Ebben az ügyben egy-két újságírót és történészt leszámítva két jó szándékú szereplő van: a kormány és én – ezt nyilatkozta a Heti Válasznak a német megszállási emlékművet készítő Párkányi Raab Péter, aki az interjúban jól kiosztja a balliberális köröket, de azért azt is elárulja, hogy azért őt kérték fel, mert más a rövid határidőt nem vállalta.
Bár zavarják a német megszállási emlékmű miatt őt ért támadások, a botrány jót tett az ismertségének – erre jut végül Párkányi Raab Péter szobrász, a Szabadság téri emlékmű készítője a Heti Válasznak adott interjúban, amelyben elég keserűen kiosztja kritikusait, még azt is felhánytorgatva nekik, hogy miért annak a szövegnek és rajznak alapján kezdték el a művét kritizálni, amelyet egyébként ő maga adott be műleírásként.
A Szabadság téri német megszállási emlékmű szobrait szombaton éjjel, stikában emelték a helyére, és a műemléket annyi bírálat érte a kitalálása óta, hogy egyetlen kormánytag sem vállalkozott arra, hogy kiálljon egy átadóünnepségre, ezért át sem adták. Azóta is kordonok és rendőrök vigyázzák. Bár ez nem a Heti Válasz interjújából derül ki, de az igen, hogy Párkányi Raab szerint a szobor körüli helyzet "a balliberális bizniszpolitikusok, művészkörök és médiaholdudvaruk aknamunkájának a következménye", akik egyébként őt főiskolás kora óta gátolják az érvényesülésben. Erről azért most beszélt, mert az emlékműügy kipattanása óta nem adott sehol interjút.
Az interjúban a szobrász elmondta, úgy tudja, hogy több alkotót is megkeresett a kormány tavaly ősszel, de a rövid határidőt egyikük sem vállalta, így jutottak el a szervezők hozzá, őt ugyanis gyors szobrásznak ismerik. Arra is kitér, hogy nem hitte volna, hogy nyilvánosságra kerül a hevenyészett műleírás és a torzított látványterv, amelyet az engedélyezési dokumentációhoz csatolt. Mert szerinte ez alapján nem kellett volna ítélni, hanem csak a kész műből.
Párkányi Raab megragadja az alkalmat, hogy elmesélje, miről is szól alkotása: az államot és ezen keresztül az áldozatokat a hazánk patrónusa, Gábriel kezéből kihulló országalma testesíti meg, az arkangyal ugyanis ezer évig védett bennünket, de a szobron lehunyt szemmel tűri, ahogy lecsap rá a birodalmi sas. Igaz ugyan, hogy a szobrász birodalmi sasnak nevezte a műleírásban, de ez mégsem a német címerállat, mert annak átformálta az alakját. (Hogy mennyire birodalmi sas szerepelt a műleírásban, az kiderül Ungváry Krisztián történész cikkéből, amely a hvg.hu-n jelent meg januárban.)
Aztán a szobor feliratáról szólva azt mondja, hogy A német megszállás áldozatainak emlékműve cím pontosan tükrözi a megbízás tárgyát – amely nem holokauszt-emlékműre szólt –, és ebben az ügyben szerinte egy-két újságírót és történészt leszámítva két jó szándékú szereplő van: "a kormány és én".