Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Második lemezük nehezen beskatulyázható, több műfajt egyesít, de pont ez adja varázsát. A Muriel új ritmusszekciójának köszönhetően még izgalmasabban szól, a kompromisszummentesség emelheti ki őket az egyre csak izmosodó magyar mezőnyből. A próbateremben ültünk le a banda tagjaival, hogy elmeséljék, hogy léphettek fel az egyik legmenőbb berlini klubban, és hogy miért vicces néha chili- vagy épp borfesztiválon játszani. Nagyobb figyelmet érdemlő magyar zenekarokat bemutató sorozatunk, az "egy.két.há" új része a Murielt mutatja be.
„Nem akarjuk, hogy bármilyen kompromisszum legyen a zenénkben. Ami az új lemezen hallatszik, az pontosan az, amit ez a négy ember adott pillanatban ki tud hozni magából.” Ezek Jobbágy Bence, a Muriel gitárosának szavai, aki nem a levegőbe beszél, hiszen a banda második lemezének dalait épp ennek az eléréséhez direkt együtt és nem sávonként vették fel az együttes bázisának számító Kazoo stúdióban.
A Muriel második lemezén, a Fountain of Funon tényleg érződik a felszabadultság: aki továbbra is csak azzal akarja elintézni a zenekart, hogy a Muriel a magyar Red Hot Chili Peppers, annak elég nehéz lesz ezt másokkal elhitetnie az új lemez után.
Hogy a zenekar nehezen behatárolható, és hogy elutasítják a kompromisszumokat imponálóan hangzik, de ez nehezítheti meg a dolgukat is. Ugyan előzenekarként játszottak a Quimby, a Kiscsillag vagy a Punnany Massif előtt, hozzáállásban mégis a 30Y áll hozzájuk a legközelebb. A párhuzam már csak azért is lehet helytálló, mert a Muriel is úgy vetkőzheti le később magáról az RHCP-címkét, mint ahogy Beck Zoliék nőtték ki a Kispál-utódzenekar szerepet az elmúlt években.
„Nagyon kevés olyan zenekar létezik, amelyik ilyen alapfelállással képes ilyen életművet létrehozni – mondja a zenekar énekese, Méhes Adrián utalva az RHCP-párhuzamra, majd hozzáteszi, „ha valamiben mégis hasonlítunk rájuk, hogy ők is a dalokat, és nem a megszólalást helyezik előtérbe”.
| Miről is szól az egy.két.há? |
Sorozatunkban fiatal, tehetséges magyar zenekarokat mutatunk be, mert azt gondoljuk róluk, hogy nagyobb figyelmet érdemelnének. Előző alkalommal a norvég, ír és egy magyar tagból álló Mongooz and The Magnet klipforgatásán vendégeskedtünk. |
Kevesebb chili, több matek
A Muriel életében azért is lehet mérföldkő az új lemez, mert a zenekar ritmusszekciója teljesen lecserélődött a 2013-as bemutatkozó album óta. A két alapítótag, Bence és Adrián egy véletlennek köszönheti, hogy hamar rálelt arra a két emberre, Domján Gabi basszusgitárosra és Karajos Dániel dobosra, akikkel érdemes volt belevágni az új dalok írásába.
„Tavalyelőtt kezdtünk el ugyanabba a zenesuliba és ugyanabba az évfolyamba járni. Így négyen konkrétan, a zenekari gyakorlat órán zenéltünk együtt” – meséli Adrián. Bence a miskolci DeViszontban már együtt játszott korábban Gabival, Dani pedig illett a képbe a közös zenélés során.
Miután összeállt a négyes, elkezdődhetett a közös munka, amibe mindenki hozhatta a saját elképzeléseit. „Baromira örültem neki, hogy Gabi és Rajci sokat jártak fel ide a stúdióba régi számokat próbálni, de ebből az lett, hogy csomószor gyúrtak össze egy-egy közös ötletet. Ennek is köszönhető, hogy az új számok sokkal grúvosabbak és nem annyira gitárcentrikusak” – meséli az énekes.
Hogy ez mennyire így van, azt máris jelzi az egyik első komment az új lemezt bejelentő hír alatt a zenekar Facebook-oldalán: „kevesebb a chili. Üde az új hangszerelés. Sokfajtaság. Helyenként jó adag matek.”
A Murielt jellemző leírásokban az is elég furán néz ki, amikor a zenekar stílusát a reggae-hez vagy punkhoz hasonlítják. „Sokféle zenei műfajt imádunk, de erre a zenére elsütni a reggae jelzőt, a műfaj meggyalázása lenne. Mondom ezt egy hatalmas Bob Marley-poszter alatt.”
