudja hozni a leépült embereket egy-egy tiszta gondolatig. Az elején én is megrendültem, összeszorított fogakkal mentem vissza az idősek otthonába az első nap után. Megijedtem, hogy ennyi az élet, én is ide tartok. Aztán napról napra oldódtam fel, rengeteget tanultam az ottani dolgozóktól, főleg azt, hogy a nehéz pillanatokban tudjunk a leginkább önmagunkon nevetni.

2nd Floor - short documentary - EXCERPT from filmfabriq on Vimeo.


hvg.hu: Ez a fajta életfilozófia és az elmúlásáról való elmélkedés már az SZFE-s névjegyfilmjében is megvillan, amit az első félévében készített 3 éve.

K. H.: Alapvetően érdekelnek a világ metafizikai kérdései, nem véletlen, hogy még bölcsészként filozófiát is tanultam. A létezés fundamentális kérdései foglalkoztatnak. Ez a fajta tűnődés talán édesapámtól jön (aki maga is feltűnik a kisfilmben – a szerk.), aki egy nagyon érdekes figura: csak létezik a világban, bogarászik, néha furcsa szerkezeteket tákolgat össze magának, festeget, gyűjtöget – neki még a lekváron a penész is „jó lesz valamire”. Bennem ebből talán annyi maradt, hogy én is egy óriási játszótérként tekintek a filmkészítésre.

hvg.hu: A Szép alak főszereplőjét teljesen véletlenül, egy buszon ismerte meg. Amúgy is jellemző önre a spontaneitás?

K. H.: Általában bárkivel szóba elegyedek az utcán. A filmjeim is úgy készülnek, hogy minden kihat mindenre, párhuzamos valóságok futnak a fejemben. Amíg itt ültünk és láttam egy dohányzó terhes nőt, akkor is bekattant az agyamba egy karakter, amit éppen fejlesztek. Mosdóra menet is ezen gondolkodtam.

hvg.hu: Állandóan lüktet, rezonál a világra. Leül még azért néha filmet nézni, vannak etalonjai?

K. H.: Tény, hogy amióta a Színház és Filmművészeti Egyetemre járok, kevesebb filmet nézek puszta kedvtelésből. Ezzel együtt, ha van időm, tényleg bármit megnézek a Suicide Squadtól a Dead Snow-n keresztül egy elvontabb ukrán művészfilmig. Példaképem nincs, de filmnyelvileg az utóbbi időben a Lavina című skandináv játékfilm tette rám a legnagyobb hatást. Az a fajta mozi, ami közben nem tudod eldönteni, hogy sírj vagy nevess és folyamatosan ezek határán táncolsz. Számomra ilyen egy jó dráma: olyan tükröt mutat, ami empátiát teremt, és közben mégis kicsit kigúnyol: „Látjátok, ilyenek vagyunk...” Meglátod magad mások problémáiban, és közben mégis nagyon nevetsz, hogy milyen az élet. Xavier Dolan filmművészetével tudtam még mostanában nagyon egyetérteni. Nagyon szimpatikus, ahogy reflektál önmagára és a világra, a Mommy című filmje nagyon mélyen megérintett.

Fazekas István

hvg.hu: Az egyetemen véletlenszerűen sorsolták ki a tanárai, hogy kikkel kell együtt dolgoznia. Eddig úgy tűnik, hogy bárkivel jól tud együttműködni.

K. H.: Miklauzic Bence és Salamon András osztályfőnökök kezei alatt nagyon jó, egymást inspiráló társaság gyűlt össze – szerencsés vagyok. Az a fajta rendező vagyok, aki igényli, hogy a koncepcióalkotástól az utolsó filmkockáig együtt gondolkodjon a stábbal és a Szép Alakban Nyoszoli Ákos operatőr és Gorácz Vanda vágó ebben zseniális partnerek voltak. Közösen fejlesztettük a dramaturgiát, nem csak esztétikailag, de intellektuálisan is sokat tettek hozzá a filmhez. Ugyanolyan fontosak voltak a film előkészítésében, mint az utómunkában.

hvg.hu: Óriási ön körül a felhajtás, egyik pillanatról a másikra elkezdte érdekelni az embereket, hogy ki az a Kis Hajni. A szakmai érdeklődés is megnőtt ön iránt?

 K. H.: Megkeresett néhány producer és érdeklődnek a jövőbeli terveim iránt. Egyelőre odáig látok, hogy a következő pár hónapban be kell fejeznem a diplomafilmemet. De már van ötletem nagyjátékfilmre is. Erről túl sok konkrétumot viszont még nem tudok mondani. Egy olyan dráma körvonalazódik a fejemben, ami egy nagyon mély, szoros kapcsolatot dolgoz fel és határokat feszeget.

Diák-Oscar
Az Amerikai Filmakadémia 1973 óta osztja ki a diák-Oscart (Student Academy Awards), a korábbi győztesek között olyan nevek szerepelnek, mint pl. Spike Lee, Cary Fukunaga, Robert Zemeckis vagy Trey Parker. Magyar filmet utoljára 1994-ben jelöltek, az egyetlen díjazott pedig Böszörményi Zsuzsa, aki 1991-ben Egyszer volt, hol nem volt című filmjéért kapott elismerést legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Az idei díjátadót szeptember 18-24. között tartják Los Angelesben.


A Szép alakra a HVG már korábban felfigyelt, Arany Toldit kapott tőlünk:

Újra Arany Toldival díjazzuk a magyar film legjobbjait

2016-ban már a negyedik évét kezdte meg a Filmalap-éra: Andy Vajna hazaköltözésével egy csapásra megváltozott a magyar filmipar, a korábban népszerű Filmszemle viszont elmaradt. Most másodjára tartották meg a helyébe lépő Magyar Filmhetet, ahol az elmúlt évek összes hazai mozifilmjét levetítették, és a 2014-es eseménnyel ellentétben ezúttal díjakat is osztanak.