Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Kereken száz évvel ezelőtt született a Charlie és a csokigyár, a Matilda, A Barátságos óriás és számtalan más halhatatlan gyerekirodalmi klasszikus megálmodója, Roald Dahl, aki élete során több mint 500 új szót alkotott, imádta a csokoládét, a fekete humort, és persze a gyerekeket.
Roald Dahl, a gyermekirodalom máig legnépszerűbb klasszikusa 1916. szeptember 13-án látta meg a napvilágot, mi pedig ennek örömére összegyűjtöttünk 10 kevésbé ismert történetet az íróról, aki minden körülmények között a gyerekek pártján állt, és regényeinél már csak egyvalami volt kalandosabb: az élete.
1. „Ha én lettem volna az igazgató, a töritanár helyére egy csokitanárt vettem volna fel”
Kezdjük a legfontosabbal, a csokoládéval, hiszen Dahl igazi csokoládéfüggő hírében állt. Az író csokoládémániája természetesen gyerekkorából származik, amikor 1929 és 1936 között a szigorú bentlakásos brit derbyshire-i Repton középiskolában tanult, és a közeli csokoládégyár folyton termékmintákat küldött a diákoknak tesztelésre. Dahl önéletrajzában úgy emlékezett vissza, hogy egyik leghíresebb műve, a Charlie és a csokigyár megírása során sokat merített gyerekkori emlékeiből, a Cadbury, és a rivális brit édességgyártó vállalat, a Kit Katet és a Smarties-t gyártó Rowntree’s titkolózásából és kiélezett versenyéből.
2. „Tökéletesen meg vagyok győződve róla, hogy a legtöbb felnőtt teljesen elfelejtette, milyen volt gyereknek lenni 5-10 éves korában. Én pontosan vissza tudok emlékezni arra, milyen volt.”
Holott Dahlt a brit irodalom nagyjaként tartják számon, szülei norvégok voltak. Nevét a Déli-sarkot meghódító norvég felfedezőről kapta, aki nem sokkal Dahl születése előtt vált nemzeti hőssé. Az író édesapja, Harald Dahl még fiatal korában költözött Wales fővárosába, hogy hajóbérleti szerződéskötések közvetítésével foglalkozzon. 1920 tragikus év volt a család számára: Dahl nővérét, Astit vakbélgyulladás, édesapjukat pedig tüdőgyulladás vitte el. Az író édesanyja semmi esetre sem szeretett volna visszaköltözni a norvég rokonokhoz, de Walesben sem volt maradása.
Mivel Dahl édesapja a brit oktatási rendszert mindennél többre tartotta, ezért a család Angliába költözött. A gyermekek sokat szenvedtek az apa végakaratától, mert akkoriban igazi spártai szigor uralkodott a brit elitiskolákban. A vesszőzés és a verés a bevett „pedagógiai módszerek” közé tartozott, a légkör előbb volt bármilyen, mint gyerekbarát, a tanerők pedig szemet hunytak, amikor a gyerekek egymást terrorizálták. – Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy miért szerepel oly sok sanyarú sorsú árva, szegény, magányos gyermek Dahl regényeiben, akivel rosszul bánnak a felnőttek.
3. A petróleum szolgálatában
Miután leérettségizett, Dahl a Shell Petroleum szolgálatába állt, majd 3 éves londoni kiképzés után az olajvállalat Afrikába, Dar es Salaamba küldte dolgozni és szafarizni. A második világháború kitörésekor csatlakozott a brit királyi légierőhöz: 1940 szeptemberében Líbia felett gépe találatot kapott, lezuhant, Dahl pedig koponyatörést szenvedett, ideiglenesen megvakult, és az orrát is vissza kellett varrni. Első írása, a líbiai légi kalandot feldolgozó novella 1942-ben egy brit lapban jelent meg.
4. MI6 és a 007
Ha Dahl életéből nagyjátékfilm készülne, az biztosan kalandfilm lenne, melynek legizgalmasabb jelenetei a második világháború ideje alatt játszódnának, ugyanis Dahl ekkor a britek híres-hírhedt MI6 titkosszolgálatának ügynökeként az Egyesült Államokban gyűjtötte az információt. Különböző társas összejövetelekre és partikra járt, hogy arról jelentsen, mit gondolnak az amerikaiak a britekről és szövetségeseikről. Ekkor kollégája volt az az Ian Fleming, aki később James Bondot és történeteit megalkotta. A sors különös játéka, hogy Dahl írta az 1967-ben bemutatott Csak kétszer élsz című James Bond-film forgatókönyvét, melynek főszerepét Sean Connery alakította.