A Fountain of Funra éppen ezért is felesleges jelzőket aggatni. „Ez egy olyan műfaj, aminek az az egyik nagyon pozitív oldala, hogy azt csinálunk, amit akarunk. Nem vagyunk határok közé szorítva. Bármilyen műfaji elemet használhatunk. Azt gondoljuk, hogy a zenekar erőssége az egységében van, ezért nem használtunk semmilyen plusz hangszert” – fogalmazza meg a Muriel alapfilozófiáját Adrián. „Más volt a metódus is, hiszen előbb játszottuk fel a témákat, amikre Adrián csak később írt szövegeket” – teszi hozzá Bence. Ezek a szövegek pedig így jóval személyesebbek, konkrétabbak lettek az első albumhoz képest. „Minden dal rólunk, az együtt töltött másfél évünkről, egy-egy közös élményünkről, vagy arról szól, hogy mivel van tele épp a tökünk.”
A teljes új lemez:
„Jó volt kicsit resetet nyomni”
A március 11-ei lemezbemutató előtt októberben játszott utoljára élőben a Muriel, a lemez írásának időszakában csak egyszer bújtak ki a barlangjukból, amikor Berlinbe hívta őket előzenekarnak a németeknél rendkívül népszerű Bukahara.
A két zenekar még a veszprémi Utcazene Fesztiválon barátkozott össze. „Veszprémben többször is felléptünk az akusztikus műsorunkkal, és a közönségben kiszúrtunk egy nagy szakállas figurát, akit aztán később a színpadon láttunk viszont. Megtetszett, amit játszottak, talán a legjobb együttes volt a Bukahara az egész fesztiválon, és összehaverkodtunk. A nekik adott pálinka nyilván segített a közös hang megtalálásában” – idézi fel a tavaly nyári emlékeket Adrián.
A berlini fellépésen kb. ezer néző előtt játszhattak, ahol meglepően sok magyar volt, mint ahogy az is kicsit váratlanul érte a zenekart, hogy a közönség az előzenekart is tisztességgel végignézte.
A Berlin előtti hosszabb kihagyás Bence szerint ráfért már az együttesre: „kicsit elfáradtunk az első lemez koncertműsorával. Jó volt kicsit resetet nyomni.”
Még egy Chilli Fesztivál is jól sülhet el
Hogy a második lemez után mi vár a zenekarra, azt nehéz megjósolni, hiszen most először indulnak vidéki turnéra úgy, hogy nem egy nagyobb táború csapat előtt lépnek fel. A Muriel az Antonia Vai Banddel koncertezik majd közösen. Így ez a turné egyben próba is lesz arra, hogy mennyi embert tudnak megmozgatni vidéken.
A banda szerint a vidéki fellépések előtt édeskevés egy Facebook-eseményt hirdetni. „Azt tapasztaljuk, hogy a legfontosabb felületnek a helyi média számít. El kell menni a helyi rádióba is, mert a kocsmákban, kávézókban az szól, nem a Petőfi. Ha a helyi művházban lépünk fel, ott kell kirakni a plakátot, különben az emberek nem tudnak a koncertről” – mondja Adrián.
Egy magyar zenekar nem engedheti meg magának, hogy elutasítson fellépéseket, a Muriel pedig szívesen játszik bárhol. A különböző bor-, sör vagy egyéb fesztiválokon ráadásul mindig akad emlékezetes élmény. Pozitív és negatív is. Az elmúlt évben egy Országos Chilitermelő Fesztiválon (merthogy ilyen is van) például kifejezetten várták őket az emberek. Egy másik borfesztiválon viszont komikus szituációt előidézve, egy futóversennyel párhuzamosan léptek fel. Ott a beállásuk után nem kezdhették időben a koncertet, mert meg kellett várni a beérkező versenyzőket az eredményhirdetéssel.
„Mi szívesen játszunk mindenhol, egyszerűen csak a képmutatás, bohóckodás sosem állt jól a Murielnek. Mi akkor tudjuk megszólítani a közönséget, ha nem kell megjátszanunk magunkat.”
A Muriel március 11-én tartja lemezbemutató koncertjét az Akváriumban az Antonia Vai Banddel együtt, utána közös vidéki turnéra indulnak. Az új lemez már elérhető a streaming-felületeken (Deezer, Spotify, iTunes, YouTube).
