Kult BI 2013. december. 11. 20:30

„Nem a karácsonnyal van baj, hanem velünk!”

Zavart, frusztrált felnőttek, csalódott gyerekek, utálkozó rokonok - a hagyományos, és a reklámok által felerősített idillikus karácsonykép nem mindig hasonlít a valódi ünnepekre, a hétköznapokban is rosszul működő családok és a magányosok számára kifejezetten rossz élmény lehet. Az ilyentájt megugró öngyilkos-arány viszont csak legenda.

Már abba nőttünk bele, hogy apám utálta a saját és anyám rokonait, és ezt minden karácsony előtt, amikor várható volt a vendégjárás, tudomásunkra is hozta. Minden évben morgott amiatt, hogy ki mikor jön, meddig marad stb. És tényleg egy idő után már mi is kikértük magunknak, hogy azok a rokonok, akik egész évben le se sz*rják, hogy mi van velünk, azok miért jönnek karácsonykor kizabálni minket a kajánkból” – számolt be élményeiről egy olvasónk. Hozzátette: azóta a helyzet még rosszabb lett, mert már anyósa is van, „aki csak a szemét tudja forgatni mindig, minden miatt”, például, hogy nem esznek eleget.

A Mikulásnak sem mindenki örül.
AFP / Marcus Brandt

Nem egyedi esetről van szó, a rosszul működő családokban a karácsony nem épp a megnyugvásról, a szeretetről szól. Szendi Gábor pszichológus a hvg.hu-nak mindezt úgy foglalta össze, hogy az ünnepek során felerősödnek azok a problémák, amik addig is jellemezték az adott családot. Ezeket nem lehet karácsonykor varázsütésre megoldani. Ha év közben súlyos zavarok, feszültségek vannak, akkor azok csak hatványozódnak ilyenkor. Úgy véli, sokszor az a fő baj, hogy az emberek túl nagy várakozással néznek az ünnepek elébe, és csalódnak, mert nem történnek nagy dolgok. „Ha valaki örül, ha nem látja a rokonokat, de karácsonykor muszáj vendégségbe hívni őket, akkor természetesen szörnyű élmény lesz ez a muszáj-ünnep.”

Karácsony = fogyasztás?

A családi viszonyok mellett a reklámok, a gazdagabb ismerősök, a nem mindenki számára elérhető javak is megkeseríthetik az ünnepeket és az előkészületeket. „Nem tesz jót a lelkemnek az a nyomulós multi szemlélet sem, ami arra kényszerít már Mindenszentek után, hogy a karácsonyi kirakatokat bámuljam. Utálom, mert minden évben veszekedés és sértődés a vége” – írja egy olvasónk. Van, aki szerint akkor lenne normális karácsonyunk, „ha a kereskedelem nem enné meg az emberek 90 százalékának az agyát”.

Az idilli karácsony
Szendi Gábor egyfajta tudomány-paródiaként megírta a Karácsony pszichológiáját, amelyben egy ál-tipológiát ír le a karácsony-ideákról.
 
Ebben a tradicionális model mutatja az idilli karácsony-képet:
"Ez az, ami a "nagy könyvben" meg van írva, ez az, ami mindenki álma vagy rémálma. Szükséges kellékek: naiv, ártatlan gyermekek, pirospozsgás nagymama, egymást szemérmesen szerető dolgos házaspár, sziporkázó hatalmas fa, dió, alma, mogyoró, árvalányhaj, Jézuska, csengettyű, és az "O Tannenbaum". Opcionálisan bájos cica/kutya benéz az ablakon. Promóciós céljaira a karácsonyt a gazdaság motorjának tekintő kereskedelem is ezt a képet alkalmazza. A tradicionális modellben élők karácsony közeledtével lelkesen kötögetik a zoknikat és sálakat (értéknövelő az át nem aludt éjszaka), sütik a beiglit és a zserbót. Ezt a modellt leginkább a spirituális és a mártír személyiségűek imádják. A spirituális a misztériumot látja a karácsonyban (kiegészítő kellék: esti mise, jászol, szent ájulat), a mártír pedig végre jól feláldozhatja magát (járulékos program: fegyelmezett idegösszeomlás). Kedvelik még a nárcisztikusok is, ha a Szent Este dicsekedhetően szürreálisra sikerül. A modell fenntartása kíván némi erőlködést, a negédes felszín olykor mély konfliktusokat takar. Cseperedő, nyiladozó értelmű gyermekek szkepszisét letörendő, kétségbeesett szülők zsinórnélküli elektromos Jézuska csengettyűt, esetleg elhullajtott angyalszárny tollat alkalmaznak. A modell hatásosságát jelentősen rontja a szerető rosszul (vagy jól?) időzített sms-e, a Jézuska ajándékon felejtett árcédula, és a sokadik zokni vagy nyakkendő."

Az biztos, decemberben turbó-fokozatra kapcsol a kereskedelem, beveti a reklámpszichológia összes ravasz fogását, hogy vásárlásra bírjon bennünket. Sokan – egyre többen - azonban nem engedhetik meg magunknak a vaskos pluszkiadásokat. Ilyenkor az elvárt boldogság és bőség óriási kontrasztba kerül a lehetőségeinkkel, valódi helyzetünkkel, s ez nagyon frusztráló élmény – magyaráz Szendi.

