Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A náci német „aranyvonat” legendája tovább szövődött az elmúlt napokban, miután egyesek biztosra állították, hogy megtalálták azt, majd sorra jöttek az elbizonytalanító nyilatkozatok. A hvg.hu szerzője a „nagy felfedezés” helyszínén, a lengyelországi Walbrzych városában és környékén járva azt tapasztalta, a településen az emberek nagy része szkeptikus, s egyetlen helyi szakértő sem tud hitelt érdemlő bizonyítékot mutatni a vélt vagy valós „aranyvonat” létezése mellett.
Továbbra sem tudni semmi biztosat a lengyel bányaváros közelében sejtett vélt vagy valós „aranyvonatról”. A helyszínen járva senki sem állt elő bizonyítékkal, a cáfolatok viszont kezdenek szaporodni az utóbbi napokban. Korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy a vonat korántsem biztos, hogy létezik. Az még kevésbé valószínű, hogy „arany” lenne, mivel valószínűleg nem is nemesfém van rajta, és nem is feltétlenül rablott műkincsek a második világháborúból. Az sem kizárt, hogy egyszerűen német iratokat tároltak rajta – ha egyáltalán létezett ilyen szerelvény. Az sem kizárt, hogy fegyverek vannak a szerelvényen, amelyet akár alá is aknázhattak.
Szilézia és így Walbrzych Ausztriától került Poroszországhoz a XVIII. században. Ezután Poroszországgal együtt lett az egységes Németország része a XIX. század utolsó harmadától 1945-ig. 1945 után Sztálin parancsára Alsó-Szilézia, így Walbrzych német lakosságának a döntő többségét is kitelepítették. A területet Lengyelországhoz csatolták, a németek helyére pedig a Szovjetunió ukrán és belorusz részeiről telepítettek lengyel nemzetiségű lakosságot. Így a történelmi emlékezet megszakadt: az egykori Waldenburg német lakói helyén ma lengyelek élnek Walbrzychban, akik nagyon keveset tudnak a város múltjáról. Ennek, a történelmi emlékezet megszakadásának is tudható be, hogy ennyi legenda terjed a környéken a náci vonatokról. (Kevesen tudják azonban, hogy a magyarok, illetve Mátyás király is uralma alatt tartotta a walbrzych-i kastélyt egy ideig, amikor a cseh királyi címre pályázva hadakozott a környéken, az 1470-es években. Mátyás elsősorban a környéken lévő nagyobb városban, Boroszlóban – egykor porosz, német Breslau, ma pedig: Wroclaw, Lengyelország – tartózkodott sziléziai hadjárata során.)
A tehát elég viharos múltú helyszínen azt is megtudtuk, hogy a szovjet csapatok nem csak kitelepítették a lakosságot a környékről, hanem egy évig teljesen elzárták a térséget a külvilágtól 1945–46-ban. Tehát, ha találtak is valamit, az lehet, hogy ma Oroszországban vagy a volt Szovjetunió területén van. Így például a helyi kastély, a Zamek Ksiaz (Schloss Fürstenstein) híres könyvtárából – amely 1945-ben tűnt el nyomtalanul – nemrég került elő az első könyv, méghozzá az egykori szovjet közép-ázsiai területekről – tudtuk meg Krzysztof Urbanskitól, a kastély igazgatójától.
A világsajtóban közben arról a georadarképről folyik a vita, amelyre hivatkozva egy német és egy lengyel férfi azt állítja, hogy megvolna a vonat. Sokak szerint azonban a kép nem valódi. A hvg.hu a helyszínen beszélt egy olyan „kincsvadásszal”, aki régóta kutatja a vonat helyét, de szerinte nem a most megjelölt helyen fogják azt megtalálni.
Az óriási kastély igazgatója is leszögezi, a vonatról szóló dokumentumok nagyon hiányosak, ő maga például nem is látott ilyet, csak hallott róluk. De azért a héten a lengyel hadsereg levéltárában állítólag előkerült egy újabb papír, ami azonban nem a vonatra, hanem egy olyan vágányra vonatkozott, amely a második világháborúban még létezett.
A vonatot egyébként a lengyel Piotr Koper és a német Andreas Richter vélte megtalálni, állítólag a Walbrzychot Wroclawval összekötő vasútvonal 65. kilométerénél – de ezt hivatalosan máig senki sem erősítette meg. A kincsvadászok szerint több vonat is lehetett 1945-ben a környéken, és egyet tényleg láttak Wroclawból elindulni. Azt azonban, hogy az hová érkezett, senki sem tudja. Még az is elképzelhető, hogy a kastély alatti járatokban pakolták át a rakományát, erről beszélgettünk például az ottani alagútban a lengyel geofizikai intézet egyik helyi vezetőjével, akinek a nagyapja még a kastély lovászmestere volt a német időkben.
A hvg.hu szerzője a helyszínen, a 65. kilométerszelvénynél járva persze nem aranyvonatot talált, hanem időnként elsuhanó más szerelvényeket, amint egy felüljáróról megnézhette a vágányokat.
