Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy szökött menyasszony, egy taxisofőr lány, és egy kosaras fiú találkozásáról szól Török Ferenc most készülő Senki szigete című filmje, amelyben semmi nem történik véletlenül, és majdnem minden szál összegabalyodik. A forgatáson jártunk, ahol Stohl csillogó kék öltönyben gonoszkodott kínai, rasztás barátja társaságában.
Végül is Török Feri rombolta szét a lakásunkat. Miatta került két kövér anarchiajel a falra, borotvahab a tükörre, a folyosói újságtartó a szobába, tojások a postaládákba, poroltóhab a ház előtt parkoló autók tetejére. Annak is ő az oka, hogy kigyulladt a mikrónk, a szomszédok pedig kihívták ránk a rendőröket. Szóval miatta nem fogunk soha többé lakásavató, szilveszteri, farsangi, szülinapi és egyéb házibulit tartani. Ráadásul legalább félévnyi kutatómunkámba került, mire rájöttem, hogy Török Ferenc kultikus filmjét, a legendás, rendszerváltáskori fiatal generációt megörökítő Moszkva teret sajátos módon félreértelmezték és kiforgatták az úgynevezett Friday Primitives "elit alakulat" tagjai, akik péntek esténként budapesti házibulikban randalíroznak, ahogy tették a film egyes szereplői."
A pénteki primitívek eltűntek, de legalább van egy jó sztorim, és útban vagyok Kelenföldre, a jövő tavasszal moziba kerülő, három fiatalról szóló Senki szigete című új Török Ferenc-film forgatására, ahol megkérdezhetem a rendezőt arról, mi a véleménye a mai pályakezdő generációról. A 25 évvel ezelőtti, reményteli rendszerváltó hangulatból mára szerinte is tévelygés és céltalanság maradt? A ’89-ben érettségizett generációhoz képest a mai fiatalok milyen lehetőségekkel vághatnak a felnőtt életbe? Az illúziók világába menekülve próbálják meg átvészelni a magyar valóságot? Külföldön próbálnak szerencsét? Vagy egy életen át elvágyódva keresik a senki szigetét?
Nincs köze a valósághoz
Amikor megérkezem a Kelenföldi Vásárcsarnokban berendezett forgatási helyszínre, szürreális világba csöppenek: amint meglátom a susogós, csillogó kék öltönybe öltözött, maffiózótekintetű Stohl Andrást és rasztás kínai barátját a stábtagok gyűrűjében, máris meggyőződöm arról, hogy itt sokkal inkább meséről, mint realista társadalomrajzról lesz szó. Azt már Török Ferenc meséli el a forgatási szünetben, hogy már a kezdetek kezdetén, amikor a forgatókönyv első, nyers verzióját olvasta, tisztában volt vele, hogy „a Senki szigetének nincs túl sok köze a magyar valósághoz, sőt, semmilyen valósághoz sincs köze. Ez egyfajta gondolkodás a valóságról, egy játék, ami arról szól, hogy mi lehet az a létezés, amiben vagyunk.”
A sejtelmesen filozofikus mondatok egy szökött menyasszony, egy taxisofőr lány és egy kosaras fiú találkozásának történetét takarják: a 23 éves Juli az oltárhoz vezető út utolsó méterein hirtelen rádöbben, hogy mégsem akarja ilyen fiatalon egy életre ugyanahhoz a férfihoz kötni az életét. Juli menekülésével együtt a kaland és a road movie is elkezdődik: „... belekeveredik mindenféle szituációba, megismerkedik emberekkel: végigrohan ezen a történeten, miközben teljesen átrendezi és megváltoztatja azt a világot, amibe megérkezik” – árulja el Török Ferenc. A főszereplőt alakító Jakab Juli meglehetősen passzív figuraként írta le a karakterét: „a többi szereplőnek viszonylag sok akció jut a történetben, én inkább egy megfigyelő vagyok. Ez egy ártatlan, kíváncsi lény, aki szeretne többet tudni a világról. Éppen ezért nem is megy keresztül azon a klasszikus íven, amit általában jellemfejlődésnek nevezünk.”
