Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ha valaki még kételkedne benne, elég csak néhány epizódot megnéznie 2014 legjobb sorozataiból ahhoz, hogy kiderüljön, miért pártol át egyre több, kreatív szabadságra és minőségi munkára vágyó filmrendező, író és színész a tévés sorozatok világába. Az óriási és egyre színesedő kínálatból szedtük össze 2014-es kedvenceinket, a sort ezúttal az idén debütáló szériákkal kezdjük. A legjobb, már 2014 előtt elstartoló produkciókat később, egy másik cikkben mutatjuk be.
A törvény nevében (True Detective)
A gyilkosság tettese(i) ellen nyomozó detektívpáros sztorija az amerikai tévéipar alapköve, és mint ilyen, nehéz e műfajban újat mutatni. Ami a '80-as években a Colombo, Kojak, illetve Starsky és Hutch volt, az ma az egész CSI-univerzum, melynek éppúgy megvan a saját, masszív közönsége, mint annak is, ha – jobb saját ötlet híján – egyszerűen amerikanizálnak korábban Európában sikeressé vált szériákat (mint például a The Killing és a The Bridge esetében). E kimaxolt közegbe dobta be az HBO január közepén a Nic Pizzolatto által meg(rém)álmodott True Detective-et. A nyolcrészes, 17 évig tartó nyomozás története egy másik dimenzióba lőtte át az eddig ismertnek hitt műfajt.
Az 1995-ben induló sztori egy rituális gyilkos utáni nyomozásba vonja be a nézőt, de az idősíkok eltolásával játszadozva, és oda vissza-visszatérve, hogy a két nyomozót az FBI hallgatja ki, az is ott lóg a levegőben, hogy Cohle és Hart igazi sztorija nem teljesen az, ami a jelentésekben szerepel.
A True Detective varázsa (és az, hogy az IMDB-n 185 ezer voks után 9,3 az osztályzata) négy komponensből fakad. Az egyik a Pizzolato által megírt feszes, komplex, szinte végig feszült odafigyelést kívánó, néha a kirakós egy-egy darabját sejtető, de sosem kiszámítható sztorija. A másik Adam Arkapaw kamerája: a végtelen, epikus, szinte-mozdulatlansága ellenére is nyomasztó feszültséget árasztó nagytotálok mozifilmeket megszégyenítő alapossággal készültek. Ilyet eddig talán, ha a BBC-s Wallander első szériájában lehetett látni – amit viszont az az Anthony Dod Mantle jegyez, aki abban az évben Oscart kapott a Gettómilliomosért.
A két további összetevő igazából egy: Matthew McConaughey és Woody Harrelson alakítása. A sorozatot már bemutatása előtt is magasztaló kritikák ugyan rendre előbbi játékát emelik ki, azt, ahogyan (szintén Oscar-díjat érő alakítással) mindenféle karc és manír nélkül képes hozni az ambiciózus, erőtől duzzadó nyomozótól a lecsúszott, senkiházi alkoholistáig kirajzolódó karakterspektrum összes stációját. Mindez azonban nem volna ennyire nyilvánvaló, ha Harrelson néha épp csak megvillanó, de így is meghatározó gesztusa, grimasza és kontraszt-játéka mindezt nem támasztaná alá.
El tudja képzelni, hogy egy tévéfilm első 20 percébe csak 4 jelenet kerül, de a látottaknak-hallottaknak annyira a hatása alá kerül, hogy legszívesebben visszatekerné az egészet, mert azt érzi, hogy ha egyetlen pillanatról is lemaradt, valami fontos rész hiányzik majd a kirakósból? Na, a True Detective ilyen. (SzMI)
Hol?: HBO
Szilícium-völgy (Silicon Valley)
Nagyon jókor és jó pillanatban futott be az HBO saját gyártású sorozata a startup-, bocsánat a nekirugaszkodó vállalkozások Hollywoodjáról, a Szilícium-völgyről. Manapság, amikor a fent említett szó hallatán kapásból szinte kötelező elalélni, rendkívül üdén és frissen hatott, hogy valaki görbe tükröt tartott a tech-világ gurujai, és feltörekvő, vagy egyszerűen csak gyors gazdagodásra vágyó szereplői elé.
