Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A kor szokása szerint félig kész állapotban, de annál ünnepélyesebb külsőségek és olimpiarendezési ábrándok közepette adták át rendeltetésének 1953-ban – a napokon belül végleg bezáró – Népstadiont. A negyvenes évek végén építési tervek nélkül kezdték el beruházást.
„A tömegbemutatók és a sportversenyek sikeres megrendezésével dokumentálni tudjuk a magyar testnevelési és sportmozgalom fejlődését dolgozó népünk, valamint a meghívandó Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai felé. Utóbbiak részéről hathatós támogatást remélhetünk az 1960-as olimpia Budapesten történő megrendezéséhez.”
1953. július 13-án hagyta jóvá a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) titkársága az eredeti elképzelések szerint még korántsem átadásra kész új monstrum, a Népstadion megnyitásának forgatókönyvét. A pártvezetés figyelme a legapróbb részletekre is kiterjedt. Egyebek mellett még azt is határozat rögzítette, hogy az óriás zárókép négyezer sportoló résztvevője „élő betűs felirattal” hirdesse: „Éljen a Párt!”
A rendezvényen fellép a Boney M, az Alphaville, a Bad Boys Blue, C.C. Catch, valamint a Dolly Roll és Zoltán Erika.
A NOB elnökének nem adott helyet az ÁVH
Egy hónappal később Szent István napjából az Alkotmány ünnepévé átfazonírozott augusztus 20-án aztán minden a pártvezetés által előírt módon zajlott le, legfeljebb az okozott kisebb sportdiplomáciai bonyodalmat, hogy a megnyitóünnepségre Magyarországra invitált Avery Brundage-nak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnökének – akitől pedig „hathatós támogatást” reméltek – nem jutott hely az Államvédelmi Hatóság szigorú biztonsági előírásai szerint épült díszpáholyban.
Azt persze nem tudni, a kínos intermezzónak mennyi szerepe volt abban, hogy a Budapest által áhított hét évvel későbbi olimpia megrendezésének jogát végül is Róma kapta, a megnyitó után tartott sajtóértekezletén a sértés fölött elsikló NOB-elnök a „nagyszerű alkotásról” csupán annyit jegyzett meg, hogy az „kisebb bővítések után” minden bizonnyal alkalmas lesz olimpiai játékok megrendezésére.
Cigimárka lett a sportszentély
A Népstadion megnyitása mindazonáltal valóban össznépi örömünnep lett, a lágymányosi dohánygyár például a nevezetes alkalomra Népstadion névvel új cigarettamárkát hozott forgalomba, s ha hihetünk a korabeli lapoknak, a délelőtti nyitóünnepségre, majd a délutáni magyar–norvég atlétikai versenyre (69 pontos magyar győzelem) s az azt követő Budapesti Honvéd–Moszkvai Szpartak-focimeccsre (3:2) egymillióan (!) igényeltek jegyet.
Talán ennek is tulajdonítható, hogy az eredetileg egész naposra tervezett megmozdulást a titkárság határozata alapján kétnaposra nyújtották, így az első napon a 8, illetve 20 forintos ülő- s a 3, illetve 6 forintos állóhelyekre kétszer nyolcvanezer ember nyerhetett bebocsátást.
„Győzedelmes szocializmus”
A felavatásakor a Népstadion még korántsem volt kész. Egyebek mellett hátra lett volna 24 szektor, azaz mintegy 22 ezer ülőhely kiépítése, és hiányzott a pályavilágítás is (ennek megoldására csak 1959-ben került sor).
A politikai vezetés által kijelölt szónok, Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnöke – miközben a kor kötelező frazeológiájával bélyegezte meg a „népnyúzó, fasiszta kormányokat – okkal-joggal hangsúlyozhatta, hogy a sportolók és a sportszerető nagyközönség sok évtizedes álmát váltotta valóra a „győzedelmes szocializmus”.
