A dél-koreaiak egy időt és teret átívelni és összekötni képes, "teleportáló" állomást kreáltak a Velencei biennáléra.
Aki visszaidézi a Felhőatlasz című film-monstrumból azt a fejezetet, mely (minden bizonnyal) a jövő Dél-Koreáját tekintette globális standardnak - ahol minden digitalizált, mesterséges és hipermodern, mégis, a Somni 451 nevű android szabad döntéséért induló harc mozgatja a tervezettől eltérő irányba a világot -, az egyáltalán nem fog meglepődni azon, hogy a koreaiak mit építettek meg/fel az idei Velencei Biennáléra.
A tér és az idő meghajlításának kérdésére adt sajátos választ az 56. nemzetközi művészeti kiállításon egy kis liget közepén épített, bejárata felett Corea feliratot viselő házikó. A komplexumról a designboom cikke főként azt emeli ki, hogy hatása globális léptékű, mondandója elgodolokodtató - mivel a tér és az idő meghajlításával, a folyton változó társadalmi-politikai "tájat" valósították meg benne/általa az építők.
A szöuli kreáció bár futurisztikus, de nem csak letisztult, hanem érthető, ugyanakkor egyedi is. A Moon Kyungwon és Jeon Joonho tervei szerint épült komplexum az emberi civilizáció egymásba fonódó történetét meséli el ívelt falak, kivetítők és hologrammok segítségével. A végeredmény: egy egyszerre retrospektív és jövőbemutató elbeszélés.
Akinek ez mégis túl filozofikusan hangzik, netán absztraktnak, az érje be a koreai pacilon képeivel, és annyival, hogy ez az épület valóban azt mutatja, amit felvállalt.