Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A 2013-as esztendő az identitászavar éve volt. Mi a magyar? Milyen a magyar? Hol a magyar? Ki a magyar? Idei interjúalanyaink legerősebb kijelentéseiből válogattunk a teljesség igénye nélkül, hogy megrajzoljuk Magyarország alternatív arcát. Visszatekintés.
"Ma semmiben nem lehetsz biztos, semmibe nem kapaszkodhatsz, egy pillanat alatt veszítheted el mindenedet. Ez most egy furcsa világ, egy furcsa állapot. Nyilván van egy minimális tervezés, mert szeretném, hogy a gyerekem biztonságban legyen, pszichésen viszont próbálom magam mindig mindennek az elvesztésére felkészíteni" – Péterfy Bori terhessége után Fehér Éjszakák című új lemezével tért vissza a köztudatba és, bár körülményei átalakultak, mentalitása mit sem változott: mindig úgy megy fel a színpadra, mintha az lenne az utolsó alkalom.
"Kurva jónak kell lenni" – interjú Péterfy Borival
"Sajnálatos, hogy ma Magyarországon bátorság kell ahhoz, hogy ragaszkodjunk az elveinkhez, a többség pedig nem is teheti meg, hogy kvázi bátor legyen" – D. Tóth Krisztát megrágta és kiköpte úgy a közszolgálat, mint a kereskedelmi televíziózás. A műsorvezető idén elvarrt minden szálat, ami az MTVA-hoz kötötte és inkább írt egy regényt, hogy még egyszer elbúcsúzzon az édesanyjától.
"A köztévé mindig harcos hely volt" – interjú D. Tóth Krisztával
"Na, ehhez képest most láthatjuk a jelenünk teljes abszurditását: egyfelől a Kádár-kor elitje épül sebesen újjá, de a legröhejesebb, hogy egykori KISZ- és párttitkárok, moszkvai kultúrkomisszárok, és volt ügynökök elkötelezett nemzeti meggyőződéssel, kipirult arccal dalolva dolgoznak a Horthy-korszak rehabilitációján. Egykoron joggal kukába került szerzők szivárognak vissza a közparkokba és a Nemzeti alaptantervbe. Folyamatosan érezzük a hatalom fojtogató jelenlétét, ami a maga nyomasztó mivoltával együtt, paradox módon mégis roppant megtermékenyítő" – a hazai és nemzetközi vizeken, korszakokon és rezsimeken keresztül eredményesen lavírozó fotó-és képzőművész, Gerhes Gábor szerint Magyarországon nem rendszerellenes, hanem rendszer-reflektív művészetre van szükség. Gerhes nem szeretné elhagyni a süllyedő hajót, pedig vallja: lenne ok a menekülésre.
"Átvészelni, túlélni, eltűrni, még ha fáj is"
"Nagyon komoly kollektív önkritikát kéne végre gyakorolnunk és szembenézni azzal, hogy a sorsunkért kizárólag mi vagyunk a felelősek. A magyar lakosság nagy többsége szellemi és információs vákuumban él, ráadásul egyre magabiztosabban zárja ki a változás esélyét. Maximum 400 ezren lehetünk, akik látjuk, értjük és formáljuk" – a Kaukázust bevallottan a pénz miatt felélesztő Kardos-Horváth János szerint a társadalom nem kedvez a vátesz, hősi, rendszerkritikus karaktereknek, bár abban azért hisz, hogy magyarnak lenni életérzés.
"Azért vagy hülye, mert a kereskedelmi tévék butítanak? Nem. Azért vagy hülye, mert nem tudsz olvasni, mert nincs igényed arra, hogy elmenj egy színházba, mert nem adsz a gyerek kezébe egy könyvet, mert hagyod, hogy egész nap a tévé előtt üljön, hiszen addig sem basztat. Azért vagy hülye, mert hagytad magad elhülyülni" – Sebestyén Balázs a minőségi bulvárt szerette volna megreformálni Vundersőn és Zuperszexi című műsorával. Azonban a kismagyar late night show végül annak rendje s módja szerint megbukott, melynek okát a műsorvezető a magyar tévénézők igényeinek kisszerűségében látja.