Építési terv nélkül
Kétségtelen ugyanis, hogy amikor 1948 júliusában, végleges építési terv nélkül, ám óriási csinnadrattával megkezdődött az építkezés, már több mint négy évtizednyi tervezgetés és szinte számlálhatatlanul sok stadionépítési próbálkozás állt a magyar sportélet mögött.
Zeidler Miklós történész, a Nemzeti stadiontól a Népstadionig című kötetéből tudható, hogy az első tervek még 1913-ban születtek, amikor a magyar sportvezetők szerették volna Budapestre hozni a hét évvel későbbi olimpiát.
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) akkori vezetőinek sikerült Lauber Dezső építész „magyaros stílű”, 60 ezer férőhelyes vázlattervére elnyerni Ferenc József legmagasabb tetszését is, ám a vázlatnak nyoma veszett.
Fennmaradt viszont az első magyar olimpiai bajnoknak, az 1896-os athéni viadalon 100 és az 1200 méteres úszásban egyaránt aranyérmet nyert építésznek, Hajós Alfrédnak Villányi Jánossal közös elképzelése, amely apróbb-nagyobb változtatásokkal negyven éven át mindhiába várta a megvalósulást.
Az eredetileg a pesti régi lóversenytérre (a mai Dózsa György, Thököly és Stefánia út határolta területre) álmodott létesítményt a tervezők egyébként mindig az éppen favorizált helyszínekre adaptálták. Az idők során a különféle lehetséges tervek helyszínéül a Vérmezőn kívül a Margitsziget, a Szúnyogsziget (vagyis Újpesti-sziget vagy Népsziget), a Városliget és a Pasarét is felmerült.
A legesélyesebb pályázó nem nyerhetett
Sok huzavona és több lekésett olimpia után a Magyar Építőművészek Szövetségének javaslatára az Országos Testnevelési Tanács végül 1934-ben hirdetett az ügyben először pályázatot mind a helyszínre, mind a majd másfél évtizede törvényben szükségesnek mondott stadionra. A pályázat nem sok meglepetést hozott, hacsak annyit nem, hogy ekkor került be a köztudatba a (ma) II. János Pál pápa téri OTI bérházak tervezőjének, Árkay Bertalannak – építésztársával, Borbíró Virgillel közös – elképzelése, az óbudai Aranyhegyhez álmodott, 177 méter magas, amfiteátrumszerű sportkombinát.
A bírálóbizottságnak két évre volt szüksége, hogy értékelje a beküldött víziókat, s kiejtse a szakmai körökben legesélyesebbnek tartott aranyhegyi helyszínt. Mikor aztán egyértelműsödött, hogy Magyarország legfeljebb az 1952-es olimpia megrendezésekor kerülhet szóba, ez a tény, no meg a háború előszele levetette a napirendről az amúgy is mind reménytelenebbül szövevényessé vált ügyet.
1945 után viszont minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Miközben Hajós Alfréd, valamint az Árkay–Borbíró-páros ismét lobbizásba kezdtek évtizedes terveik megvalósításáért, új elképzelések is születtek.
A szovjetunióbeli emigrációjából hazatérő Limbek Gyula az Egressy és Vorosilov (ma: Stefánia) utak összefutásánál, lényegében a mai Népstadion területére a Vasas Sport Club számára készített tervet. A helyszín egyébként igencsak kapósnak bizonyult, immár Hajós is ezt a területet látta optimálisnak. Az időközben pártpolitikai erőtérbe is került stadionügy 1948. június 12-én lezárult.
Az épp e naptól MDP-ként funkcionáló, a voltaképpeni teljhatalmat már megszerző kommunista párt az alapkő-letételi ceremóniát már a saját szabályai szerint vezényelte le. Az ünnepi beszédet például a parasztpárti Borbíró Virgillel (1949-ig még építésügyi államtitkár) mondatták el, aki ezzel volt kénytelen eltemetni saját tervét.
Elismerést váltott ki
E helyzet, az építkezést mindvégig kísérő anomáliákkal együtt, számos konfliktus forrása is volt, olyannyira, hogy az építkezés közben Dávidot – a később építészfejedelemként is emlegetett – Janáky István ellentervével zsarolták meg.
