Az 51 éves fotós betegségét (az ALS-t jelenleg nem tudja gyógyítani az orvostudomány) tavaly nyáron diagnosztizálták. A fotós jelenleg három gyerekével, feleségével él, és csak segítséggel tud kimozdulni a piliscsabai házából. Mint a lapnak elmondta, rengeteg segítséget kap barátaitól, „most például Lukács Laci hívott fel, hogy elvisznek egy koncertre”.

Betegségét tehát nem lehet gyógyítani, de „le lehet állítani, lehet késleltetni, és adott esetben visszafordítani” – Burger holisztikus módon önmagát próbálja gyógyítani. Mint mondja a betegségében a kiszolgáltatottság a legrosszabb, egész nap vele kell lennie valakinek, mert inni sem tud egyedül. Ennek ellenére nagy célja, hogy egyszer újra végigjárhassa a kéktúrát.

Burgert gyakran Orbán Viktor udvari fotósaként aposztrofálják, de ezt ő nem bánja, mert ért, hogy sokak szemében ez egy állásfoglalás. „Mindenképpen kell szimpátia hozzá, ennyi ideig nem is lehet együtt lenni valakivel anélkül, hogy jól éreznéd magad vele. Szerettem csinálni, és büszke vagyok rá." Később azért megjegyzi, hogy azok, akik udvari fotósként tekintenek rá, esetleg nem is tudják, hogy az ő fotója volt például Esterházy Péter vagy Kertész Imre temetésén is. (Komoly íróportré sorozatot készített a 2000-es években.)

Orbán Viktorról egyébként azt mondta, jó a humora, erős a kisugárzása, „ilyen ember mellett lenni sokáig – tanítás”. Két történetet is felidéz a miniszterelnökkel való munkakapcsolatából.

A 90-es években egy Fidesz-kongresszuson rászólt Orbán, hogy most már menjen ki a teremből. „Százötven szempár szegeződött rám, és rájöttem, hogy ezt a mondatot soha többet nem akarom hallani.” Azóta tudja, hol a határ. Mint mondja, „ehhez a munkához alázat is kell: jobb is, ha nem hallasz mindent”. Amikor 2010-ben megjelent az Egy kampány krónikája című könyv, Orbán már úgy dicsérte, hogy azért szeret vele dolgozni, mert „olyan, mint a légy a falon: nem veszi észre”.