"Nem öltünk meg senkit, csak csináltunk egy műsort" – Sebestyén Balázs-interjú
"A kereskedelmi rádiózás sem tud megújulni. Beállítanak három-négy embert, azok nagyon röhögnek, emellett vannak játékok, de információt nem kapsz, mert arra ott van az internet. Azt gondolják, hogy alá kell menni mindennek, és valószínűleg helyesen gondolják, mert még mindig élnek és virulnak" – a Neston hangos zenei blogot életre hívó Machán "Nesta" Frigyes bár megkerülhetetlennek számít a hazai popszakmában, a gyakran ellenséggyártó objektivitás megőrzése érdekében saját bevallása szerint igyekszik a pálya szélén maradni.
"Nekünk szarból kell aranyat csinálni" – Nesta-interjú
"Ma nagyon vakító világ van, nő a villogás, egyre inkább szédül mindenki, és minden igyekszik elterelni a figyelmünket arról, hogy valójában teremtő lények vagyunk" – mondja Hegyi György, aki korábban már írásban is jelezte: "ennek a szarnak a java még hátravan. Úgy tűnik, mintha a civilizáció elkanyarodott volna a normalitástól. Valamit súlyosan elcsesztünk, ennek a böjtje pedig még hátravan. Ez nem egy isteni büntetés, pusztán annyi, hogy a bolygó leráz bennünket magáról, mint egy bolhát. Mindezzel együtt én az armageddonnak, ha úgy tetszik, inkább örülök, mint bánkódom felette. Megérdemeljük. Ez ilyen. Ha elindítasz egy pofont, az visszajön" – az Emil.Rulez! alapítótag, Hegyi György víziójánál barátságosabb Hajós András teóriája, miszerint bár minden kultúrának volt "end pánikja" (ezek közül a legtöbb valóban el is pusztult), mégsem arról kéne énekelniük, hogy lesz valaminek vége időről időre, hanem hogy mi az, ami az elmúlás közben is megmarad. "Szerelem van, fájdalom van, öröm van. És igen, nyomorultak vagyunk, annak is születünk, de ezt hívják úgy, hogy ember."
"Gyakorlatilag mindenki nyomorult" – Emil.Rulez!-interjú
"Az igazi részvét azonban semmi olyat nem jelent a számomra, hogy ájtatosan és adakozóan el kell andalodni azért, mert valaki másnak éppen szarabb, mint nekem. Nem erről van szó. A részvét azt jelenti, hogy részt kell venni abban, hogy a másik kijöjjön abból a gödörből" – Müller Péter Sziámi hisz a művészet felzárkóztató hatásában és vallja, az emberek egymástól való elhidegülésének oka a jelenünkre oly jellemző felszínesség és a magáramaradottság érzete.
"A Bibliát is sikerült szépen félrefordítani"
"Ma már csak a fiatalokhoz fordulok. Bennük még bízom. Úgy érzem, hogy a 15-25 éves generáció tagjai képezik azt a réteget, akik már nem fogadják el a társadalmi beidegződéseket, és szabadon, lazán mernek gondolkodni és létezni. Bennük még van annyi inspiráció, belső lendület és szabadság, hogy szívesen tanulok tőlük. Őket már nem lehet félrevezetni, megtéveszteni, szabadok, és általuk én is azzá válhatok" – Szirtes András nemzetközi hírű avantgárd filmesként keserédes úton jutott el 25 éven át forgatott műve bemutatójáig. A rendezőt ma már nem érdeklik a díjak, sem az, hogy ki mit gondol róla és tabudöntögető alkotásairól.