5. Meghökkentő mesék a szexről
Sokaknak talán meglepő lehet, hogy mielőtt Dahl világhírű gyerekkönyv szerzővé vált, szó szoros értelemben felnőtt irodalmat írt. A 60-as évek során a Playboy állandó szerzőjeként tevékenykedett: ott publikált novelláiból Meghökkentő mesék a szexről címmel jelent meg gyűjteményes kötet. Dahl novelláiban nem fogta vissza magát: ír feleségeket cserélgető férjekről, a viszonzatlan szerelem miatt nemi erőszakot elkövető nőgyógyászról, a Spermaakció című mű tartalmát pedig mindenki próbálja meg a saját fantáziájára hagyatkozva elképzelni.
Jeremy Treglown, Dahl egyik életrajzírója szerint az író csak azért fordult a gyermekirodalom felé, mert kifogyott a szaftos történetekből.
6. Cigányház
Mint minden rutinos írónak, idővel Dahlnak is kialakultak az írással kapcsolatos, pontosabban az íráshoz szükséges rituáléi. Például csak egy bizonyos típusú, sárga-fehér csíkos, radíros végű ceruzával volt hajlandó írni. Mielőtt nekilátott az írásnak, minden alkalommal ellenőrizte, hogy a ceruzatartóban mind a hat ceruzája élesre van-e hegyezve. Általában két órán át dolgozott velük, míg tökéletesen el nem koptatta az összeset.
Az író mindemellett persze rendkívül kényes volt a munkájához használt papírra is: minden regényét egy sárga vonalas jegyzettömb lapjaira jegyezte fel, amit New Yorkból küldtek neki. Addig írta, és írta újra folyton a regényeit, amíg úgy nem érezte, hogy minden egyes szó a helyére került. Ez persze rengeteg sárga papírlap kidobásával járt. Havonta egyszer, a Londonhoz közeli Great Missenden nevű városkában található otthonuk kertjében álló írókunyhója előtt máglyát rakott a kidobott és az összegyűrt füzetlapokból. A Dahl számára épített Cigányház írókunyhó egyik oldalán látható vastag és hosszú fekete csík jelezte a különös rituálét.
Az is érdekes szokás volt, hogy Dahl és felesége létrehoztak egy jelzőrendszert a kerti lak és a családi ház között: egy lámpavillanás az apró problémát jelentette, kettő pedig a vészhelyzetet.
7. „A nők legalább annyira kiismerhetetlenek, mint az óceán”
Dahl szép szál férfi volt, magassága pár centi híján elérte a 2 métert. 1953 nyarán, 37 éves korában vette feleségül a csodaszép amerikai színésznőt, Patricia Nealt, aki Dahl előtt Gary Cooperrel járt. Házasságuk 3 évtizede alatt 5 gyermekük született: Olivia, Tessa, Theo, Ophelia és Lucy. Patricia a gyermekek születése után sem hagyott fel a színészkedéssel, sőt Lucy születésének évében, 1964-ben a Hud című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat, ám 1965-ben súlyos csapássorozat érte a családot: Patricia egymás után három agyvérzést kapott. Miután a színésznő lebénult, Dahl tanította meg újból beszélni és járni. Patricia olyannyira felépült, hogy gond nélkül visszatérhetett a filmiparba és a vászonra.
Neal és Dahl házassága végül azért bomlott fel, mert az asszony rájött, hogy a férje a legjobb barátnőjével csalja meg.
8. „Olvass tovább! Kérlek, olvass tovább! Ne hagyd abba!”
Dahl folyton attól rettegett, hogy könyvei unalmassá válnak, és idővel képtelenek lesznek fenntartani a gyerekek érdeklődését. Éppen ezért igyekezett minél fordulatosabb, és a cselekmény előrehaladtával egyre lendületesebbé váló regényeket írni. Mindemellett arra is ugyanúgy törekedett, hogy könyvei minél szórakoztatóbbak legyenek: az olvasók folyton nevessenek, ha pedig kivételesen nem nevetnek, rágják tövig az izgalomtól a körmeiket és feszülten figyeljenek. Dahl hitt benne, hogy egy jó regényhez a szeretnivaló, kedves figurák mellett ugyanúgy szükség van borzalmas, undok szereplőkre is, hiszen minél aljasabb, ostobább és visszataszítóbb valaki, annál viccesebb végignézni, ahogy kedvenceink leszámolnak velük.