Mike Judge-tól, a Hivatali patkányok, a Texas királyai vagy a Beavis és Butthead kreatívjától persze eleve elvártuk a politikailag inkorrekt poénokat, és a nagyon pontos karakterrajzokat, és a Palo Altót belülről amúgy is ismerő író-producer egyáltalán nem okozott csalódást. A sorozatban egy épp befutás előtt álló kis csapatot ismerhetünk meg, akik minden részben a saját vállalkozás egy-egy fontos buktatójával szembesülnek. Nehéz eldönteni, hogy melyik karakter a legszórakoztatóbb a programozó-brigádból: a sátánista Gilfoyle, a szeretkezés közben is kódokra beinduló Denish, vagy a kreatív szabadságát begombázva egy sivatagban töltő nagyképű Ehrlich. Igazából minden egyes karakter üt, főleg hogy jó volt végre felhőtlenül nevetni, és nem irigykedni a hétköznapjainkat alapvetően befolyásoló geekek miniuniverzumán. (BÁ)
Hol?: HBO Go
A sebész (The Knick)
Elég magasra tette a lécet az HBO azzal, hogy a mozis berkekben is elismert Steven Soderberghet (Szex, hazugság, videó; Ocean’s-trilógia; Az informátor!; Magic Mike) kérték fel A sebész című sorozat levezénylésére. De az HBO nem igazán szokott megijedni az ilyen nagy falatoktól, főleg mióta még élesebb a harc a nézők kegyeiért a sorozatiparban is. Az 1900-as évek elején játszódó szériát azonban főleg a filmiparban szintén elismert Clive Owen komoly színészi játéka viszi el a hátán.
Owen briliánsat alakít a megszállott, csak a szakma elismerésére vágyó és az orvostudomány akkor ismert határait feszegető orvos, John Thackery szerepében. Thackery karaktere ráadásul egyáltalán nem marad egydimenziós az epizódok folyamán. A sebész alkotói szerencsére ügyesen kikerülték a közhelyeket, és a bevett fordulatokat, illetve a bemutatott korszak jellemzőit sem akarják iskolás módra elmagyarázni a nézőnek. A kifejezetten bátran elénk tárt operáció-jelenetek is kellőképp a retinába égnek. De A sebész igencsak elüt a szokásos orvos-, vagy kórházsorozatoktól, hiszen olykor kifejezetten naturális akció- és lincselés-jelenetek is felpörgetik a cselekményt, és a mellékszereplők sem csak díszletként szolgálnak. A sebészt tehát főleg a tabudöntögető ábrázolásmódja, és bátor vizuális megoldásai miatt szerettük. (NG, BÁ)
Hol?: HBO
A Gotham debütáló évada még javában fut, de még így is simán felfért erre a listára. A képregényőrületet meglovagolva a DC sem akart lemaradni a Marvel mögött, így készülhetett el a Batman és Gotham univerzum előtörténetét elbeszélő sorozat. Az évadon átívelő történeten túl (mely Bruce Wayne Batmanné válásáról és a Gothamet uraló maffiáról szól) minden rész egy-egy önálló, detektívsorozatokban megszokott nyomozásról (is) szól.