Mindazonáltal a két kincsvadásznak, Kopernek és Richternek már a létezése is szenzáció, az elmúlt napokban álltak ugyanis csupán a nyilvánosság elé. Igaz, Koper időközben bonyolult magyarázkodásba kezdett arról, hogy mi látható az általa előkerített georadarképen. A Daily Mail brit bulvárlap szerint szó sincs a vonat megtalálásáról, a georadarkép egy „hoax” lehet inkább. Ettől függetlenül a lengyel hadsereg egységei pénteken a helyszínre érkeztek, és ők is georadarral vizsgálták át a környéket. A feltételezések szerint a vasútvonal mentén, valahol a 61. és a 65. kilométerszelvény között lehet a vonat, de közelebb az utóbbihoz.
Lengyel forrásunk erről hétfőn azt mondta, pénteken elterjedt a városban, hogy a környéken vizsgálódó katonák lefúrtak a földbe, és találtak valamit, de a pletyka végül megint csak hamisnak bizonyult, semmi konkrétum nincs az ügyben.
Walbrzych főpolgármestere, Roman Szelemej szintén azt mondja, hogy ő maga nem biztos a vonat létezésében, de ő legalább látta a beadványt, amit két ember küldött a városnak. Ebben azt állították, tudják, hol van a vonat. Arról is beszélt, hogy a lengyel kulturális minisztérium egyik vezetője felhívta őt, és azt mondta: nagy valószínűséggel létezik a vonat. Csakhogy aztán a minisztérium is visszakozott az ügyben.
A Szelemejnek levelet író kincsvadászok persze a megtalálóknak járó 10 százalékos jutalomra is igényt tartottak. Szerinte azonban a jutalmat csak a lengyel állam, illetve a kormány ígérheti oda a két embernek.
Közben megindult a vita is a felfedezők és más kutatók között, hogy ki vizsgálhatja át a helyszínt. A hadsereg szakértői nyomán a lengyel védelmi miniszter most azt nyilatkozta, várja a vizsgálat eredményeit. A miniszter ráadásul többszörösen érintett: Walbrzychból származik, és politikai bázisa is a városban van. Tomasz Sziemonjak tehát a választói miatt is izgulhat: jól jönne neki egy siker a környéken, ha a hadsereg találná meg a vonatot. A helyieknek ugyanis nagyon bejönne egy nagy felfedezés, ők már pólót is nyomtattak az aranyvonatról.
A helyi politikusok más okból is jogosan izgatottak: Walbzychra az utóbbi években óriási összegeket költöttek, de azért ez a település egy részén (a főpályaudvar környékén) egyáltalán nem látszik. A cseh határhoz közeli, félreeső, középméretű városban a szénbányászat összeomlásakor több mint húszezren lettek munkanélküliek. Többségük már külföldre ment dolgozni, vagy a város elhanyagolt részein tengeti a napjait.
A régi bányák egyikét viszont felújították sok millió dolláros költséggel. A múzeummá és szabadidőközponttá átalakított walbrzychi óbánya igazgatónője a hvg.hu szerzőjének megmutatta azt a rakodóterületet is, ahol az aranyvonatot a tervek szerint kiállítanák – ha egyszer tényleg megtalálnák. Egy régi bányász a helyszínen elvezetett ahhoz a néhány síndarabhoz is, amelyen akár át is rakodhatták 1945-ben az aranyvonatot. Meg ahhoz a járathoz, ahová egykor akár egy vonat is befért volna.
Akár itt, az óbányában is lehetne tehát az aranyvonat, akárcsak a környéken lévő egykori második világháborús német erődítményrendszer bármelyik földalatti járatában. Ez az úgynevezett Riese-komplexum volt, amelyet nem fejeztek be, de a sejtések szerint akár tervezett atomlétesítményeket (talán valami erőműfélét) is elhelyezhettek volna itt a németek. A komplexumok egyikében, a Gluszyca településéhez tartozó „Osówka föld alatti városban” az ottani múzeum igazgatója beszélt erről nekünk.
Láttuk azt is, hogy itt is akkora járatokat vájtak a kényszermunkások föld alá (őket a közeli koncentrációs táborból vezényelték oda a németek a második világháború alatt), hogy akár egy vonat is beférne oda. A kényszermunkások között sok, zsidónak minősített magyar rab is volt.
Walbrzychról tehát ma sem tudunk sokkal többet, mint korábban, viszont egy biztos: az aranyvonat hírére a turizmus megélénkült a környéken. A Zamek Ksiaz így is Lengyelország harmadik legnagyobb vára, a látványosságot tehát érdemes megnézni, de az aranyvonatot nem ígérhetjük meg az odalátogatóknak – az alatta húzódó járatokban mi sem találtuk meg.
Láttuk viszont Hitler liftaknáját, amit a náci vezérnek építettek volna a föld alá – ha teljesen elkészül a Fürstenstein-kastély megerősítése. Az erődítmény egyik szobáját pedig Hitler hálószobájának rendezték be, bár végül nem lett belőle a főhadiszállása, hiába tervezték ide, Walbrzychba, a korabeli Waldenburgba a Harmadik Birodalom egyik „titkos” irányító központját.
A szerző az OSZK 1956-os Intézet munkatársa.
