Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Margaret Island tipikus fellépője a Bánkitó fesztiválnak: fiatalok, valami hazánkban újnak számítóval próbálkoznak, mernek kommunikálni a közönségükkel, és egymásra mutogatás helyett hisznek az együttműködésben. Alig egy éve alakultak, és az együttes nevét még nem, de dalaikat (főleg a Bolyongót) már ismeri meg egy átlag rádióhallgató. A fesztiválon adott koncertjük után a tóparton kérdeztük az ígéretes jövő előtt álló zenekar magját.
A Margaret Island rajongótába rohamosan nő, és egy olyan műfajt akarnak Magyarországon befuttatni, amivel külföldi előadók az elmúlt években már simán stadionokat töltenek meg. Hogy a magyar népzenei ízzel kevert folk-popjukkal összejön-e nekik az országos siker, még nem tudni, de hogy az esélyük nagy rá, az már most elég nyilvánvaló.
„A napokban volt pont egy éve, hogy először a színpadra álltunk, és nagyon durva, hogy ennyi idő alatt idáig jutottunk” – meséli az első bánkitós koncertjük után érezhetően feldobott Margaret Island énekesnője, Lábas Viki. A csapat egész nyáron turnén van, és szinte minden fesztiválon ott vannak, Bánkon sem tudtak sokat maradni, hiszen indulniuk kellett tovább Velencére, az EFOTT-ra.
„Baromira hálásak vagyunk, hogy az olyan nem mainstream fesztiválokon is felléphetünk, mint a Bánkitó vagy a Művészetek Völgye. Az, hogy ilyen helyekre is elhívnak minket, jó visszacsatolás, mert azt jelenti, hogy ebben a közegben is vevőek a zenénkre”
Minden koncertjük más
A Margaret Island története egy fonyódi múzeumban indult, sőt, akár az is benne volt a pakliban, hogy ott meg is áll. „A legelején nem úgy indultunk, hogy fesztiválokon lépünk majd fel, először csak egyetlen koncertet akartunk összehozni” – mondja Viki, akit egy tehetségkutatón ismert meg a zenekar másik két alapítója, Füstös Bálint és Törőcsik Kristóf. Mindannyian zenéltek más zenekarokban, de könnyen lehet, hogy a Margaret Island lesz mind közül a legsikeresebb projektjük.
Fonyódhoz nem csak az első koncert miatt kötődik az együttes: Viki a Balaton-parti városban él, és általában ott születnek a Margaret Island-számok is. „Fonyódra vonulunk le alkotótáborba, ilyenkor kikapcsoljuk a telefonokat, és teljes gőzzel a számokon dolgozunk.”
A zenekar a Bánkitóra öt tagú koncert-felállással érkezett, de szinte minden koncerten becsatlakozik hozzájuk valamelyik zenészbarát, így a Margaret Island ritkán ad két ugyanolyan koncertet. „Úgy szoktuk mondani, hogy hárman képezzük a zenekar magját, hárman hozzuk a döntéseket. De minden koncertünk kicsit más. Már az elejétől fogva az volt a koncepciónk, hogyha kedvünk tartja, elhívjunk más zenészeket is a koncertjeinkre. Még mi magunk is próbálgatjuk, hogy melyik helyszínre, melyik felállás passzol. És ott van még az akusztikus műsorunk is, amikor csak hárman lépünk fel” - vall a zenekar filozófiájáról Bálint. Viki a zenekar jövőjét is hasonlónak képzeli: „ha tíz év múlva mondjuk elérnénk egy olyan szintre, hogy nagy színpadokon lépjünk fel, akkor biztos szeretnék egy olyan turnét, ahol csak kis helyen lépnénk fel. Vagy olyat csinálnánk, mint amit a Quimby a meglepetéskoncerttel."
Még mindig utcazenélnek
Hiába a fesztiválturné, a rádiós sikerek, a zenekar továbbra sem feledkezik meg a legegyszerűbb koncerthelyszínről, az utcáról. Ha tehetik, mindig adnak minikoncertet a városokban, ahol fellépnek. Bálint szerint iszonyatosan izgultak az első utcazenélésük előtt, mert egy zenekar nyilván itt kapja a legközvetlenebb reakciókat. Mégis, az egyik legjobb élményük is egy ilyen utcazenéléshez köthető. „Az egy nagyon emlékezetes eset volt, amikor Pécsen koncerteztünk az akusztikus műsorunkkal, a koncert után azonban hiányérzetünk volt, és végül kimentünk zenélni egy térre. Épp valami utcabál zajlott, de sikerült elérnünk, hogy lehalkítsák a rádióból bömbölő zenét, és hagyták, hogy mi zenéljünk a közönségnek.”
A Bánkitó felhozatalát nézve egyértelmű, hogy egy új trónkövetelő generáció tűnt fel a hazai könnyűzenében, és ezt a Margaret Island tagjai is megerősítik. Szerintük a mostani feltörekvő zenekarok legnagyobb erénye, hogy képesek együttműködni egymással, még teljesen különböző stílusú bandák is. „A mi generációnkra jellemző, hogy nem fújunk egymásra, hogy valaki rocker, vagy popper, hanem inkább összefogunk, és elmondjuk egymásnak a véleményünket. A pozitívat – és ha olyan viszonyban vagyunk – akár a negatív kritikát is. Nem vagyunk hülyék, ahogy nézzük, külföldön is azok a produkciók nagyon sikeresek, amelyek képesek közösen dolgozni.”
A Margaret Island egyfajta misszióként tekint a folkos a magyar népzenét több ponton is idéző stílus hazai népszerűsítésére. Lelkesen mesélik, hogy a legutóbbi A38-as koncertjükön mindenki együtt énekelte népdal átdolgozásukat, a Csillagtalant. „Jól eső érzés volt látni hogy egy popkoncert közönsége népdalt énekel 2015-ben” – meséli Kristóf aki még hozzáteszi sokan meg is szerint meglepődtek azon, hogy ezzel a műfajjal próbálkoznak. „Odajött hozzám nemrég egy zenész, és gratulált, hogy mi ezt a folkos vonalat bevállaltuk. Ő is ilyen zenét csinált volna, csak azt gondolta, erre a műfajra nincs közönség Magyarországon.”
A magyar népdalokat beemelő stílus azonban nem előre megtervezett volt, inkább csak adta magát Viki népzenei képzettsége miatt. A készülő debütáló albumon azonban már csak a Csillagtalan lesz népdal, a többi mind saját szerzemény, sőt az egyik a nagy kollaboráció jegyében a Lóci játszikkal közösen íródott.
A közeljövő tehát most főleg az új albumról fog szólni a Margaret Island életében, de ha ilyen ütemben nő a stabil közönségük, akkor hamarosan már ők kereshetik az előzenekarokat maguknak. Egyelőre azonban még fordított a helyzet, de a tagok azt is elárulják, elég tudatosan válogatnak ebben is, csak olyan zenekar elé mennek el játszani, ahol szerintük fogékonyabb rájuk a közönség. A Szabó Balázs bandája például ilyen volt, a tagok szerint azoknak a közös estéknek elég jó hatása volt a zenekar népszerűségére.