Dahl ezen túl gyerekkönyveiben, főként a magyarul frissen újrakiadott A barátságos óriásban a nyelvi lelemény terén is hatalmasat alkotott. Az irodalomtudósok szerint több mint 500 szót és karakternevet alkotott. Ezek közül a magyar olvasók számára talán a fincsámcsi, az orrborka, és a hopfüzsgő kifejezések a legismertebbek Nagy Sándor műfordítói zsenialitásának köszönhetően. Dahl a szavak egy részét megfejti, de hitt benne, hogy a gyerekek vannak annyira találékonyak és kreatívak, hogy legkitekertebb szavait is különösebb magyarázat nélkül is megértik.
9. „Lizzy tökre zizi.”
Dahl ki nem állhatta a szemétkedőket: nem véletlenül nyerik el méltó büntetésüket Matilda szülei, Dorong igazgatónő, James gonosz nagynénjei, és A barátságos óriás gonosz, emberevő óriásai. Az író természetesen azt sem tűrte, ha valamelyik gyermekét bántották. Amikor Lucy lányát és barátnőit rendszeresen piszkálta egy Lizzy nevű kislány, Dahl írt egy mondókát, majd arra kérte Lucyékat, ha Lizzy megint akcióba lendül, énekeljék el a dalt: Ez a Lizzy tökre zizi./ De miért nem bír magával?/ Csinálja itt a fesztivált,/ Biztos baj van az agyával.” – Miután Lizzy meghallotta az éneket, többé nem mert senkit sem bántani.
10. „Azt hiszem, talán a kedvesség a kedvenc emberi tulajdonságom. Többre tartom a bátorságnál, merészségnél, nagylelkűségnél vagy bármi hasonlónál. Légy kedves, ennyi az egész!”
Ha valakivel, Roald Dahllal kapcsolatban biztosan nem kell ecsetelni, hogy milyen hihetetlenül szerette, és micsoda alázattal szolgálta a gyerekeket. Az író élete végéig magát hibáztatta lánya, Olivia haláláért. Mikor kanyarójárvány tört ki gyermekei iskolájában, és már csupán egy adag vakcina állt rendelkezésre a védőoltásból, Dahl úgy döntött, hogy azt fiának, az érzékeny és beteges Theónak adják be. Oliviát végül mindössze 7 évesen a kanyaró szövődményeként kialakult agyvelőgyulladás vitte el. „Olivia emlékére, 1955. április 20. – 1962. november 17.” – áll a Barátságos óriás (a korábbi fordításban Szofi és a Habó) első lapjain: Dahl 20 évvel később lánya emlékére írta meg, bevallása szerint kedvenc regényét.
A Hatalmagos Azonáltal Barátságos óriás, vagyis a HABÓ története egyébként abból az esti meséből született, amit Dahl gyerekkorukban lefekvés előtt mesélt lányainak, Opheliának és Lucynek. Az író ekkor eljátszotta, hogy ő maga az óriás, aki boldog álmokat fúj a gyerekek szobájába éjjelente, hogy csak szépet álmodjanak. Ugyanakkor, ha valaki közelebbről szemügyre veszi Dahl köteteit, az elülső vagy a hátsó borítót, a következő felirattal fog találkozni: „Köszönjük! A könyvvásárlással Ön egy gyereket támogatott. A Roald Dahl műveiből származó bevételek 10 százalékát jótékonysági partnereink kapják.”
Roald Dahl Csodálatos Gyereksegély Alapítványa ma elsősorban a betegséggel küzdő, szegény gyerekeket támogatja, ezzel teljesítve Dahl végakaratát, és megőrizve az író szellemiségét, aki hitt benne, hogy minden gyerek élhet csodálatos életet, függetlenül attól, hogy mennyi szenvedéssel teli, rövid élet jutott neki. Roald Dahl 1990-ben, 74 éves korában hunyt el.
Embedly Dashboard
Development Dashboard for Embedly Customers.