"Soha nem vettem fel azt, ahogyan szeretkezem"
"Pont az a megrendítő, hogy nem csak fiatalok érzik úgy, hogy kénytelenek menni, hanem olyan idősebb emberek is, akik az életüknek azon szakaszába kerülnek, amikor úgy érzik: ha nem kapnak több pénzt, teljesen ellehetetlenül az életük. Sok olyan ember van, aki a kivándorlást családi drámaként kénytelen megélni. Igenis mennek ki szülők, és itt hagyják a gyerekeiket, de az is előfordul, hogy pont a szülő betegszik bele abba, hogy a gyereke nem marad itt." A Katona József Színház igazgatója, Máté Gábor szerint a kivándorlás témája mellett szemlesütve elhaladni gyávaság, ezért is rendezett róla egy darabot.
"Ez egy élhető hely, csak nekünk nem elég" – interjú Máté Gáborral
"Sokszor mondják rólunk, hogy Európában vagyunk, mégsem vagyunk európaiak, hogy állandóan temetjük magunkat, mégis mindig szeretnénk kiugrani. Ha nyerünk egy olimpiát, akkor mi vagyunk a világ urai, de ha elvesztünk egy világbajnoksági selejtezőt, akkor mi vagyunk az állandóan megtaposott kisnép. Ezt a kettősséget hurcoljuk magunkkal a génjeinkben, pedig a magyaroknak igenis vannak meghatározó pillanataik Európában. Sokan jönnek hozzánk keletiek is, nyugatiak is, és keresik a bennünk rejlő értéket, amit mi nem látunk. Szükségünk lenne egy egészséges mértékű nacionalizmusra" – Badár Sándor hivatalosan is kitüntetett művésszé avanzsált. Szerinte a magyarok önképe végletes, a társadalomból hiányzik az egyensúly.
"Nem a bazmeg a poén" – interjú Badár Sándorral
"A mai kor emberének rá kéne ébrednie: az emberi lét alapvető sajátossága, hogy felelősséget vállalunk az érzéseinkért és racionálisan a cselekedeteinkért is, miközben egy gyönyörű országban élünk, búval baszottan" – Csernus Imre szerint a mai fiatalok 16-17 éves korukra kiégnek szexuálisan, az Y generáció tagjai pedig a közösségi oldalakon prostituálják magukat.
"Egy gyönyörű országban élünk, búval baszottan" – interjú Csernus Imrével
"A legtöbb szülő olyan, mint egy filmrendező. Van egy film, van egy gyereksztár, és az utóbbit állandóan b*szogatni kell, hogy játssza a jó gyereket. A gyerek ilyenkor elég reménytelennek látja az életet, mert senkit nem érdekel, milyen is ő maga. Egy gyerek mindig örül, ha tudja, számíthat a szüleire" – Feldmár András pontosan tudja, hol a helye az államnak a gyereknevelésben, ahogy azzal is tisztában van, pszichológus kollegái leginkább ambuláns őrültként tekintenek rá.
Feldmár András: A szülő legyen a gyerek és ne az iskola cinkosa
"Az individualista társadalmakban jönnek létre hatékony közösségek. Ezeket többé-kevésbé érett személyek alkotják, szabad választás alapján, míg a kollektivista társadalmak kényszerközösségeket, álközösségeket teremtenek, amelyekre leginkább a képmutatás jellemző, illetve a »kaparj, kurta neked is jut« hozzáállás. Akár szocialista, akár kereszténydemokrata címszóval látják is el ezeket a rendszereket, a lényeg ugyanaz" – Vekerdy Tamás nincs kibékülve a magyar oktatási rendszerrel. A pszichológus szerint nem csak az államnak, de a szülőknek is át kell alakítaniuk a gyermeknevelésről alkotott képüket.
"Hülyének néznek?" – Vekerdy Tamás a mai magyar oktatásról
"Egy kormányfőnek fontos tudni azt is, hogy meddig tart az ideje, ez ugyanis nem egy örök állás. Ha valaki ezt a nézetet el tudná sajátítani (még nem láttam rá példát a hazánkban), akkor figyelembe venné, hogy nem négy évig tart a világ. És akkor nem olyasmit csinálna, ami a jelenben – főleg a ciklus utolsó évében – jó, hanem olyasmit, ami az unokáinknak lesz jó. Ilyen értelemben sokkal helyesebb volna, ha némelyik miniszterelnök inkább tölgyfákat ültetne napi nyolc órában, mint hogy ügybuzogjon éjjel-nappal" – Vámos Miklós bal keze rátekeredett a gitár nyakára, új rádióműsorában pedig zömmel a nagy generáció művészeit faggatja. Vámos osztja azt az Esterházy-gondolatot, miszerint "amikor az írók számára már megengedett a politizálás, akkor egyszersmind nem is érdemes".
