Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az Oscar-díjas rendezőnek nem bírja a szíve a nagy meleget, ezért csütörtökön kórházba került – olvasható az Ördögkatlan Fesztivál honlapján. Tudósítónk szerdán többek között a Rájátszás-előadáson és az Európa Kiadó koncertjén vett részt – utóbbi megbánta. Viszont felfedezte a lakodalmas HC műfaját.
Minden ellenkező jel dacára joggal érezhetjük úgy, hogy rendben van a világ legalább egy este erejéig, miközben a fényszennyezéstől nagyobbrészt megkímélt nagyharsányi égbolton figyeljük a hullócsillagokat, a háttérben pedig Tom Waits-feldolgozások szólnak ihletett előadásban. Többek között az ilyenekért lehet szeretni az Ördögkatlan Fesztivált, nomeg a kis utánjárással hihetetlenül olcsón beszerezhető villányi borokért, amelyek a folyamatos csúszásokat is elfeledtetik, elvégre itt minden eltöltött perc érték.
A már-már tökéletes hangulatot mindössze az árnyékolja be, hogy az idei fesztivál díszvendégét, az Én kis falum, a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Sörgyári capriccio vagy az Őfelsége pincére voltam Oscar-díjas rendezőjét a cseh televízió híradója szerint kórházba kellett vinni. Tolmácsa arról értesítette a szervezőket, hogy nincs nagy baj, de Jirí Menzel szíve nem bírja a nagy meleget, ezért kellett beszállítani a kórházba még indulás előtt. 'Mielőtt terjednének a rémhírek: vérnyomásproblémáról van szó, ilyen kánikulában egy hetvenöt éves embernél ez komoly dolog. Orvosai is komolyan veszik ezt – így ma délutánra már biztosan tudjuk: benntartják. A mester nem fog eljönni a Katlanba" - olvasható a fesztivál honlapján. (Korábban - tévesen - azt írtuk cikkünkben, hogy Menzel a Katlanban lett rosszul, de nem, már előtte - a szerk.)
Pedig Menzelnek lett volna dolga: a Hrabal által elképzelt és a rendező által filmre vitt jelenetet (amelyben Tapicska forgalmista az egyik éjjel unalmában telepecsételi Zdenka, a távírász lány meztelen ülepét) kellett volna eljátszania az önként jelentkező katlanosokkal.
Versek popritmusra és popdalok jambikus lejtésre
A mezítlábas fesztivál második napja, legalábbis a koncertprogramok terén némi pihenőt kínált a keddi Quimby és a csütörtöki Punnany Massif koncertek tömegőrülete között, sem a főfellépőnek számító Európa Kiadó, sem az utcazenében utazó, ám most kivételesen színpadra álló Wombo Orchestra nem vonzott nagy tömeget, ám az feltűnő volt, hogy az előzenekarnak álló francia fúvósok így is valamivel nagyobb közönséget érdekeltek, mint a magyar underground színtér legendás túlélői.
A focipályás nagykoncertek előtt azonban a családias hangulatú Narancsligetben indítottuk a napot, ahol a Rájátszás koncert-előadásán elférni sem igen lehetett. A kortárs irodalom és kortárs könnyűzene nagyságait játékos párbajok formájában összeengedő Rájátszás nagy népszerűségre tett szert az elmúlt időszakban, joggal. A legkülönbözőbb felállásokban elkövetett irodalmi dalok és popversek mindenféle erőltetettség nélkül hozzák közel az irodalmat a könnyűzene híveihez, no és természetesen fordítva, a most már nem is annyira alkalmi szerzőpárosok – minden esetben egy író és egy zenész – pedig nagy kedvvel értelmezik újra egymás alkotásait.
Az ördögkatlanos előadás kicsit visszafogottabb volt egymás cukkolása terén, ami a Rájátszások savát-borsát adja, ezért talán a viszonylag korai időpont volt a felelős. Ovációban azonban így sem volt hiány, a befejezés után pedig elkezdett dübörögni a 30Y pólógyára, ahol idén kortárs irodalmi hősök kerülnek az általában a rocksztároknak feltartott mellkasokra.
Lakodalmas HC és a visszatérés nehézségei
Irodalom és könnyűzene házassága után következett Nagyharsány felderítése, amit minden katlanozónak csak ajánlani tudunk, ugyanis remek borokba lehet belefutni igencsak jutányos áron a pincesoron, majd visszatérés az események sűrűjébe. A tényleg egy árokparton található (és mint később egy ismerős katlanozó bokája kárán megtapasztalta, igencsak veszélyes fajtán) Árokpart bárban a tábortüzes gitározások világát idézte Lenthár Balázs Tom Waits estje, szerencsére összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalon. Nekünk egy idő után azonban a focipályán volt jelenésünk a Wombo Orchestrán.
A francia rezesbanda spontán módon bárhol felbukkanhat az Ördögkatlan ideje alatt, ám szerda este a nagyszínpadot is megkapták. A bő egy órás produkció igazi örömmuzsika volt, minden komolyság és mélység nélkül. A vérprofi zenészek Rage Against the Machine feldolgozásáról a lakodalmas HC műfaji meghatározás ugrott a fejünkbe, a szó lehető legjobb értelmében: nagyon sokan örülnénk, ha egy ilyen banda nyomná lakodalmunkon a talp alá valót.
A határtalan jókedvtől többnyire igen messze álló Európa Kiadó kicsit furcsán hatott a Wombo után, és némileg a közönség is megcsappant. Aki nosztalgiabulira számított, annak csalódnia kellett: ahogy Menyhárt Jenő a koncert elején leszögezte, az Európa Kiadó sosem hajlott meg bármilyen felsőbb akarat előtt, így a közönség kívánságműsora előtt sem.
A koncert gerincét így a készülő új lemez dalai adták, amiért egyrészt tisztelni lehet a két évtized után új anyagot készítő zenekart, másrészt ezek a dalok az első élmény alapján olyanok, mintha nem is a mondjuk a Tengerpartot, avagy a Mocskos időket készítő gárda jegyezné őket. Széteső, izgalommentes zene, lapos, sokszor fájdalmasan közhelyes szövegek: a kontraszt csak még látványosabb és fájdalmasabb lett a koncert második felében elővezetett régi számok hallatán, bár a hangulatnak kétségkívül jót tettek ezek.
Az Ördögkatlan a hét végéig várja az érdeklődőket.
