Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Stílusosan távozik a filmvilágból generációjának egyik legnagyobb színésze, az idén februárban 46 évesen elhunyt Philip Seymour Hoffman. Német terrorelhárító kémként alakít hatalmasat egy John le Carré-adaptációban, amit a Depeche Mode vizuális vezére, Anton Corbijn rendezésében láthatunk a mozikban. Kritika.
Milyen filmek jutnak eszünkbe, ha meghalljuk a kémthriller szót? James Bond-filmek, Mission: Impossible, Bourne-trilógia, esetleg Tony Scott filmjei. A pörgős-lövöldözős ág. Na, ezeket kell elfelejtenünk, amikor elmegyünk megnézni Az üldözöttet, amiről nem lehetett tudni előre, hogy most tényleg egy izgalmas le Carré-adaptáció lesz, vagy megint csak egy tisztességes Corbijn-stílusgyakorlat. Most már tudjuk: az előbbi.
Akik nem ismerik John le Carré nevét, egy 83 éves angol úriemberről van szó, aki 1950-től 1964-ig különböző hírszerzői tevékenységeket végzett – először a brit hadsereg tagjaként, később pedig az MI5, majd az MI6, azaz a brit titkosügynökség belföldi és külföldi szerveinél. Így amikor később – pontosabban még közben, 1960 körül – kémregényírásra adta a fejét, volt egy kisebb helyzeti előnye. Azóta 23 regénye jelent meg, a legutóbbi, 2013-as könyve kiadásakor 82 éves volt – 50 éve nincs a hírszerzésénél, de a mai napig pontosan írja le annak belső folyamatait –, a mindenidők-listák állandó szereplője.
Az író műveit egyébként nagyon kedvelik Hollywoodban. Legutóbb a nálunk forgatott, Gary Oldman-vezette Suszter, szabó, baka, kém lett vászonra ültetve, de korábban ott volt Az elszánt diplomata, amiért Rachel Weisz Oscart kapott, a Pierce Brosnan-féle A panamai szabó, vagy éppen az 1990-es Oroszország ház, amelyben az akkor még Sir-telen Sean Connery épült be a brit hírszerzésbe. Most ismét egy korszakos színészóriást nyertek meg a le Carré-i főszerepre, azt a Philip Seymour Hoffmant, aki idén februárban, 46 évesen hunyt el – karrierjének legemlékezetesebb pillanatait ebben a kiváló videóban foglalták össze.
Az üldözött regényváltozata 2008-ban került a világ könyvespolcaira, és egy akkoriban elég aktuális témát dolgozott fel – akkor még folyt az iraki háború, de ami esetünkben még fontosabb, a második csecsen háború is. A történetben egy félig csecsen, félig orosz fiatalember érkezik Hamburgba, hogy rátegye a kezét édesapja jelentős, kétes ügyletekkel szerzett vagyonára – ez pedig természetesen felkelti a helyi hírszerzés figyelmét. A helyszín nem véletlen, Hamburg városa azért fontos egy terrorizmussal foglalkozó műben, mert itt dolgozták ki a 2001. szeptember 11-i támadások alapjait a helyi radikális iszlám közösség tagjai.
Az általunk legjobban várt őszi filmek listájára is felkerült filmben a menekültként érkező, titokzatos Íszá Karpov (Grigorij Dobrigyin) egy iszlám családnál keres menedéket, de a jöttére azonnal felfigyelő német terrorelhárítók – Günter Bachmann (Philip Seymour Hoffman) vezetésével – nem az ő elfogásáért küzdenek, hanem azért, hogy az ügyre szintén szemet vető főnökei és a CIA ne csapjon le rá egyből. Ez azért fontos, mert Íszá remek csali lenne egy nagyobb hal megcsípésére. Hogy mennyire nehéz dolga van Bachmannak, itt egy lista arról, hogy kikkel kell megküzdenie a cél érdekében: a titkosszolgálat főnöke (Rainer Bock), egy menekültekkel foglalkozó jogvédő (Rachel McAdams), a Karpov apja pénzét őrző bank igazgatója (Willem Dafoe), a kihelyezett CIA-tiszt (Robin Wright) és egy bizonytalan beépített ember (Mehdi Dehbi).