"Nem lennék miniszterelnök" – interjú Vámos Miklóssal
"Amióta itt élek, mindig éreztem egy fanyar ízt, valami furcsa elmélyedést, ami az elmúlt tíz évben nem változott. Magyarországban szeretem, hogy van benne egy sötét, mély varázs. Ezt télen nagyon erősen lehet érezni, mintha egy thriller vágóképét néznénk. Nyáron viszont teljes megőrülés van, és mindenkiből kitör a boldogság. Ez a két véglet hullámzik" – az Irie Maffia mellett idén szólókarrierjére koncentráló ghánai énekesnő, Sena Dagadu Budapesten találta meg önmagát és bár meghatározza az Afrika–Magyarország-tengely, nem érzi úgy, hogy bármi miatt is menekülnie kellene új otthonából.
"Magyarországban van egy sötét, mély varázs" – Sena-interjú
"Régen mindenki otthon, a saját környezetében, a szerettei közt halt meg. Apám is mielőtt meghalt, szólt, hogy fiam szarul vagyok, menjünk haza. És akkor pattoghatott az orvos a padlótól a plafonig, hazavittem. Mindenkinek joga van hozzá. Most viszont a haldoklót kiszakítják a megszokott környezetből, főleg ha még nem volt kórházban: mit csinál csóri kis öreg? Megijed. A kórháznak nyolc lába van, kilenc feje: persze, hogy fél. Ezzel szerintem kilencven százalékban sokkal rosszabbat tesznek, mintha hagynák otthon meghalni. Vidéken nem rohannak be a kórházba, ha csak nincs traumás beavatkozás. Ha szépen elfogy a gyertya, miért nem hagyjuk már otthon szegényt? Nem harap, nem karmol, nem rúg, semmi baj nem lesz és mégis, ott fog meghalni, nekünk" – Major Ferenc a Péterfy Utcai Kórház boncmestere túllépett a kismagyar mentalitáson, helyén kezeli a vallást és hiszi, nincs az az eset, melytől visszariadna.
"A boncasztalon mindenki egyenlő" – riport a Péterfy kórházból
"Demokráciába oltott diktatúrában, demokratúrában élünk, kádárista beütésekkel. Ahogy a rendszer építkezik, egyre több olyan intézkedés születik, ami érinti a demokratikus szabadságjogokat. Beleszólnak a felsőoktatásba, és beleszólnak a művészetekbe is. Az ideológiák fölszámolódtak. Semmit nem jelent például, hogy egy párt azt mondja magáról, hogy mérsékelt jobboldali, konzervatív értékeket képvisel, miközben szocialista eszközökkel élnek. Emellett egy teljesen széttagolt és heterogén ellenzék működik csak, ami saját maga alatt vágja a fát. Az, hogy három év alatt képtelenek voltunk kitermelni egyetlen valamirevaló pártot, amire lehet szavazni, elég szánalmas. Mindemögött pedig ott az üzenet: »Akinek ez nem tetszik, az menjen, aki meg marad, az kussoljon.« Nem szeretik, ha ugatunk" – Závada Péter még nem döntötte el, hogy a tiszteletbeli rapper vagy tiszteletbeli költő titulusát érzi-e magához közelebb, annyi azonban bizonyos, hogy nincs még egy harmincegy éves férfi, aki ennyit elmélkedne a világégés lokális levetülésein.