Veszélyes alak
Ha Juli nem is változik, de a vagány, kosaras Zolit alakító Mohai Tamás figurája például egészen odáig a lelke mélyén magányosan, cél nélkül tengődik a városban, amíg nem találkozik Julival, aki később egy biztos ponttá, egy anyaszerű figurává lép elő az életében. A harmadik főszereplőt alakító Bánfalvi Eszter figurája, a kemény, bőrdzsekis, rövid hajú Vera is ehhez a nem hétköznapi családhoz csatlakozik: egyfajta nagymama lesz a különös, édes hármasban. A film legfőbb szimbóluma, a senki szigete, vagyis az elvágyódás jelképe is tőle származik: „erre a teljesen gyermeteg és végiggondolatlan ötletre, erre a naiv álomra fűztük föl az egész történetet” – mondja el Török Ferenc, aki azt is elárulja, hogy Vera terve végül meghiúsul.
Stohl András viszont saját karakterét veszélyes alaknak írja le, aki keresztülhúzza Vera számításait: „egy rejtélyes üzletembert alakítok a filmben, akiről semmi sem derül ki azon túl, hogy nagyon gazdag és keleti dolgokkal kereskedik. Különös üzleti kapcsolatban áll Verával, ami egy plusz krimivonalat hoz a filmbe.” Nem csupán Stohl András titokzatos figurája gubancolja össze a szálakat.
„Ebben a filmben semmi sem történik véletlenül, és majdnem minden szál összegabalyodik. Ha két történetszál párhuzamosan fut, akkor biztos, hogy beleteszünk valamit, ami megkavarja a dolgokat” – tette hozzá Mohai Tamás, aki azt is elárulta, hogy a forgatás folyamán a rendező megengedte nekik, hogy improvizáljanak, a lényeg az volt, hogy mindig hitelesek maradjanak.
Sándor Pál is leforgatta volna
Különösen izgalmas volt megkérdezni Jakab Julit a forgatókönyvről, aki ab ovo nem színész, hanem forgatókönyvíró. „Török Feri tanítványa voltam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Viszonylag sok forgatókönyvvel találkoztam már, de nehéz volt megfejteni, hogy ez micsoda. Amikor a forgatókönyv első verzióját elolvastam, az volt a benyomásom, hogy iszonyú jó a hangulata. A fejlesztés során én is írtam bele konkrét jelenetet.” Szekér András, az Ópium és a Nagy füzet című filmek írójának könyve először a producer, Sándor Pál kezébe került, aki elárulta, ha egy-két emberöltővel fiatalabb lenne, azonnal leforgatta volna a filmet.
„Érezni érzem, de igazán megfogni már nem tudom, hogy milyen a mai huszonévesek világa.” Éppen azért adta oda a könyvet Török Ferencnek, mert tudta, hogy nagyon övé ez a világ: „Feri szereti a fiatalokat, és jól ismeri azokat a problémákat, lehetőségeket, menni-maradni kérdéseket, amelyek a leginkább foglalkoztatják őket. A Moszkva tér és a Szezon című filmek rendezője elmondta, hogy Sándor Pál egy évvel ezelőtt, egy rendkívül bizonytalan időszakban találta meg a Senki szigetével, amikor nem lehetett tudni, hogy csinálhat-e még filmet, egyáltalán mi lesz a magyar film jövője. Miután elolvasta a könyvet, sokáig nem tudta, hogy mit kezdjen vele, mert elég „elmebeteg” történetnek tűnt.
Pimaszság, a költészet és a mese
A magyar filmipar hibernált állapota ellenére Sándor Pál folyamatosan biztatta, hogy dolgozzanak, ezért Szekér Andrással folyamatosan gyúrták a forgatókönyvet. A szereplőválogatás és a helyszínkeresés után a film operatőrével, Szecsanov Martinnal (Lora, Szobafogság), és Fekete Xénia rendezőasszisztenssel, Szlávik Juli jelmeztervezővel, Ligosztájeva Annamari produkciós asszisztenssel, Törőcsik Ambrus és Müller Kata látványtervezőkkel formálták a saját ízlésükre a forgatókönyvet. Ferenc végül bevallotta, hogy nagyon örül, amiért a sok bizonytalanság ellenére igent mondott a filmre. „Nem kell görcsölni, hiszen nagyon flexibilis a forgatás és a történet: az egyik legizgalmasabb projekt, amiben részt vehetek. Már nagyon várom, hogy vághassam az anyagot. A végeredmény egyszerre nagyon szórakoztató, mégis elgondolkodtató film lesz.