A sorozat azért nem hibátlan: néhány mellékszereplő és motiváció kidolgozatlan, és James Gordon reménytelen harca a Gothamet uraló bűnnel és mocsokkal is néha túl didaktikusra sikeredett, de a rengeteg potenciált magában rejtő Fish Mooney karaktere, illetve a sok, kevésbé ismert karakter bőven kárpótolják a nézőt. Az ikonikus gonoszok, például Pingvin és Rébusz (Riddler) megformálása pedig egyenesen zseniálisra sikeredett. Mivel a történet nem szigorúan a Nolan- és Burton-féle Batman-filmek előzménye, a találgatások már elkezdődtek: a rajongók már az ismert gonoszok halálát vizionálják a folytatásban,és ha így lesz, az még izgalmasabb irányba viheti a szériát. Külön plusz pont jár Joker jegeléséért, illetve az igazán komoly rajongóknak elejtett apró tisztelgésekért és utalásokért a mozifilm- és a képregény-univerzumra. (MK)
Hol?: Magyarországon egyelőre egyik csatorna sem vetíti
Az 1996-os, azonos című film rajongói akkor nyugodhattak meg igazán, amikor kiderült, hogy a Coen-testvérek producerként adják a nevüket egyik mesterművük tévés feldolgozásához. Ebből, illetve Billy Bob Thornton és Martin Freeman leigazolásából már sejthető volt, hogy az FX egyenesen a szűk élvonalba szánja a minnesotai, vérfagyasztó hidegben játszódó krimiszériát.
Nos, Noah Wahley a Dr.Csont után valószínűleg írói pályája csúcsára ért, hiszen az ihletül szolgáló film hagyományait ügyesen felhasználó, de ahhoz új árnyalatokat is adó forgatókönyvet kreált a nívós alkotócsapatnak. A Fargót azonban leginkább az teszi kiemelkedővé, hogy cselekménye és karakterei nem csak egyetlen Coen-filmből táplálkoznak. Billy Bob Thornton mint Lorne Malvo például a Nem vénnek való vidék félelmetesen higgadt, eszelős sorozatgyilkosát is könnyen eszünkbe juttathatja, de az összes mellékszereplő is magán hordozza A Nagy Lebowski vagy A halál keresztútján kicsinyes, önző, de pont ezért szerethető karaktereinek jegyeit. A Fargo egyesíti magában a Twin Peaks és legjobb krimik kelléktárát, néha nehéz is eldönteni, hogy egy kisvárosi szitkomot, vagy egy egyre szövevényesebb krimit nézünk. A sorozatból már készül a második évad, és még a sztori befáradása sem okozhat gondot a jövőben, hiszen az új évad cselekménye már egy másik bűntény körül forog majd. (BÁ)
Hol?: 2015-től a magyar AMC műsorán
A sztorikezdő-pillanat önmagában ugyan még egy hardcore geek-fórum számára sem biztos, hogy vonzó lehetne (a főhős kulcsfigurája egy izraeli-palesztin IT infrastruktúra-fejesztési projektnek), de a The Honourable Woman igazából erről szól a legkevésbé. Helyette azt a jellem-élveboncolást mutatja be, hogy miként viselhető (vagy nem viselhető) el egy egyenes gerinccel élő szereplő számára az, ha a körülmények hatására fokozatosan politikai célponttá, egyre zavaróbb, majd kiiktatandó tényezővé válik az aktuális "big picture" alakítói szemében. Ebből adódóan a 8 részes minisorozat a muníciót nem a cselekményből, sokkal inkább a színészi játékból tárazza be. És azzal folyamatosan szemközt is lövi a nézőket.
A politikai thrillerben a BBC Two mindezt azzal érte el, hogy már az epizódszínész-frontot se bízta a véletlenre; csak nemzetközileg is ismert arcokat nyert meg a széria számára (mint amilyen Lindsay Duncan, Andrew Buchan vagy éppen Lubna Azbal). Plusz a főhősnő, Nella Steint karakterének megtámasztására, az öreg kém szerepére azt a Stephen Reat kérték fel, aki A síró játék óta minden körülmények közt képes hozni azt, hogy egyetlen gesztusából érteni lehessen karaktere pillanatnyi státusát és súlyát. Ám még ilyen alapok mellett is meglepetés Maggie Gyllenhaal játéka. Az amerikai színésznő az utóbbi években villogott ugyan néhány mozifilmben a főhős mellett (a Hisztériától a Sötét lovagon át a Felforgatókönyvig), de láttunk már tőle ezeknél sokkal többet is. A titkárnőben, bő egy évtizede mutatott komplex színészi teljesítményre azóta egyszer sem volt képes. Mostanáig.