"Aki meg marad, az kussoljon" – interjú Závada Péterrel
"Illyés Gyula szerint patrióta, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért. Talán ebben minden benne van. Szerintem ez a kérdés már unalomig van fejtegetve. Először is én, aki itt születtem és nőttem fel, mi a fene lennék, ha nem magyar? Az, hogy magyar vagyok, nekem olyan természetes állapot, mint hogy fiúnak születtem, persze itt hozzátenném, hogy az európaiságomat is ilyen természetességgel élem meg. Vannak, akik ódzkodnak azt mondani, hogy van magyarságtudatuk, kizárólag azért, mert ezt az egészet sikerült félrekommunikálni. Magyar az itteni művész, a hazai zenekarok, költők, akik így vagy úgy, de hatnak ránk valahogyan. Mindegyikünknek van magyarságtudata, ahogy Európa-tudata is" – Both Miklós fúziós zenéje kontinenshatárokat nem ismerve hódít. A fiatal gitáros-zeneszerző világjárása és turnéi során megtalálta nyugat és kelet egyensúlyát miközben sikerült újraértelmeznie magában a nemzet fogalmát is.
"Magyar népzene gyakorlatilag már nem létezik"
"Egy ideje azt gondolom, hogy az, amennyit az emberek Magyarországon a magyar identitásukkal foglalkoznak, nincs rendben. Ha valaki például portugál, akkor szerintem senkinek semmi köze nincs ahhoz, hogy ő mennyire érzi magát portugálnak. Magyarországon elindult egy hisztéria ezzel kapcsolatban: minden embernél hőmérővel mérjük, hogy mennyire magyar. Az, hogy valaki mennyire kötődik gyerekekhez, férjhez, feleséghez, lakáshoz, szülőfaluhoz, szülőhazához, vagy akár egy régi ruhájához, magánügy, és senkinek semmi köze hozzá" – Fischer Iván a Fesztiválzenekar karmestereként régivágású kozmopolita, aki tovább menti az ország jó hírét, anélkül, hogy trikolor zászlót lobogtatna.
"Minden embernél hőmérővel mérjük, mennyire magyar" – interjú Fischer Ivánnal
"Ez egy egészségtelen, beteges dolog. Nem attól lesz valaki magyar, hogy felvesz valami matyó mintát, hiszen a hollandok sem járnak már klumpában, mégis nagyon hollandok" – Kis Róka Csabát az egyik legsötétebb magyar kortárs festőként tartja számon a nemzetközi szakma, mely kifejezetten fogékony a fiatal művész nem ritkán botrányos tabudöntögetéseire.
"Egy végtelenül önsajnáló nép vagyunk"
"Nekünk is ugyanúgy megvan a véleményünk, és nem mindig értünk egyet bizonyos dolgokkal. Tisztában vagyunk vele, hogy nagyon gyarló az ember, és hogy a hatalmat óvatosan kell kezelni. Mindenki követhet el hibát, és előfordulhatnak túlzások, de aki nem dolgozik, az nem is hibázik. Ha viszont a politikai véleményemet akarja hallani, úgy hiszem, nem kell nagyon aggódnunk. Jó úton haladunk, és legyen ez így. (...) Mára ugyanakkor megváltozott a világ politikai-társadalmi felépítése, és már nincs olyan nagy jelentősége egy-egy nemzeti kultúrértéknek, mint anno. A globalizáció és az amerikanizálódás miatt háttérbe szorultak a nemzeti sajátosságok. Épp ezért éled most újjá a népzene, mert a Coca-Cola–mámorban az emberek igenis kíváncsiak rá, kik is ők valójában. Nekem is van számítógépem, nekem is van mobiltelefonom, és én is iszom kólát, de közben azt is nagyon fontosnak tartom, hogy ne feledkezzünk el a saját kultúránkról" – a Csík zenekar névadó-alapítója, Csík János szerint a népzene nem lehet egyenlő az elvakult nacionalizmussal és azt is elárulja, a masszív drogozás és a bélyeggyűjtés közt nincs akkora különbség, mint azt gondolnánk.
"A Securitate nem szerette ezeket a látogatásokat" – interjú a Csík zenekar vezetőjével
