Az 1992-ben, lepukkant budapesti díszletek közt játszódó Bodzsár Márk-filmben három mentős, Kistamás (Keresztes Tamás), Fék doktor (Rába Roland) és Milán Kolarov (Ötvös András) Istent játszva oszt halált vagy életet. A mindennapos eutanázia azonban nem feketeangyalozás a részükről: sokkal inkább üzleti érdekből, mintsem empátiából segítik át a túlvilágra azt, „aki már amúgy is menni akar”, hiszen Fék Doktor húszévnyi mentőorvosi rutinnal pontosan tudja, hogy kinek mennyi esélye van a túlélésre.

Budapestfilm / Pozsonyi Zita

Mégis mi a biznisz a halálban és a hullaszaporításban? Gogol óta tudjuk, hogy holt lelkekkel kiválóan lehet kereskedni, főleg, ha megérkezik az a bizonyos mentőautó, a hullaház árnyékában pedig megjelenik egy dörzsölt temetkezési vállalkozó, aki azonnal támaszt és visszautasíthatatlan szolgáltatást ajánl a frissen elhunytat gyászolóknak. Vinnai (Zsótér Sándor) pedig minden egyes alkalommal meghálálja a mentősöknek, hogy előzékenyen őt értesítették elsőként a szomorú halálesetről: minden „kampó” után fejenként 30 márkával és egy vacsorával jutalmazza őket.

Mintha mindez nem lenne elég, a furcsa férfias játszmákkal és a mindennapi véres rutinnal párhuzamosan az Isteni műszak a szarajevói háborúba is elkalauzol bennünket. Ugyanis az orvosi etikát, és a hippokratészi esküt alternatívan értelmező mentős csapat legfiatalabb tagja, Milán, a félig magyar, félig horvát fiatal orvostanhallgató azután kerül a sötét bizniszbe, hogy a délszláv háborúból menekülve átszökik a zöld határon, de bosnyák menyasszonyát, az ápolónő Tányát (Stork Natasa) nem tudja a szarajevói ostromgyűrűből kimenteni. 

Budapestfilm / Pozsonyi Zita

Milán szó szerint mindenre képes, hogy összeszedje azt a kétszáz márkát, amit az embercsempész kér Tánya kimenekítéséért: amikor ráébred, hogy öntudatlanul belépett a mentős maffiába. Kiborul, de végül morális válságát leküzdve úgy dönt, hogy beszáll a buliba, mert még mindig így tudja a leggyorsabban összespórolni az embercsempészeknek fizetendő pénzt. Milán a sötét biznisz révén egyre mélyebbre süllyed a borzalmakba és a bűnbe: miközben gyakorlott mentőssé válik, és átéli az életmentés euforikus pillanatait, a halál számtalan arcát is megismeri. Mindeközben menyasszonyával egyre jobban eltávolodnak egymástól: Tánya egy napon váratlanul bejelenti: mégsem akar Magyarországra menni. 

A főszereplő egyetlen motivációját jelentő szerelem és menyasszonyszöktetés ellenére az Isteni műszak egy férfias beavatás film. Legyen bármilyen elborult, az Isteni műszak története a klasszikus varázsmesei logika szerint szerveződik: a hősnek, Ivánnak újabb és újabb próbákat kell kiállnia azért, hogy megkaphassa a királylány kezét. Hegyeket, pontosabban hullahegyeket kell elhordania, meg kell küzdenie a gonosz boszorkánnyal, akit ezúttal a bolond, morfinista utcalány, Csékő Terike (Pálos Hanna) képében jelenik meg a Keleti pályaudvar aluljárójában, ahol rendre fölvágja az ereit. A hős szerelmét csak akkor kaphatja meg, ha teljesíti a szegény öreg kérését, és egy jól irányzott kálium injekcióval átsegíti a túlvilágra, vagy éppen megmenti az álruhás cigány varázsló életét a náci börtöntölteléktől.

A mitológiai szerkezet pedig groteszk jelenetek sokaságából áll össze: az Isteni műszak kapcsán eszünkbe juthat Quentin Tarantino és Rodrigez véresen vicces világa, a Coen-filmek baljós hangulata, Lars von Trier, Stanley Kubrick, Roman Polanski minden betegsége és mélysége, a Taxisofőr, de még Bruce Lee-től a Sárkány éve is. Azonban Bodzsár Márk filmje leginkább a hamisítatlan a közép-kelet európai groteszk irodalommal, Kafkával, Hraballal, Hasekkel, Mrozekkel és természetesen Örkénnyel rokonítható. Leginkább a kifacsart helyzetekre, gyakran biohorrorra hajazó, a retró stílust sem megvető, kizárólag éjszakai jelenetekre, sajátos látványvilágra, szellemes dialógusokra és karakterekre építő filmtől azonban nem érdemes nagy, egzisztencialista mélységeket várni.

Budapestfilm / Pozsonyi Zita

A filmet leginkább a zseniális színészi alakítások viszik a vállukon. Bodzsár Márk remekül írta Keresztes Tamásra a ninja kardját mindig magánál hordó, cowboy csizmát viselő, kissé szerencsétlen, de hirtelen veszélyesen dühbe guruló, műmacsó mentősofőr szerepét. Rába Rolandnak is jól áll a szakállas, cinikus, gyilkos humorú mentőorvos figurája, aki képes a haldokló, a betegségtől hallucináló nénivel lehúzott sliccel elbeszélgetni arról, hogyan fogja a szomszéd szobában a lányát „elszórakoztatni”.

A Milánt alakító Ötvös Andrásnak, aki már sokat bizonyított a Katona József Színház színpadán, méltó nagyjátékfilmes bemutatkozási lehetőség a bátor, tetőtől-talpig férfias, de mégis nagyszívű Milán szerepe, amit a legnagyobb hitelességgel, nagyon szerethetően alakít. Zsótér Sándor szelíd tekintetű, kissé feminin, igazi kígyószerű maffiózó-temetkezője telitalálat, a mellékszereplőkről, Börcsök Enikőről, Jordán Adélról, Lázár Katiról, Pálos Hannáról, Hegedűs D. Gézáról, Nagy Zsoltról, Törőcsik Franciskáról és Trill Zsoltról nem is beszélve.

Persze minden erénye ellenére, az Isteni műszak sem hibátlan alkotás: a legnagyobb bajt a ritmusbeli egyenetlenségek okozzák: a film sokkal gördülékenyebb lehetett volna, ha jobb arányérzékkel sikerül lerövidíteni, pörgőbbé tenni a párbeszédeket, kiélezettebbre, feszesebbre vágni a jeleneteket. Szóval az Isteni műszaktól nem fogjuk újragondolni az életünket, de kiforgatott világa hatással lesz ránk: a komfortzónánkból biztosan kibillent bennünket.

Bodzsár Márk filmje sokkol, de nem öncélúan: nem azért készült, hogy megbotránkoztassa a nyárspolgárokat. Sokkal inkább azért, hogy igényesen és rendhagyóan szórakoztasson, és nem csak a filmesztéta réteget megcélzó, hanem mindenki számára fogyasztható fekete komédia legyen. Az Isteni műszak a közelmúltbéli rögvalóból merít, ezért már majdnem olyan, mint az életünk. Csak annál egy kicsit viccesebb, és pont ez a jó benne.