Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Már a második animációs filmjét küldi moziba idén a Pixar stúdió – a szinte mindenkit elvarázsoló Agymanók után most főleg a gyerekeket célozzák meg egy bátorságról szóló tanmesével, amelyben a főszereplő kisdinó egy ősember-gyerekkel köt lehetetlen barátságot.
„A stúdió védjegye, hogy a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt élvezhető meséket készítenek” – írtuk a Pixarról, amikor első filmjük, a Toy Story huszadik évfordulójának alkalmából rangsoroltuk az addig megjelent 15 egészestés animációjukat. Ettől az egyet ide-egyet oda formulától talán csak egy alkalommal tértek el – a Verdák 2 című látványos oktatófilm esetében – egészen idáig.
A Dinó tesó, bár munkálatai még 2009-ben kezdődtek, nem is jöhetett volna jobbkor: 2015-ben eddig messze a Jurassic World hozta a legtöbb pénzt a világ mozijaiba, egészen pontosan 1,689 milliárd dollárt – ez nyilván a Star Wars 7 bemutatásával változni fog. Az örök gyerekfavorit dinó-téma tehát a csúcson, a célcsoport számára viszont még vonzóbb lehet egy tökéletesen animált növényevő cukiság, mint egy velociraptor- és T-Rex-génekből kotyvasztott szuperragadozó.
A hangsúly pedig a tökéletes animáción van. Az előzetesekben már lehetett látni, hogy a témája miatt viszonylag meseszerű látványú Agymanók után most tényleg törekedni fognak a fotorealisztikus hatásra, és ez így is lett, a mozivásznon gyönyörűen mutatnak a több millió éves tájak. A két főszereplő, a kisdinó és a kisfiú persze kellően cukisítva lett, és a többi karakter is inkább karikatúra-kinézetű, de ez a leegyszerűsített jellemekhez még passzol is.
Minden egy zseniális ötlettel kezdődik a Pixarnál, ez most sem marad el: mi lett volna, ha 65 millió évvel ezelőtt az a bizonyos aszteroida elkerüli a Földet, nem csapódik be a Yucatán-félsziget környékén, és a dinoszauruszok tovább élnek, az emberek fejlődésével párhuzamosan? Ezt a felvetést aztán kábé egy félperces jelenetben, majd egy „néhány millió évvel később” felirattal lezavarják, aztán jöhet a mese.
Egy farmgazdálkodással foglalkozó dinócsalád életébe csöppenünk, van dinópapa és dinómama, meg három dinógyerek – közülük is a legkisebb a legesetlenebb, Arlo. Míg bátyja és nővére fokozatosan tanulja el az aratás és a kukoricahámozás csínját-bínját, addig Arlóval csak a baj van. Amikor apja rábízza a télire eltett élelmükre rájáró embergyerek kiiktatását, a kisdinó megfutamodik, és elengedi a fiút. Az apa mérgében magával viszi Arlót a tiltott területre, a folyó menti hegyekbe, hogy elkapják a kártevőt, de a bosszúfűtötte kiruccanás katasztrófával végződik: egy hirtelen érkező vihar halálos csapást mér az apára.
Az így családfővé vált anyadinó és a három gyerek sorsa egyre sanyarúbbá válik, ők négyen nem tudják megművelni a földeket. Egy nap aztán újra meglátja Arlo a kajarabló fiút, és ezúttal apja vehemenciájával ered utána – hogy aztán majdnem ugyanarra a sorsra is jusson, ugyanis egy újabb vihar érkezik, az ár pedig otthonától messzire sodorja a dinófiút.
Útja során egyetlen cél vezérli: haza szeretne jutni családjához. A veszélyes kalandokat (az ellenségek egyre ijesztőbbek: vérszomjas pterodactylusok, gyilkos raptorok és a mindennél félelmetesebb természet) azonban nem tudja egyedül végigvinni, kénytelen elfogadni a Pötty névre keresztelt ősemberfiú segítségét.
Eddig a pontig sem volt túl eredeti a sztori, de innentől már végképp úgy tűnik, hogy a készítők az Oroszlánkirály és A dzsungel könyve részletekbe menő elemzésével töltötték az utóbbi éveket, és egy klasszikus bátorságpróbákkal teli felnövéstörténetet tettek le a hasonlókkal tele lévő asztalra.
Persze láttunk már olyat, ami a rengeteg előd által lefektetett alapszabályok hajszálpontos követése ellenére is működött, de ahhoz egy fokkal érdekesebb karakterek kellettek volna – a félős, hazavágyó Arlo és a beszélni nem képes, de irreálisan bátor Pötty felszínessége mellett nem nehéz kitűnnie egy-egy izgalmasabb mellékszereplőnek, mint a cowboy-szerű T-Rexnek vagy az igazi különc styracosaurusnak.
Néhányan kifogásolhatónak találják a célközönség számára esetlegesen félelmetesnek ható jelenetek számát, pedig – ha már felhoztam példaként – az Oroszlánkirály is tartogatott minden itt látott dolgot: gondoljunk csak Mufasa ikonikus, gyerekszem számára örökké kitörölhetetlen haláljelenetére, Zordon bármelyik megmozdulására vagy éppen a hiénák pokolszerű otthonára. Legfeljebb a jelentősen életszerűbb látványvilága miatt lehet nagyobb hatással a gyerekekre a Dinó tesó – a mai tíz év alattiak viszont már alapból sokkal élénkebb képekhez vannak szokva.
Néhány nagyon erős jelenet (mint például, amikor a két főhős perceken keresztül elmeséli saját családja történetét, szavak nélkül), a gyönyörű animáció és a szokás szerint hibátlan filmzene által alkotott audiovizuális tökély, valamint az önzetlenségről és a bátorságról szóló szép, különösebb erőfeszítés nélkül dekódolható üzenet mellett nem sok mindent tartogat a Dinó tesó az általános iskolát már túlélő nézőknek – viszont ha a gyereknek keresünk moziprogramot, ennél jobbat egy darabig nem fogunk találni.