Rendezői oldalról – a Suszter, szabó, baka, kémet szállító Tomas Alfredson után – ezúttal is egy erős vizualitásáról ismert szakembert hívtak segítségül, ezúttal Anton Corbijn videoklip-mágusra bízták le Carré anyagát. A Depeche Mode és a U2 képi világáért felelős holland fotográfus meglepően későn, 2007-ben hozakodott elő magától értetődőnek tűnő első filmjével, a Joy Division-frontember Ian Curtis életrajzi filmjeként szolgáló Controllal, majd 2010-ben húzott le még egy bőrt a „még egy utolsó meló”-toposzról George Clooneyval, Az amerikai című filmben.
Bár sokan túl lassúnak, túl vontatottnak találják Corbijn stílusát, pont az ő kimért rendezése menti meg a filmet attól, hogy egy újabb tucat-thrillerként kerüljön idő előtt leértékelt DVD-ként a szupermarketek polcaira. Ehhez nagyszerűen asszisztál Az ajánlat és a Fékezhetetlen mesteri operatőre, Benoît Delhomme, aki remekül bánik a lassú, helyzetfelmérő beállításokkal és a karaktereket követő, zaklatott kézikamerás megoldásokkal egyaránt. Le Carré és a színészgárda mellett pedig az ő kettősüket is illeti a dicséret azért, hogy a végsőkig nem lehet tudni, mi lesz ennek az egésznek a kimenetele, ki melyik oldalon áll, és esetleg ki fogja az utolsó pillanatban meggondolni magát.
Természetesen hiába brillírozik itt mindenki (de tényleg, ki gondolta volna, hogy Rachel McAdams hiteles alakítást nyújt egy zavarodott, komoly jogvédő szerepében, Willem Dafoe pedig újra régi önmagát idézi majd), az igazi sztár mégiscsak a néhai Philip Seymour Hoffman. Nincs kérdés afelől, hogy Bachmann karaktere olyan vékony jégen táncol a dögunalmas stratéga és a zseniális kém határán, hogy csak a legnagyobbak tudták volna eljátszani. Hoffman pedig egy karriert épített a hibátlan karaktermegformálásokra. A német akcentus idegesítő kéne, hogy legyen (mint ahogy McAdamsnél az is), a tagolt beszédstílustól a falat kéne kaparnunk, de Hoffman olyan életet visz a karakterbe néhány apró pillantással, hogy beleborzongunk.
Az üldözött megteszi azt, amit a popcornkultúra uralkodása közepette csak nagyon kevés alkotás mer bevállalni – olyan film készült a terrorelhárításról, ami nem látványos robbantásokkal és végtelenbe nyúló üldözésekkel kérkedik, hanem tényleg azt mutatja be, hogy hogyan működik a terrorelhárítás. Atombunkerek és hi-tech támaszpontok helyett füstös irodák, kockás hasú szuperkémek helyett köpcös, ellenben taktikus hírszerzők. És a karikaturisztikusan gonosz arabok versus hősies nyugati demokrácia-harcosok felállás helyett is sokkal árnyaltabb a kép.
Persze Hoffman életművének nem ez a legfényesebb darabja, de ismerve korábbi szerepeit, ezt a következőképpen is megfogalmazhatnánk: a hollywoodi színészek 99,99%-a megnyalná mind a húsz ujját, ha valaha is előállhatna egy ilyen alakítással.
Az üldözött 2014. augusztus 28-tól látható a magyar mozikban, a Fórum Hungary forgalmazásában. John le Carré azonos című regénye az Agave Könyvek kiadásában vásárolható meg.