A stábtagoktól a legkülönbözőbb meghatározásokat kaptam a film műfajával kapcsolatban: Stohl András szerint egy sajátos műfajról van szó, amiben biztosan sok lesz a fiatalos pimaszság, a költészet és a mese: a végeredmény valahol a művészfilm és a vígjáték közt lesz. Jakab Juli szerint is jól fognak szórakozni a nézők, de nem fogják a térdüket csapkodni a nevetéstől. Ő is megemlíti a mesét, ami szerinte a történet helyett inkább a film látványvilágára vonatkozik. Mohai Tamás elmondta, a sok humor mellet a film mindegyik jelenetében lesz egy kis plusz, ami újból és újból elgondolkoztatja a nézőket. Míg Juli nem ilyennek látja a saját generációját, Mohai Tamás úgy véli, a Senki szigete nagyon jól megfogja azt az iránytalan, kapaszkodó nélküli állapotot, ami a mai huszonévesek többségére jellemző.
Nem koszos szocreál környezet
Sándor Pál is ugyanezt érzékeli a filmben: „A Senki szigete három mai ember története, akik keresik magukat, ahogy az ember egy bizonyos életkorig keresi magát, a kapcsolatokat, helyét itthon és a világban. Azért szeretem ennyire ezt a készülő filmet, mert hiába a kallódás, nincs fontosabb és értelmesebb kapaszkodó, mint a másik keze, szeme, jelenléte. A nagy találkozások, az együtt töltött értékes idő, a valódi érzelmek és az igazi odafigyelés tudja csak igazán elfeledtetni velünk az elvágyódást, a senki szigetét.”
Török Ferenc viccelődve megjegyezte: a mai napig nem biztos benne, hogy egy hongkongi karatefilmet, vagy egy francia művészfilmet forgat-e. Az egészen biztos, hogy a filmben lesz egy nagy adag abszurd romantika tanítványainak és gyermekeinek köszönhetően, akiken egyre inkább azt veszi észre, hogy idegesítőnek találják a valóságot: már nem akarnak arról beszélni, hogyan fogják megváltani a világot. Ezért inkább a mesébe menekülnek, festeni, zenélni, táncolni kezdenek. Szerinte a Moszkva tér generációját és a mai fiatalokat leginkább az különbözteti meg egymástól, hogy az akkori diákok sem voltak okosabbak, viszont bennük még volt ambíció, még tudták, hogy az út előrefele vezet. A Senki szigetének mai hősei ehhez képest leginkább csak a pillanatnak élnek.
A rendező azt is elmondta, hogy ezt a hangulatot remekül visszaadja Stark Attila grafikus, street art művész világa, ezért forgattak többek között abban a VI. kerületi romkocsmában, amit Attila képei díszítenek. A „Senki szigete már nem abban a koszos szocreál környezetben fog játszódni, amiben én nőttem föl. Ez egy sokkal színesebb világ, amiből árad a gyermeteg elvágyódás.” Más fiatal tehetséges alkotóművészek is lehetőséget kaptak a forgatása során: a Junior Prima-díjas jelmeztervező, Szlávik Juli a Senki szigetéhez egy Lana Del Reyhez hasonló főszereplőnő-outfitet és hangulatot álmodott meg.
Amikor Szlávik Juli egy évvel ezelőtt említette a rendezőnek az amerikai popdíva nevét, fogalma sem volt arról, hogy kiről van szó. Azóta viszont jobban megértette az énekesnő romantikus, melankolikus és kiszolgáltatottsággal teli, színes noir-világa, annyira, hogy a film egyenesen Lana Del Reyjel kezdődik, pontosabban azzal, hogy az egyik főszereplő azt kérdezi a másiktól: „Szerinted én hasonlítok Lana Del Reyre?” A rendező még azt is elárulta, hogy egy bizonytalan, „Végül is, igen” a válasz a kérdésre. Szerinte a mai fiatalok világában ugyanolyan hétköznapi módon jelenik meg a halál motívuma, mint a Lana Del Rey-dalokban és -videókban. „A halál ma már nem tabu, mint volt a mi időnkben, sokkal inkább divatos árucikk.” Nem véletlen, hogy a Senki szigete története az elvágyódás élménye mellett leginkább akörül forog, hogy mit kezdjenek fiatal hősei egyetlen kis életükkel: miért kellene már a legelején tudniuk, pontosan mikor, merre kell indulniuk?