A kirakós játéknak induló, végig gyötrő üzemmódban dohogó sorozat spoilerezése helyett éppen ezért húznánk alá még egyszer a főszereplő játékát. Gyllenhaal alakítása olyan erőteljes és lebilincselő, hogy 2014-ben elhalványította nem csak Halle Berryt (aki az Extantban azért a végére kicsit szétesett), de Claire Danest is (aki távol-keleti terroristakergetővé válik a Homeland idei szériájában), sőt a tavalyi év legkellemesebb meglepetését okozó Gillian Andersonnál (és a rá épülő The Fallnál) is. Kár, hogy a The Honourable Woman eddig nem kapott olyan publicitást, mint az említett szériák. (SzMI)
Hol?: Magyarországon egyelőre egyik csatorna sem vetíti.
Brooklyn 99 – Nemszázas körzet (Brooklyn Nine-Nine)
Ilyen az, amikor a legnevesebb late-night show-arcoknak (Jon Stewart, Conan O’Brien) író Daniel J. Goor összeáll a The Office és a Parks and Recreation egyik készítőjével, Michael Schurral – a Brooklyn 99 elsőrangú, mégis felfedezetlen színészek őrült komédiája. A szitkom egy nagyon ismerős alaphelyzetre épít: Jake Peralta, a New York-i rendőrség laza, szétszórt, de tehetséges nyomozója új felettest kap, a viccet nem ismerő, komoly Ray Holt kapitányt.
Jake szerepében a szerepéért 2014-ben Golden Globe-díjat is kiérdemlő Andy Samberg, aki a Saturday Night Live szkeccseiből és a The Lonely Island nevű poénzenekar frontembereként egyaránt ismerős lehet – ez a múltja pedig instant garancia a zsarusorozatok könyörtelen és vicces paródiájára. A Brooklyn 99 a nyomozós szériák mellett kifigurázza a „vajon összejönnek?” típusú tévés kapcsolatokat is, a fergeteges jelenetekről pedig olyan szereplőgárda gondoskodik, amelynek például az a Terry Crews is tagja, aki az Old Spice-reklámok mellett a valaha volt egyik legemlékezetesebb vígjáték-jelenetért is felelős. (BZs)
Hol?: Viasat 3
Kozmosz: Történetek a világegyetemről (Cosmos: A SpaceTime Odyssey)
A NatGeon futó Kozmosz Carl Sagan 1980-as dokumentumfilm-sorozatának továbbgondolása. A műsor egyrészt követi az eredeti sorozatot a részek felépítésében, például a képzelet hajójának használatával vagy a magyarázó és szemléltető módszerekben, másrészt a tudomány és az animáció is annyit fejlődött a nyolcvanas évek óta, hogy tulajdonképpen egy új sorozatról van szó. A Kozmosz úgy dolgoz fel tudományos témákat, hogy végig érthető és képileg is élvezhető marad.
A szinte folyamatosan használt CGI mellett rajzfilm-epizódok is beékelődnek a részekbe. Ugyanakkor elég erősen érződik a részeken, hogy tudományosan teljesen műveletlen közönségre lettek szabva, ha igazán rosszindulatúan akarunk fogalmazni, az amerikai főműsoridős ismeretterjesztés az izgalom rovására megy, és aki olvas a sorok között, azoknak a vallás és a tudomány szembeállítása is feltűnik a sorozatban. Mégis nagyon üdítő ilyet látni a tudományos csatornák ál-realityjei között. Történelem, mitológia, művelődéstörténet és persze a természettudományok rengeteg ponton kapcsolódnak, és a sorozat a mindennapok felől közelítve, egy-egy fontosabb felfedezés bemutatásával mesél az élet és az idő keletkezéséről, eredetmítoszokról és a tudomány történetéről. (MK)
Hol?: National Geographic
A sorozatok között szándékosan nem állítottunk fel sorrendet, mivel műfajuk, epizódjaik hosszúsága és költségvetésük is eléggé különbözik egymástól. A listát összeállította: Bicsérdi Ádám, Bodnár Zsolt, Murányi Krisztina, Nagy Gergő, Szabó M. István.