Más kérdés, hogy a két építész végül is közösen jegyezte azt az alapjában „modernista” épületet, amely előre gyártott vasbeton szerkezeteivel, harmonikus arányaival világszerte elismerést váltott ki. A sok szempontból dicsért konstrukciónak ma már igen szembetűnő hátránya, hogy a tervezők nem mindenben vették figyelembe a nézők igényeit, így a felső szektorokból jószerével csak távcsővel lehetett követni a pályán történteket.
A stadiont végül az időközbeni szocreál változtatások, elsősorban díszítések sem tudtak eljelentékteleníteni. Pedig voltak rá próbálkozások. 1951-ben például párthatározat született a szocialista realista építőművészet megteremtésére, ami majdnem a stadion újabb áttervezését hozta magával.
A tervezők – és az utókor – szerencséjére az építkezés előrehaladott állapota, valamint a pénzhiány miatt erre már nem került sor, az építmény szocreál beütése csupán a szoborpark alkotásaiban nyilvánult meg. A stadionhoz vezető, a Magyar Ifjúság Útjának elkeresztelt úgynevezett „dromoszon” felállított 16 – többségében a sportból vett jeleneteket ábrázoló – szobor az éneklő, népi táncoló fiatalok mellett a gránátvetők és a mezőgazdasági brigádok életét is megörökítette.
Sport és koncertközpont
Érdekesség, hogy a stadion játékterén, mobil parkettás pályán rendezték meg 1955-ben a férfi kosárlabda Európa-bajnokságot. (A torna Magyarország győzelmével zárult.) Ugyanebben az évben bemutatkozott teniszpályának is. 30 ezer szurkoló előtt játszották a Magyarország–Chile tenisz-Davis-kupa meccseit a salakkal leterített pályán.
A stadionban számos futball, és atlétikai verseny mellett számos kulturális rendezvényt is tartottak. A Népstadionban olyan sztárok adtak koncertet többek közt, mint Louis Armstrong (1965), a Queen (1986), az AC/DC és a Metallica (1991), a Guns N’ Roses (1992),a U2 (1993), a Rolling Stones (1995, 2007), a Depeche Mode (2006), vagy Roger Waters (2013).
100 milliárdból megújul 2018-ra
Az 1990-es években volt az utolsó komolyabb felújítási munka az építményen, ekkor megerősítették a felső lelátó szerkezetét, s lefedték a sajtópáholyt. A 2002. április 2-átólPuskás Ferenc Stadionnak hívott épület évek óta nagyon rossz állapotban volt. Különféle tervek születtek felújítására, bővítésére, illetve újjáépítésére, de csak az életveszélyes felső karéjt erősítették meg egy ízben.
A pénteki retro parti után végeleg bezárják a stadiont, és a tervek szerint hamarosan kezdődik a bontás-felújítás, ami után 2018-ra készülhet el az új Puskás Ferenc Stadion. Többféle terv volt az új létesítményre: szó volt a régi mellett, és a régi helyére felépítendő stadionról. Végül egy „stadion a stadionban”-koncepció nyert.
Elkészülte után akár 68 ezer nézőt is befogadhat majd, különlegessége abban áll, hogy a régi lelátó és az újonnan épülő nézőtér közötti részt befedik, így ott egy több tízezer négyzetméteres edzőközpont jön létre, amely a vívástól a birkózáson át a cselgáncsig több mint 20 sportágat tud kiszolgálni.
A futballpálya és a sportcsarnokok mellett helyet kap egy 180 szobás szálloda, egy kiemelt konferencia-központ, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum, valamint a sportorvosi hátteret biztosító diagnosztikai laboratórium is. Igazi különlegességnek számít az a 800 méteres panoráma-futópálya, amelyet a profik és az amatőrök is használhatnak majd.
A jelenlegi számítások szerint 90-100 milliárd forintból építik fel a stadiont.
(A Népstadion átadásának 45. évfordulóján, 1998. augusztus 8-án megjelent HVG-cikk alapján.)