Ne szoktassuk a gyereket ajándék halomra

Mindenki olyan ajándékokkal szeretne kedveskedni a szeretteinek, amiknek azok biztosan örülnek. A pszichológus arra figyelmeztet, nem szabad arra szoktatni a kicsiket, hogy minden évben egyre nagyobb „ajándékhalmokat” kapnak. Az egészen kicsik még nem forintosítják a fa alatt talált csomagokat, a nagyobbakkal – akik már nem hisznek abban, hogy a Jézuska hozza az ajándékot - viszont már meg lehet beszélni a család anyagi kondícióit, így elfogadják, hogy nem azért maradt el az áhított LEGO vagy okostelefon, mert rosszak voltak, hanem azért mert nem telik rá – mondja.

Az ajándékvásárlás örömei.
AFP / Stan Honda

Az adventi időszak, amikor örömmel teli izgalommal kellene várni a keresztény tanítás szerint Jézus eljövetelét, és lelkiekben fel kellene készülni az ünnepre, manapság sokaknál egy zsúfolt, rohanással, feszültségekkel teli időszak. A munkahelyünkön tart az év végi hajrá, délutánonként pedig rohangálunk a bevásárlóközpontokba beszerezni az ajándékokat, fenyőfát, élelmiszert. Emellett – persze, általában ez a nők feladata – ilyenkor van a nagytakarítás időszaka is, no és főzni is kell az ünnepi asztalra.

Magányosok veszélyben

A karácsonyi időszak a rossz családban élőknél talán még veszélyesebb a magányosok számára. Magyarországon a becslések szerint mintegy egymillió ember él egyedül, akik közül sokan a szentestét is magányosan töltik. (Ezt felismerve egyébként egyre több vendéglátóhely tart nyitva december 24-én este is, s ez sokaknak segít oldani a magányukat.) A pszichológusok szerint egyébként karácsony környékén akár olyanoknál is jelentkezhet mély lehangoltság, akik az év többi szakaszában nem szenvednek depressziótól.

Az angol nyelvterületen külön kifejezés, a „christmas blues” (magyarul karácsonyi zavar vagy karácsonyi neurózis) vonatkozik a december és karácsony körül tapasztalható depressziós hullámvölgyre. Indries Krisztián, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója korábban az Origónak azt mondta, hogy egyes statisztikák szerint valóban több a segélyhívás karácsonykor, más statisztikák viszont ennek ellenkezőjét bizonyítják. Szendi Gábor kutatásai szerint azt mindenesetre cáfolják az adatok, hogy karácsonytájt megnőne az öngyilkosok száma, ez egy városi legenda.”Lehet, hogy sokan forgatják a fejükben az öngyilkosság gondolatát, de nincs kiugró érték a statisztikákban.”

Magány ellen étterem.
AFP / Ramil Sitdikov

A pécsi SOS Élet telefonszolgálat hívásait néhány éve vizsgáló Kézdi Balázs ugyanakkor azt találta, hogy év végén majdnem kétszer annyi kifejezetten magányos ember hívta a lelkisegély-vonalat, mint a nyári hónapokban. A karácsony előtti hívásokat, az ünneptől való pánikszerű szorongás, a lelki válság jellemezte, míg a december 27-i hívásokat inkább az ünnep kudarca, a csalódások, családi feszültségek motiválták.

Olvasóink írták

„Utálom, mert minden évben veszekedés és sértődés a vége.”

„Évek óta távol tartom magam a karácsonytól. Azon veszem mindig össze anyuval, hogy mi a fenének vett ajándékot. Együnk, örvendjünk vala, azt kész.”


„Szerintem a karácsony nem erre való... a HVG gondolhatna arra, hogy ez a kereszténység legnagyobb, és egyben a szeretet ünnepe... nemde?”


„Szerencsére én elég genya vagyok ahhoz, hogy sima hétköznap is bárkivel össze tudjak veszni.”


„Persze, hogy akkor veszekszünk, ha együtt vagyunk, egyedül nehéz is...” 


„Nem csak az előtte lévő ajándékhalmozási őrület miatt lesz addigra hulla fáradt körülöttem sok ember. Az ünnepi étkek sokasága 3 napon keresztül magától varázsolódik az asztalra? Vagy a lakás csengettyűszóra lesz csillivili? Igen, ünnepelni munka.”


„Miért nem a kellemes, pozitív élményeket, tapasztalatokat kérdezitek ezzel kapcsolatban? Miért mindig a rossz és a negatív a hír?”


„A karácsony a népbutítás asztala...”


„Ha nem is háború, de kisebb összezördülés garantált. Veszekedni ugyanis kell (értsd: nem kötelező, de szinte lehetetlen megúszni), hozzátartozik a társas léthez. És ha csak karácsonykor látjátok egymást, akkor karácsonykor fogtok veszekedni, két puszi között mákos halszagban az ajándékok fölött. Ez van. Aztán meg kibékültök ideális esetben. Ha nem, akkor inkább hagyjátok az egész karácsonyt a fenébe...”


„Akinek nem tetszik a karácsony, ne tartsa. Szerintem, aki ekkor is veszekszik, nem komplett, az máskor is azt teszi.”


„Ismereteim szerint elég sokszor van vita, veszekedés karácsonykor is. Családon belül is előfordult régebben. Mostanában nagyon vigyázunk rá, hogy ilyenkor ne legyen semmi konfliktus. Sok helyen maga a karácsony a vita tárgya, hogy kinek a szüleinél mikor legyenek, vagy ne legyenek.”


„Milyen karácsonyról beszélnek, mikor gyerekek százezrei még enni sem tudnak.”


„Nem a karácsonnyal van baj, hanem velünk!”